Claire úgy gondolta, soha nem hagyja majd el Morganville-t, de nem szalaszthatja el a lehetőséget, hogy az álomiskolában, az MIT-n tanulhasson. Végül is Anderson Professzorral - aki maga is élt Morganville-ben- részt venni vámpír elleni szerkezetek feltalálásában egy valóra vált álom.... egészen addig, amíg Claire rá nem jön, hogy vészjósló erők vannak mozgásban, és nem ő az egyetlen, aki vámpírokkal áll kapcsolatban.
Claire ráébred, hogy barátai, Shane, Eve, és Michael nélkül a gyilkos ütemtervet túlélni nagyon nehéz lesz, de velük együtt egyenesen lehetetlen.
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)
Nem is tudom, hogy mi hozta meg ismét a kedvem az újabb Morganville-i kalandhoz (azon kívül, hogy várólista csökkentős), de valójában nem is kimondottan érdekes. Elővettem az utolsó előtti részt, és átadtam magam a szórakozásnak.
Claire engedélyt kapott, hogy elhagyja Morganville-t, és tanulmányait az MIT-n folytassa. Kapóra jön neki, hisz egyedül akar lenni, Shane-től és a többiektől függetlenül, hogy tudja, egyedül is megállja a helyét. Ám az önállóság nem olyan, mint az korábban gondolta, sőt kezdeti paranoiája sem biztos, hogy alaptalan.
Nagyon hiányoztak már a szereplők, de erre igazán csak olvasás közben jöttem rá. Olyan felüdülés volt visszasüppedni a már megszokott közegbe, mintha csak tegnap olvastam volna az előző részt. Emlékszem, sokat agyaltam azon, hogy Claire távozásával mennyit is fog változni a helyzet. Meg kell mondjam nem sokat. Rá kellett jönnöm, hogy nem a város az, ami a szereplők problémáit okozza, a baj városon kívül is utoléri őket, ez immár egyértelművé vált. Sőt, az eddig elolvasott 14 rész közül, ha jól emlékszem, talán kettő volt, ami Morganville határain kívül játszódott, és mindkettő elég emlékezetesre sikeredett.
Claire most ugyan új városba költözött, de a baj ment utána, köszönhetően annak, hogy Amelie keze mindenhová elér, elvégre így került Claire Dr. Anderson mellé kisegítőnek.
Shane meg mivel nem bírta Claire nélkül, ment a lány után, de csak tisztes távolból figyelte, hiszen a lány kérte, hogy tartsanak távolságot. Így csak messziről felügyelte minden lépését. De milyen cuki volt már!
A baj elkezdett körvonalazódni egy kitartó ex, egy vámpír és egy túlzottan kíváncsi, pedofíliára hajlamos professzor személyében, és a már megismert arcok is egyre - másra bukkantak fel Claire új lakhelyén, persze nem ok nélkül.
Sőt, még olyanok is jöttek, akikre nem számítottam, de az őrület meg az akció szintje ettől csak emelkedett.
Maga a sztori nem nagy dolog, várható volt némileg a ő konfliktus, a kérdés csak az volt, hogy ki és mikor fogja kivitelezni azt. Azonban a nem annyira újszerű cselekmény ellenére is nagyon gördülékeny volt a sztori, köszönhetően egyértelműen az írónő stílusának.
Egyetlen apró észrevétel, hogy nem volt benne olyan kimondottan sok humor. Valahogy Myrnin sem sziporkázott, mondjuk ez érthető is, tekintve, hogy a regény első felében nem is szerepelt, a második felének a nagy részében meg ki volt ütve. Persze azért akadt egy - két pillanat, amin korántsem nőiesen felröhögtem, mondjuk, mikor Jesse-vel nekiállt a maga módján flörtölni. Na, attól kész voltam!
Ha már megemlítettem Jesse-t, az érdekelt volna, hogy mi az ő sztorija, főleg, miután felfogtam Oliver vele kapcsolatban elejtett fél mondatát. Reményeim szerint azért az utolsó részben lesz még erről szó.
Volt néhány olyan eleme a sztorinak, amivel magyarázat híján nem igazán tudtam mit kezdeni. Ilyen volt az a jelent, ahol Shane-t megtámadta az a vörös szemű kutya, akiről senki nem tudott semmit, és nagyon fura volt a seb, amit a harapása hagyott. Ez viszonylag az elején volt és nem is nagyon emlegették, mi az és honnan jött, de valahogy úgy éreztem, lesz ennek még jelentősége. Ám nem lett, azt leszámítva, hogy Shane karja a seb körül többször viszketett és bizsergett, illetve a történet egy pontján indokolatlanul agresszív módon le akarta tépni legjobb barátja, Michael fejét. Mondjuk a harapást meg a fejletépést csak én kötöttem össze, egyértelmű bizonyíték nincs azzal kapcsolatban, hogy összefüggnek. Azonban van egy olyan érzésem, hogy erre is visszatérünk majd az utolsó kötetben, legalábbis remélem, mert ha nem, akkor csak arra volt jó, hogy a szószámot növelje.
Mellékmegjegyzés: jó sok szálat kell majd elvarrni a zárókötetben, emellett szinte nem is lesz idő önálló cselekményre, márpedig ennek a kötetnek a vége alapján lesz, nem is akármilyen. Ugyanis ennek a résznek a vége akkor függővég, mint a ház, csak lestem, mint hal a szatyorban, hogy mi is történt Morganville-ben, amíg hőseink "házon kívül" voltak. Azonban, ahogy elnéztem a végét, a szereplők is így voltak ezzel. Ez garantálja, hogy érdekes lesz a befejezés.
Egy óriási gondom volt, mégpedig, hogy nem szerepelt Bob, a pók. Hiányzott. Ezt leszámítva azonban a jobb kötetek közé tartozik és jó volt újra Claire-ékről olvasni. Fura, hogy már csak egy rész van hátra a sorozatból.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)