Connor tisztában van vele, hogy Izzy sosem fog ugyanúgy érezni, mint ő. De mégis, a lány beengedte ő a saját őrült világába, és így lett a fiúból a lány fő bizalmasa. Azonban minél közelebb kerül hozzá Connor, annál inkább érzékeli, hogy a boldogsága és szomorúsága egyre szélsőségesebb, és az az őrületes energia, amitől szinte ragyog, egyre sötétebb helyre taszítja a lányt. Ahogy Izzy viselkedése egyre inkább szeszélyessé és önrombolóvá válik, Connor egyre kétségbeesettebben próbálja megmenteni őt a mélybe zuhanástól. Tudja, hogy ő nem képes megmenteni Izzyt a fájdalomtól, de mi van akkor, ha más sem? (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Ez, ha minden igaz, a harmadik könyvem az írónőtől. Elég komoly, nehéz témákról ír minden regényében, és itt sincs ez másképp. A könyvet egyébként Gigitől kaptam kölcsön ( köszi! :D) és tovább is adtam Absztraktnak, mert ez már lassan a jól bejáratott útvonala köztünk az Amy Reed könyveknek.