Nem voltam mindig szerelmes Colton Callowaybe, hanem először az öccsébe, Kyle-ba voltam beleesve. Kyle volt az első szerelmem, az első minden aspektusban. Aztán egy viharos augusztusi éjjelen meghalt és az énem egy része is meghalt vele. Colton nem tanította meg, hogy hogyan éljek tovább. Nem gyógyította meg a fájdalmat. Nem tette jóvá. De megtanított arra, hogyan hagyjam, hogy fájjon, hogyan ne legyen mindig minden jó és tulajdonképpen azt, hogy hogyan engedjem el a múltat. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Érdekesen indult ezzel a könyvvel a kapcsolatom. Nézegettem, sokáig hezitáltam, hogy listára tegyem - e egyáltalán, hiszen így is olyan sok az olvasásra váró regény, ki tudja, sorra kerül - e egyáltalán. Leírás alapján annyira nem fogott meg, hogy rögtön a várólistám élére ugorjon, az "azonnal olvasandók" közé, de azért mégis csak bejelöltem. Meg nem tudnám mondani, hogy végül mi döntötte el a vívódást.
- a könyves mennyország