Nagyon ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem.
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve.
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.
Ez is egy olyan regény, ami számtalanszor került elém, ám egyszer sem éreztem azt úgy igazán, hogy mindenképpen olvasni szeretném. Egészen addig, amíg meg nem láttam a könyv alapján készült film előzetesét. Akkor eltűnt belőlem az ellenállás, és tudtam, hogy mindenképpen meg kell ismerkedem behatóbban is a történettel.
Kitört a nyár! Azt hiszem, ebben senki nem kételkedhet a mostanában uralkodó időjárás után. Itt az idő, hogy mindenki kivegye a kis szabadságát, és nyaralni menjen vagy legalábbis pihenjen egy kicsit.
