Ugrás a fő tartalomra

Jasinda Wilder: Falling Into You

Nem voltam mindig szerelmes Colton Callowaybe, hanem először az öccsébe, Kyle-ba voltam beleesve. Kyle volt az első szerelmem, az első minden aspektusban.
Aztán egy viharos augusztusi éjjelen meghalt és az énem egy része is meghalt vele.
 Colton nem tanította meg, hogy hogyan éljek tovább. Nem gyógyította meg a fájdalmat. Nem tette jóvá. De megtanított arra, hogyan hagyjam, hogy fájjon, hogyan ne legyen mindig minden jó és tulajdonképpen azt, hogy hogyan engedjem el a múltat.
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)


Érdekesen indult ezzel a könyvvel a kapcsolatom. Nézegettem, sokáig hezitáltam, hogy listára tegyem - e egyáltalán, hiszen így is olyan sok az olvasásra váró regény, ki tudja, sorra kerül - e egyáltalán. Leírás alapján annyira nem fogott meg, hogy rögtön a várólistám élére ugorjon, az "azonnal olvasandók" közé, de azért mégis csak bejelöltem. Meg nem tudnám mondani, hogy végül mi döntötte el a vívódást.


Nell beleszeret a legjobb barátjába, Kyle-ba. Ez alapból is elég fura egy helyzet, azonban mikor az élet elszakítja őket egymástól, a lány világa darabokra törik. Azonban ekkor tűnik fel Colton, Kyle bátyja a maga vadságával, kiszámíthatatlanságával, ám a bűntudat közéjük áll. Vajon a két sérült léleknek van - e esélye arra, hogy együtt megtalálják a boldogságot és maguk mögött hagyják a múltjukat?

Az is egy külön sztori, hogyan kezdtem el pont ezt a könyvet. A Kindle-lel szórakoztam egyik este, rendezgettem a könyveimet, amikor teljesen véletlenül megnyitottam ezt a regényt. Beleolvastam az elejébe egy picikét, aztán ott ragadtam, onnantól pedig nem volt visszaút. 30%-nál néztem fel először belőle. Ennek ellenére, talán a spontaneitás varázsával minden hibája ellenére megvett magának a történet. Bevallom, kicsit más felépítésre számítottam, de legalább így a meglepetés erejével hatott rám a cselekmény alakulása.
forrás: pinterest.com
Tulajdonképpen nem is egy regény ez, hanem kettő, ha úgy nézzük kettő az egyben, 2 in 1 edition. Hogy miért? Mert olvashatjuk egyrészt Kyle és Nell történetét, majd Colton és Nell sztoriját. A kettő persze összefonódik több okból is, de mégiscsak különállóak.
Az egyik inkább YA, a másik New Adult a javából, de nem akarom összehasonlítani a két részt, hiszen két egyedi élethelyzetet írnak le, egyéni háttérrel rendelkező szereplőkkel.
Kyle és Nell csecsemő koruk óta barátok, együtt nőttek fel. Környezetükben mindenki egy párnak tartja őket, de hajthatatlanul tagadják egymás iránti vonzalmukat egészen addig, amíg rá nem jönnek mit is éreznek valójában.
Olyan igazi első szerelem volt az övék, majdnem hogy minta kapcsolat. Mindketten jó családi háttérrel rendelkeznek, egyetemi ösztöndíj várományosok. Környezetük elkönyvelte sorsukat: házasság, gyerekek, boldogság, minden úgy, mint ahogy a nagy könyvben meg van írva.
Két év után azonban hirtelen mindennek vége szakad. Kegyetlen, de mindenképpen hatásos volt az írónőtől, hogy így zárta le történetüket, még akkor is, ha nem csak a szereplők, hanem az olvasók szívét is átvitt értelemben kitépte és jól megtaposta ezzel a húzással.
Ezután jön a képbe Colton, aki gyakorlatilag minden téren ellentéte Kyle-nak, és talán pont ezért talált nála vigaszra Nell. Colton vad, tipikusan  a család fekete báránya, azonban neki is súlyos titkok lapulnak a múltjába, ám a lány kedvéért még ezekkel az emlékekkel és helyzetekkel is szembenéz.
Az ő kapcsolatuk minden csak nem minta kapcsolat, hiszen hiába vonzódnak egymáshoz, életükbe mindig bekúszik valami akadályozó tényező, gyász, bűntudat vagy szimplán csak a megkínzott énjük.
Kapcsolatuk dinamikája is ellentétes, mert míg Kylal lassan kibontakozó, hosszú boldogság után volt szenvedés, addig Coltonnal hosszú szenvedés után lett boldogság.
forrás: pinterest.com
Nem is tudom melyik fiút kedveltem jobban, talán Coltont a zenei háttere miatt. A gitáros, vagy úgy általában a zenész pasiktól elgyengülök, és szerintem vagyunk még egy páran így. (lehet anonim kommenteket hagyni ezzel kapcsolatban :D)
Szóval a kemény külső ellenére igenis érző lélek, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az általa írt csodálatos dalszövegek, főleg az, amelyiket a végén adott elő. Na, az volt az, amikor nem csak a könyvben lévő "hallgatóság" könnyezett veszettül, hanem én is. Egyébként csak két ilyen nagyon érzelmes jelenet van a könyvben, aminél valószínűsíthető, hogy sokaknál előkerül majd a zsebkendő.
Az elején említettem, hogy hibái ellenére szerettem. Nem voltak ezek olyan nagyon hibák, de azért megmaradtak. Az egyik ilyen Nell szóhasználata. Nincs ember, aki ennyi "Oh my God"-ot használna való életben, egymás után többször is, bár néha azért variálta, mert közbe szúrt egy - egy "oh, god"-ot és sima "god"-ot is, azonban még így is irritálóvá vált egy idő után.
A másik a rettenetesen sok ismétlés volt, többnyire csak szóismétlések, de volt egy - két mondat is, ami beakadt az írónőnek, azonban ennek ellenére sikerült egészen gördülékeny stílust összehoznia.
A harmadik gondom az időben ugrálás volt. Az még rendben, hogy előrefelé ugráltunk, hol 2 hetet, hol 3 hónapot, hol 3 évet, de néha már teljesen követhetetlenül. Arról nem is beszélve, hogy arról alig tudunk meg valamit, hogy mit történt a szereplőkkel a köztes időben, pedig volt olyan rész, ahol ennek jelentősége lett volna, pl.: Nell esetében a 2 fiú közti időben.
forrás: pinterest.com
De ami ellensúlyozta ezeket, meg, ami Colton felé billentette a mérleg nyelvét a pasik közti házi versenyben, az a zene volt. Mi más is lett volna? Bár a regény első felében, a Kyle-os időkben nem kapott akkora hangsúlyt, de a Coltonos részben annál nagyon szerepe volt, tekintve, hogy Colton hadilábon áll az írással  és olvasással önhibáján kívül, ezért a dalokon keresztül is kommunikált Nellel, amellett, hogy tökéletesen leírta egy - egy számmal az aktuális lelki állapotát, érzelmeit, azt, hogy éppen mi zajlott benne.
A kedvenc részem is ehhez kötődik, amikor a bárban Nell és Colton felváltva játszottak különböző dalokat, amikkel egymásnak üzentek és így "beszélgettek", mivel mindketten össze voltak törve és nem voltak képesek szavakba öntve megosztani egymással, amit szerettek volna a másik tudtára adni. 
Szóval jó volt ez a maga módján. A vége is elég érzelmesre sikerült, Colton bebizonyította, hogy egyáltalán nem olyan kőszívű, mint amilyennek látszik.
A regény végén megtalálható a történet során említett dalok listája, olyan előadókkal, mint Matt Kearney, Jason Mraz, Imagine Dragons, Ray LaMontagne.
Nem okozott extázist, de nagyon kellemes olvasmány volt. A könyv nemsokára magyarul is jön Beléd esve címmel, addig is itt az egyik dal a regényből Ray LaMontagne: Let it be Me



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo

2023-as zárás

  Az idei év számokban:                                          Olvasott könyvek száma: 94 (ebből angolul: 69) Újraolvasások száma: 5 Be nem fejezett könyvek száma: 1 Legolvasottabb műfaj: romantikus (és egyéb alműfajai)

Jamie McGuire: Walking Disaster (Veszedelmes sorscsapás) (Beautiful #2)

A Gyönyörű Sorscsapás Travis szemszögéből elmesélve. Mennyi az a túl sok szerelem? Travis két dolgot tanult meg az anyjától, mielőtt meghalt: Szeress keményen, küzdj még keményebben. A Walking Disasterben Travis élete tele van gyors kapcsolatokkal, titkos fogadásokkal és erőszakkal. Épp amikor úgy érzi, hogy legyőzhetetlen, Abby Abernahy térdre kényszeríti. Minden történetnek két oldala van. A Gyönyörű sorscsapásban meghallgathattuk Abby verzióját  Most viszont eljött az idő, hogy Travis szemén keresztül lássuk a történteket. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Aki olvasta a Beautiful Disasterről írt bejegyzésemet itt a blogon, az tudhatja, hogy a hibái ellenére szerettem a könyvet, így nem volt kérdés, hogy a második rész is kap egy esélyt, ami tulajdonképpen nem egy klasszikus értelemben vett folytatás.