Book Heaven

Megint vége egy hónapnak, de milyen hónapnak! Kb. tavaly nyár óta vártam egy olyan hónapra, mikor ennyit tudok olvasni. Sokkal többet sikerült, mint terveztem és ennek nagyon örülök. Lesz mit végigvenni, az biztos. Hat könyvet terveztem be júliusra, de sokkal többet sikerült elolvasnom, egészen pontosan 16 könyv + 1 fél + 1 befejezetlen, amit negyedig olvastam.

Ezt a taget tavaly is megcsináltam, és az a jó benne, hogy minimális változtatással az idei évre is simán lehet adaptálni, amit Abstractelf kérésére meg is tettem. Lássuk hát a féléves eredményeket.

Az olvasómaratonhoz helyzetjelentés is dukál, amivel kapcsolatban úgy döntöttem, hogy naponta frissülő posztban fogom dokumentálni a haladásomat. Talán a hangulata így lesz a leginkább érezhető. Igyekszem majd naponta lejegyezni a haladást, meglátjuk mennyire működik majd.

Claire úgy gondolta, soha nem hagyja majd el Morganville-t, de nem szalaszthatja el a lehetőséget, hogy az álomiskolában, az MIT-n tanulhasson. Végül is Anderson Professzorral - aki maga is élt Morganville-ben-  részt venni vámpír elleni szerkezetek feltalálásában egy valóra vált álom.... egészen addig, amíg Claire rá nem jön, hogy vészjósló erők vannak mozgásban, és nem ő az egyetlen, aki vámpírokkal áll kapcsolatban.  Claire ráébred, hogy  barátai, Shane, Eve, és Michael nélkül a gyilkos ütemtervet  túlélni nagyon nehéz lesz, de velük együtt egyenesen lehetetlen.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Nem is tudom, hogy mi hozta meg ismét a kedvem az újabb Morganville-i kalandhoz (azon kívül, hogy várólista csökkentős), de valójában nem is kimondottan érdekes. Elővettem az utolsó előtti részt, és átadtam magam a szórakozásnak.

Mióta a Titánok feltűntek Detroit-i szomszédságában, Astrid Sullivan világa a mechanikus lovak körül forog. Ő és a legjobb barátnője megszámlálhatatlan órát töltöttek azzal, hogy figyelték a lovakat és a lovasokat, amint gyakorolnak a pályán.  Nem csak a verseny izgalmáról van szó, hanem a műszaki részéről és a programozásról, ami annyira élethűvé teszi őket. A Titánok lenyűgözik Astridot, de sajnos soha nem juthat a közelükbe. Kicsit utálja is őket. Apja mindent elveszített a rájuk való fogadások során, és a versenyek emlékeztetők arra a szakadékra, ami a zsokék, akik megengedhetik maguknak, hogy a drága gépeken lovagolhassanak, illetve a lovakra fogadó munkásosztálybeli barátai és szomszédai közt húzódik. Azonban mikor Astrid lehetőséget kap, hogy lovagolhasson egy korai modellen az idei derbin, úgy dönt, mindent kockára tesz. Mert egy lánynak a kerítés másik oldaláról ez jóval többet hozhat, mint pénzt és hírnevet. Az egyetlen esélye, hogy továbbra is törődni tudjon azzal, a

Aimee esküvője tökéletesnek indult. A ruha, a vőlegény és a helyszín is - az idilli Brazil farm - mind tökéletesek. De Aimee tervei megsemmisülnek, mikor a magánrepülő, ami Amerikából vitte volna őt vőlegényéhez a tanyára, elromlik út közben és a pilótának kényszerleszállást kell végrehajtania az Amazonas esőerdő szívében. Mivel nincs elérhető civilizáció a közelben, így Aimee és a pilóta, Tristan egyetlen reménye, hogy megmentik őket. A halvány remény azonban lassan eltűnik és a kétségbeesés veszi át a helyét, mert a halál számos formában leselkedik rájuk a dzsungelben: éhezés, fertőzések és vadállatok személyében. Ahogy Aimee és Tristan a túlélésért küzdenek, egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Rájönnek, hogy a régi, múltbeli, fájdalmas emlékek legyőzése sokkal több bátorságot igényel, mint az esőerdővel való küzdelem.  Vőlegénye iránt érzett odaadása ellenére, Aimee nem tudja leplezni Tristan iránt táplált érzéseit, a férfi iránt, aki szépen lassan a minden lett számára

Egy csomó külföldi példa van már a readathonokra, nem telik el hét, hogy valamelyik bloggernél vagy vloggernél ne bukkanna fel valami hasonló kezdeményezés. Ezeknek a célja az, hogy célzottan csökkentse a résztvevő az olvasatlan könyvei kupacát, és olvasson rövid idő alatt sokat. Persze, lehet ezekhez  a külföldi szervezésű akciókhoz is csatlakozni, de az úgy mégsem az igazi, így egy délutáni eszmefuttatás során Abstractelffel, az Always Love a Wild Book bloggerinájával közösen úgy határoztunk, hogy megcsináljuk az első saját readathonunkat, és szabaddá tesszük a csatlakozást is. Lássuk hát a paramétereket:

Meddig mennél el a túlélésért? A FIRE & FLOOD-ban, Tella Holloway veszélyes utazással nézett szembe dzsungelen és sivatagon keresztül, azért, hogy ő legyen az az egy versenyző a Brismstone Blood végén, aki jogosult lehet bátyja számára a gyógyszerre. Nem hátrálhat meg most sem, hogy a SALT & STONE-ban az óceán láthatatlan veszélyei leselkednek rá, majd a hegyek lélegzetelállító hidege, a megváltozott szabályok mellett.  De mi van akkor, ha a veszély jóval nagyobb ennél? Honnan tudod, kiben bízhatsz, ha mindenki titkokat rejteget? Mit teszel, ha a személy, akire a legjobban számítottál, egyszer csak már nem a támaszod? Hogyan választasz két élet közül? A verseny a végéhez közeledik, Tella pedig kezd kifutni az időből, a lehetőségekből és az erejéből. A versenyt 122-en kezdték. Amikor Tella és megmaradt barátai megkezdik a negyedik szakaszt, márt csak 41-en vannak... és közülük csak egy nyerhet. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Bár a sorozat