Book Heaven

Nagyon ​ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem.  Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve.  Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége. Ez is egy olyan regény, ami számtalanszor került elém, ám egyszer sem éreztem azt úgy igazán, hogy mindenképpen olvasni szeretném. Egészen addig, amíg meg nem láttam a könyv alapján készült film előzetesét. Akkor eltű...

Nem kellene léteznem. De mégis itt vagyok. Eva és Addie kezdetben olyan volt, mint mindenki más - 2 lélek egy testben, váltakozva kontrollálták a mozgásukat, ahogy megtanultak járni, énekelni, táncolni. De ahogy nőttek, úgy nőtt az aggódó suttogás. Miért nem válnak szét? Miért nem tűnik el az egyikük? Az orvosok vizsgálatokat végeztek rajtuk, a szomszédok elhatárolódtak, a szüleik még egy kis időért könyörögtek. Végül Addie-t egészségesnek nyilvánították, Evát pedig eltűntnek. Kivéve, hogy nem tűnt el. Az elmúlt három évben, Eva élete maradványaiba kapaszkodott. Csak Addie tudja, hogy még mindig ott van, csapdába esve a testében.  Aztán egy napon rájönnek, hogy talán mégis van módja, hogy Eva mozoghasson. A kockázat elképzelhetetlenül nagy, hiszen a hibridek fenyegetést jelentenek a közösségre, és ha elkapják őket, Addie-t és Evát bezárják a többiekhez. És mégis... egy mosolyért, egy forgásért egy kis beszédért, Eva bármire képes lenne. (A fülszöveg saját f...