Book Heaven

Forrás: www.srmist.edu.in Végre elérkezett az idő, hogy megírjam az összegzést. Ez az a poszt, amit sosem hagynék ki, mert olyan jó egy helyen  látni, hogy miket értem el az év folyamán. Ráadásul most az egész évtizedet is zárjuk, igaz én azt már nagyjából megtettem tegnapelőtt egy tag bejegyzéssel , úgyhogy itt többnyire csak az idei évvel fogok foglalkozni. Kicsit rövidítettem rajta, mert a tavalyi évzárás nagyon hosszúra sikerült, sok felesleges részlettel. 

Elérkeztünk hát az év utolsó összegzéséhez is. Nagyjából sikerült tartanom magam a decemberi tervekhez, sikeresen teljesítettem a várólista csökkentést is, aminek kimondottan örültem. Sok évig nem sikerült, de most ki tudtam olvasni a 12 listán szereplő könyvet.

Forrás: artnews.com Év végi book tageket keresgettem, de rájöttem, hogy csak olyanok vannak, amiket már kitöltöttem. Nézelődés közben jött velem szembe azonban e gy, az évtizedet áttekintő book tag , aminek nagyon megörültem, így ki is töltöttem. Ha már lezárunk egy 10 éves periódust, akkor ne csak az évösszegző posztban emlékezzünk meg róla futólag, hanem megérdemel egy külön bejegyzést is.

Forrás: pinterest.com A 2019-es év végén nem csak az évet zárjuk majd, hanem az évtizedet is, ami nagyon fura érzés. Azonban ez a tény a mai posztot nem befolyásolja, hanem inkább majd az évösszegzős posztban lesz jelentősége. Kihívások szempontjából az óvatosságra törekedtem, és ez be is vált. Tudom,  ebben így nem sok volt a tényleges kihívás, de jelen élethelyzetben nekem ez is az volt. Többségüket teljesítettem, ami a következő évi terveséhez megadta a kezdő lendületet. Lássuk hát, mit is értem el az idei évben.

A 2019-es várólista csökkentésnek nagy lelkesedéssel álltam neki. Év elején nagyon belendültem, és az év közepéig nagyon is jól haladtam. Aztán a nyár folyamán kicsit visszalassultam, de a havi egy könyves átlagot tudtam tartani. Most épp az utolsó könyvet olvasom, úgyhogy nagy az esély rá, hogy idén sikerül be is fejeznem. Tipikus, hogy még az ideit be sem fejeztem, de már alig vártam a jövő évi kört , és bevallom, már novemberben elkezdtem összeszedni a 2x12-es listára esélyes könyveket. Persze, az a lista azóta legalább nyolcszor változott már, tegnap este viszont úgy néz ki, hogy összeállt az induló csapat.

Ismét egy olyan regény került a kezembe, amit sikerült a kezdeti hype lecsengése után olvasnom. Az az igazság, hogy egy ausztrál vlogger annyit áradozott róla, hogy megjött hozzá a kedvem, holott nem is igazán akartam eredetileg elolvasni. Darrow a társadalom legalsó rétegének tagja, Vörösként ők teszik élhetővé a Marsot a többi színkaszt rézére. Ám , amikor egy szerette életét veszti, rájön, hogy ez így nem mehet tovább, a változás érdekében pedig képes bármit megtenni.

Ismét eltelt egy hónap, és vészesen közeleg az év vége. Igazán most vettem csak észre, hogy mennyire elszaladt mellettem az egész 2019-es év. Ebben a hónapban valahogy nem igazán jött össze az olvasás. Nyűglődtem vele rendesen, de nem tudom , miért.

Anna és Josh nem ismerik egymást. Mindennek ellenére egy ágyban ébrednek fel egy ismeretlen, elszigetelt helyen, miközben odakint hóvihar tombol. A házban kutakodva hamarosan ráébrednek, hogy öt év kiesett az életükből, hiába próbálnak visszaemlékezni, sehogy sem sikerül. Öt év alatt azonban rengeteg minden történhet egy ember életében. Vajon Joshnak sikerült kiszabadulnia az egyetemi időszak fojtogatásából, és valóra váltotta az álmát, hogy menő rockzenész legyen? Vajon Anna hozzáment feleségül egyetemista szerelméhez, és megtalálta mellette a boldogságot? Mind a ketten előre tervezték az életüket, megálmodták, hová is akarnak jutni harmincas éveik elejére. De ha minden a terv szerint alakult, hogyan lehetséges, hogy egymás mellett ébredtek egy ismeretlen helyen? A világukat már csak az borítja fel még jobban, amikor felfedezik, hogy álmaikban lassan visszapárolognak az elmúlt évek emlékei. Hamarosan kiderül, hogy a kiesett öt év elképesztő meglepetéseket tartogat.

Október nagyon hamar elrepült, mondjuk ehhez hozzátartozik az is , hogy mozgalmas volt, ezáltal gyorsabban telt az idő.  Olvasás szempontjából viszont lassabbnak mondható a hónap.

Forrás:https://images.app.goo.gl/KRgVZMoLxiA4kkzc9 Abstractelf volt olyan drága, és reggel meglepett egy taggel. Mondjuk a hivatalos tag- díleremtől nem is várnék mást. Most az év hátralévő olvasmányait vesszük górcső alá, hiszen közeleg a tél... akarom mondani az év vége. (meg végül is a tél is)

Bizonyos okokból új rendszerre kell átállnom az életemben, már ami az időbeosztásomat illeti, és ez nagyon meglátszott a szeptemberi hónapomon is. Finoman szólva sem zökkenőmentes ez az átállás. Alapból baromi nehezen viselem a változásokat, ezért alaphangon is ingerültebb, nyugtalanabb vagyok a szokottnál, és erre jönnek még a szokott hétköznapok is. Hát, mit mondjak, nem ez lesz a kedvenc hónapom, bár ez az egész 2019-es évre igaz.

Júniusban olvastam újra az írónőtől a Vampire Academy sorozat első részét, és úgy elkapott a hangulat, hogy rászántam magam Georgina kalandjainak folytatására. Georgina egyedülálló, és volt szerelmének esküvői előkészületeiben segédkezik barátnője kérésére. Ha ez nem lenne elég bonyodalom az életében, még egy titokzatos erő is hívogatja éppen akkor, amikor a legsebezhetőbbnek tűnik.

Furcsa lesz írni a negyedik részről, úgy, hogy a második és a harmadik kötetről nem született bejegyzés, de vannak olyan könyvek, amelyek valamiért megérdemlik, hogy készüljön róluk egy összefoglaló, még, ha rövidke is. Tekintve, hogy ez a poszt a sorozatzáró kötettel foglalkozik, a bejegyzés ennek megfelelően spoileres. Marnye és a fiúk elérkeztek az utolsó gimnáziumi évükhöz. Egyikük sem gondolta volna, hogy ez ilyen formában köszönt majd rájuk. De a megpróbáltatásoknak még koránt sincs végük, sőt, a játszma egyre durvul.

Az augusztus hónap nagyon vegyesre sikerült. Először is a legnagyobb dolog, hogy a blog 11-én csendben betöltötte a 10. életévét, ami hatalmas dolog. Hihetetlen, hogy már 10 év telt el azóta, hogy elkezdtem könyvekről írni vállalhatatlan stílusban (mondjuk, ez még most sem igazán változott :D) Aztán jött a fekete leves, ugyanis előre nem látható okokból le kellett mondanom az amúgy is rövidre tervezett nyaralásomat,  augusztus második felében pedig drasztikusan csökkent az olvasásra szánható időm, így jóval kevesebbet olvastam, mint a hónap első felében.

Zolit, a burokban nevelkedett, milliomos egyetemista ficsúrt sokkolja a hír: „örökölt” egy 16 éves lánytestvért apja, a néhai KGB-tiszt után! A két tinédzser kapcsolatát nagyban befolyásolja, hogy külön nőttek fel, nem is tudva egymásról. A báty tanácstalan; hogyan viszonyuljon a hányatott sorsú, öntörvényű kis vadóchoz, aki egyből felforgatja az ő nyugodt életét?   Mikor a lány minden addiginál nagyobb zűrbe keveredik és eltűnik Brazíliában, a fiú kénytelen otthagyni mindent; Noémi után ered, majd a Polícia korruptságát látva maga kutatja fel a húgát. Vajon képes felnőni a feladathoz, és egyedül megmenteni őt? Túlélik a testvérek könyörtelen megpróbáltatásaikat távol az otthonuktól, vagy elbuknak az alvilággal, a természeti erőkkel, illetve az önmagukkal vívott harcban, hogy beteljesedjék a családi karma?

Kivéltelesen nincs különösebb sztorija annak, hogy miként akadtam rá a könyvre, egyszerűen csak megláttam valakinél goodreadsen, kiderült, hogy reverse harem, és ezért gondoltam, hogy megpróbálkozom vele. Marnye szegény családból származik, így a többi diákkal ellentétben ő nem családneve révén, hanem ösztöndíjjal került a Burberry Prep-be. Azonban többen fenyegetve érzik magukat és a hírnevüket jelenléte miatt, ezért minden eszközzel azon vannak, hogy a lány tudtára hozzák, nem közéjük való. A kérdés csak az, hogy Marnye meddig bírja ezt az ellenséges közeget.

Alapvetően nem szeretem a horror műfajt, nincs ezen mit szépíteni, túl ijedős vagyok hozzá. Még a leggyengébb horrorfilmeket is párna mögé bújva nézem, és így is halálra tudok ijedni plafonig érő ugrálások közepette. Könyvek esetében ennyire azért nem szoktam ijedős lenni, talán azért, mert nincsenek benne annyira hirtelen vizuális hatások. Azonban időről időre a kezembe kerül egy - egy olyan regény, melynek olvasása közben minden idegszálam megfeszül, és szinte érzem magamon a feszültséget. A Bird Box pontosan ilyen regény.

Egy ideje már rácsúsztam a reverse harem műfajára, jó gulity pleasure-höz híven falom őket, és kutatom az új szerzőket, akikre érdemes figyelni műfajon belül. Erre azért is van "szükség" , mert C.L.Stone könyvei nagyon lassan készülnek, és kellett valami, amivel a várakozási időt kitöltöm. Az egyik ilyen felfedezettem Angel Lawson ,  a másik pedig Autumn Reed és Julia Clarke kettőse, akikhez a The Stardust sorozat is tartozik.

Eseménydús hónap volt ez a július könyves szempontból. Magamhoz képest sokat olvastam, readathonoztam is, szóval volt itt minden jó. Lássuk hát részletesen, mik is kerültek a kezembe.

Elkezdődött! Na, nem valami invázió, hanem csak a readathon. Minden évben szoktam írni róla részletes beszámolót, így ez most sem maradhat ki.

Forrás: virily.com Idén nem a saját szervezésű readathonon veszek részt, hanem egy mások által rendezetten, mert most nem annyira érzem magamban az erőt, hogy megszervezzem a nagy nyári readathont, úgyhogy talán majd jövőre. Viszont a részvétel mindig jótékony hatással van a tbr-om csökkentésére, úgyhogy ezért is döntöttem amellett, hogy mindenképpen benevezek egyre, mégpedig erre .

Egy jó pár éve szinte megszállottsággal határos lelkesedéssel követem a Pitt Bulls and Parolees (itthon Második esély) címen futó dokumentum sorozatot. Nagyon imádom a kutyákat, úgyhogy alapból adott volt a rajongás, de valahogy szépen - lassan a Pit Bullokért is elkezdtem lelkesedni, és az emberi szereplők is a szívemhez nőttek. Nagyon megörültem, mikor az egyik decemberi részben a műsor mozgatórugója és "főszereplője", Tia megemlítette, hogy elkészült a könyve, amin évek óta dolgozik. Rögtön utánanéztem és kiderült, hogy januárban meg is jelent.

Kitört a nyár, legalábbis, ami az időjárást illeti. Nem is emlékszem, mikor volt ennyire meleg júniusunk. Ezek után már csak remélni merem, hogy mikor itthon leszek szabadságon, nem 18 fokos hidegben fogok majd ücsörögni. Az olvasmányokat tekintve nem mondhatom, hogy túl sikeres volt a június, mert a tervezett olvasmányaimnak csak a töredékét tudtam elolvasni.

Sok szempontot nem határoztam meg májusra, mert tudtam, hogy nem sok lehetőségem lesz olvasni, de legalább azt a keveset, amit kitűztem, azt elértem. Legalábbis egy részét...

Mivel az előző rész erőteljes függővéggel fejeződött be, valahol evidens volt, hogy folytatom a sorozat olvasását. Tudtam, hogy az agyam folyamatosan azon kattog majd, hogy mi lesz, és másra nem igazán lennék képes összpontosítani, így röviddel a második rész után belekezdtem a harmadikba is. Tessa szembesül múltja egy nem túl kellemes részével, de nem tudni, mi lesz ebből, főleg Hardinnal maga mellett. Ráadásul a Seattle-i költözés is  rémesen közeleg…

Nem is tudom,  hogy mi van ezzel a sorozattal, de amikor az első rész végére értem, egyszerűen nem hagyott nyugodni a folytatás. Nem sokáig bírtam, szinte azonnal bele is kezdtem, pedig az első részben nagyon sok dologgal nem voltam kibékülve. Ó, ha tudtam volna, hogy a második részben ez csak fokozódni fog... Kit hülyítek? Akkor is elolvastam volna, mert ez egy ilyen könyv. Kiderült a nagy titok, Hardin titka, és nem tudni van - e kiút a párocska számára. És bár a történtek szinte megbocsáthatatlanok, Tessát és Hardint mégsem lehet szétválasztani. Vagy pont ők lesznek azok, akik a saját kapcsolatukat szabotálják?

A március hónap nagyon rossz volt, de sajnos az április felülmúlta azt. Egy családi tragédia árnyékolta be a hónapot, ami még a mindennapjai létezésemre is kihatott, nem hogy az olvasásra meg a blogolásra. Egyszerűen nem volt sem kedvem, sem energiám, sem lelkierőm semmihez és ez meg is látszik a mennyiségen.De azt hiszem ez ebben a helyzetben teljesen érthető.

Nem gondoltam, és nem is számítottam rá, hogy lesz még egy rész a sorozatban, de úgy voltam vele, hogy ha már megjelent, akkor bizony nem hagyom ki. Heaven és a fiúk boldogan élnek, mindegyikük sikeres a saját szakterületén. Látszólag mindenük megvan, de valami mégis hiányzik az életükből, ez viszont komoly kérdéseket vet fel.

Azt hiszem, az idei március nem fog a kedvenceim közé tartozni, olyannyira, hogy inkább kitörölném az egészet egy az egyben. Az eleje még hagyján, de a többi... Ez sajnos az olvasmányaim mennyiségén is egyértelműen meglátszik, de mivel így is bőven a tervezett ütem előtt vagyok, nem aggódtam.

Ahogyan az lenni szokott, rég felfigyeltem a regényre, mert a megjelenéskor elég nagy hajcihő volt körülöttem, de akkoriban nem igazán vonzott, aztán meg feledésbe merült. Majd kijött a trailer a filmhez, aminek következtében újból felfigyeltem rá. Nem igazán a történet vonzott, hanem inkább a kíváncsiság dolgozott bennem, hogy mi az, ami milliókat ilyen szinten megőrjít. Tessának előre el van tervezve az egész élete, stabil párkapcsolat, főiskola, minden. Amivel nem számolt, az az, hogy főiskolai élete első napján összefut egy Hardin nevű sráccal, aki szinte azonnal véget is vet a nyugodt és jól megtervezett kis életének.

Hihetetlen, hogy már az 50. havi összegzésemet írom, pedig olyan érzés, mintha csak most indult volna a rovat. Ez az eddigi leghosszabban futó állandó rovatom. De, hogy rátérjünk a lényegre, a február viszonylag eseménymentesen telt, néhány izgalmas tervem körvonalazódott a nyárral kapcsolatosan, de még nem beszélnék róla. Tudjátok, nem iszunk előre... Szóval a február a maga eseménytelenségével már jobb volt, mint az utóbbi hónapok, még akkor is, ha a héten valami vírus ledöntött a lábamról és kegyetlen rosszul voltam. Olvasás szempontjából viszont egyenesen kiválóan sikerült! 

Rég olvastam már Evanovichtól, talán a Szingli fejvadász sorozatának negyedik részét még valamikor tavaly nyáron, de nem tett rám túl mély benyomást, bármennyire is szeretem a regényeit. Konkrétan talán annyira emlékszem belőle, hogy másnap már nem emlékeztem a történetére. Azonban Nick és Kate sztoriját jobban kedvelem, dinamikusabb, frissebb a sztori, így ideje volt a következő, szám szerint a negyedik részhez nyúlni. Nick és Kate egy pénzmosó ügyletet igyekeznek lebuktatni, de valahogy Kate apja is belekeveredik az ügybe, ami még több rosszfiút varázsol a színre, míg végül már azt sem tudni ki kivel van.

Szinte hihetetlen , de máris eltelt egy hónap. Panaszra nem lehet okom, jól sikerült a január, a kitűzött céljaimat sikerült teljesíteni, és jó pár kihívásokhoz kapcsolódó könyvet is elolvastam. Csak remélni tudom, hogy az elkövetkezendő időszak is legalább ilyen jó lesz könyves szempontból. Összesen hat könyvvel végeztem, ami nagyon jónak számít, arról nem is beszélve, hogy egyik sem okozott csalódást.

Ahogyan az lenni szokott, már nagyon régóta szerettem volna olvasni az írónőtől, de valahogy nem jött össze. Az After volt tőle a listámon, de eddig úgy igazán nem volt hozzá hangulatom. Azonban az új regénye nagyon érdekelt, így ez került sorra. Karina katona család tagja édesapja révén, így tisztában van vele, mivel is jár ez az élet. Most kezd a saját lábára állni, sikeresen megtette az első lépéseket: állás, saját ház. Munkája során találkozik a szótlan és zárkózott katonával, Kaellel, akihez nagyon vonzódik. Lenyűgözi a férfi, de mikor bizonyos dolgok kiderülnek a múltból, a lány már nem is tudja, mi az igazság és mi nem.

Egy újabb sorozatzáró rész, ám ezúttal nem igazán tudtam, hogy mire is számíthatok, mert a második rész elég lezártnak tűnt, nem vezette előre a befejező kötetet. Heaven a főiskola után sminkesnek, maszkmesternek állt, és kisebb - nagyobb sztárokat maszkíroz éppen aktuális szerepükhöz. A fiúk is élik életüket. A fura csak az, hogy mindezt külön teszik. Vajon van visszaút vagy örökre vége az Allendale-i ötösnek?

Eltelt egy újabb év, így itt az idő, hogy összeírjam újra a sorozatokat, illetve az eddigi listát kiegészítsem  a 2018 - ban kezdett sorozatokkal. Előző részek: 1   2   3   4   5   6   7   8