Ugrás a fő tartalomra

Rebecca Donovan: Out of Breath (Breathing #3)

Emma otthagyja Weslyn-t és vele együtt minden lakóját, hogy a Stanford Egyetemre járjon, ahogy mindig is tervezte. Már nem ugyanaz a lány, aki volt, csak árnyéka önmagának. Össze van törve, és az egyetlen lehetősége arra, hogy újra teljes életet élhessen, ha megbocsájt. Meg kell találnia a módját, hogy megbocsájtson önmagának, és rájöjjön mennyire értékes, mielőtt elfogadja a szerelmet, amit igazából megérdemel.
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

A második részt jóval megjelenése után olvastam, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy tudtam, nagyon szemét kis függővége lesz, és így kevesebbet kell várnom a befejező részre. És tényleg megúsztam viszonylag kevés várakozással,  mindössze talán két hét telt el, és már újra belemerülhettem Emma történetébe.


Emma egy borzalmas kimenetelű este után egyedül maradt, és mélyebbre csúszott, mint valaha. Elkezdte az egyetemet a Stanfordon, ez volt minden álma, de vajon tud - e igazán boldog lenni? Itt a nagy esély, hiszen régi otthonát, anyját, mindent maga mögött hagyott, minden adott egy új élethez: új környezet, új barátok (kivéve Sarah-t) és új pasi. Képes lesz élni Emma a lehetőségekkel, amiket az élet elé sodor?

Már a második rész olvasása közben is érett a fejemben a következő kijelentés, de most már bizton állíthatom, hogy újabb kedvenc sorozatot avattam. Az első rész a maga brutalitásával és kegyetlenségével befészkelte magát a gondolataimba, amely helyet a második rész gyötrelmei csak biztosabbá tettek, majd jött a harmadik rész és a második rész reménytelenségét ötvözte az első rész kezdeti tapogatózásával feltette az i-re a pontot.
Nem is tudom mit írhatnék róla vagy mivel is lenne érdemes kezdeni, mivel kb. 15 perce tettem le a könyvet ( eme bejegyzés piszkozatát közvetlenül a könyv elolvasása után írtam, de csak most került fel  blogra - a szerk.), és még elég sok érzés kavarog bennem.
A könyv első fele folytatja a Barely Breathingben látott gyötrődést, annak ellenére, hogy elég nagy az időbeli ugrás, nagyjából másfél - két év. Ezalatt Emma próbálta teljesen kizárni a tudatából Evant és minden múltbeli borzalmat, de ezzel csak azt érte el,  hogy szinte teljesen magába zuhanva, érzelemmentesen éli a mindennapjait. Ám , amikor előkerül egy fénykép, és egy tragikus esemény feltépi a régi sebeket, Emma elindul lefelé a leejtőn.
Nem igazán értettem, hogy mi értelme volt azoknak a dolgoknak, amiket tett, még akkor sem, ha tudom, hogy rossz volt a helyzete, és akkor még nagyon finoman fejeztem ki magam. Mondjuk ehhez az is hozzátartozik, hogy egy kis határozottsággal, meg előrelátással azért sok idegeskedést megspórolhatott volna magának. Tudta, hogy rossz, amit tesz, mégis folytatta. Igazából ez volt az egyik pici negatívum a regénnyel kapcsolatban. Szerencséje azonban, hogy jó emberekkel volt körülvéve több fronton is. 
Ha már itt tartunk meg kell mondjam, hogy az új szereplők egészen jót tettek a történetnek, nem ártott már egy kis frissítés. Emma lakótársai: Meg, Peyton és Serena mind segítettek a lánynak, ha máshogy nem, azzal, hogy egymást marták és ezzel megnevettették Emmát, de persze azért ennél többet is tettek érte a maguk módján.
Cole is aranyos volt, bár tény és való, hogy Evan mellett labdába sem rúghatott. Ő tipikusan azok közé a pasik közé tartozott, akik csak pótlékok lehetnek Emma életében. Emellett Evan haverjait bírtam nagyon, Bret és TJ üde színfoltjai voltak a történetnek, a poénok nagy része valamelyikükhöz köthető.
A regény közepe táján lévő mélypont bizonyult a fordulópontnak, onnantól kezdve kicsit más tempót vesz fel a cselekmény. Azt nem mondom, hogy attól a ponttól teljesen feszültségmentes lesz, de lényegesen kevesebb a ténylegesen történés és tulajdonképpen innen térünk vissza a kezdeti tapogatózás szakaszához.
A végére is marad azért csattanó, mert a sima lezárás nem igazán illene ehhez a sorozathoz. 
Emma szenvedése az elején egyébként jócskán, már - már zavaróan el lett húzva ( ez a másik negítvuma a könyvnek), de aztán kárpótolt érte a sok - sok aranyos, de nem nyálas romantika. Nagyon jókat mosolyogtam egyes jeleneteknél, és talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a 3 rész közül ezen nevettem a legtöbbet. A környezetemben többen meg is jegyezték, hogy biztos nagyon jó lehet a könyv, mert látják, hogy sokszor mosolygok rajta.
Még mielőtt befejezném az értelmetlennek tűnő hablatyolásomat, Evant mindenképpen meg kell említenem, egyrészt a türelméért. Szerintem ilyen pasit, mint ő, gyártani nem lehetne. Nincs ember, akit ilyen birka türelemmel áldottak volna meg, mint amilyen neki van( és ez nem csak erre a részre vonatkozik, de leginkább erre).Kizárt dolognak tartom. Ennek ellenére imádtam benne ezt, ahogy a komolyságát is.
Azért is szerettem ezt a rész, mert végre az ő fejébe is beleláthatunk egy kicsit a váltott szemszögnek köszönhetően, ami újdonságnak számít az előző két kötethez képest. Így derült ki egyébként az is, hogy miként élte meg az első rész végén történt eseményeket. Maradjunk annyiban, hogy nem érezte jól magát...
Az a nagy bajom, hogy írhatnám még órákon át a bejegyzést és akkor sem tudnám átadni, hogy mennyire beleestem a könyvbe hibái ellenére, és mennyi, de mennyi érzést hagyott maga után.
Egy biztos, erősen újraolvasás gyanús a trilógia, főleg a harmadik rész, aminek a helyszínét imádtam. Nagyon sok mindent odaadnék azért , hogy egy kis időt eltölthessek egy olyan házban, ahol a teraszról egyenesen a tenger/óceán fehér homokos partjára jutok. Álom, álom....
Az írónő hangulatfestő playlistje megint csak megtalálható a honlapján, de azok a számok épp nincsenek közte, amik nekem illettek volna hozzá, ezért azokat a bejegyzés végén linkelem majd.
Azért is különleges helye van a szívemben a történetnek, mert annyira bezsongtam az Out of Breath elolvasása után, hogy muszáj volt a rajongásomat kifejezni valakinek, aki már olvasta és tudja miről van szó. Ki is lenne erre megfelelőbb személy, mint maga az írónő? Nekiveselkedtem hát és rittyentettem neki egy rövid kis emailt, amit miután elküldtem, megnyugodott a lelkem. És képzeljétek, pár óra múlva válaszolt is, amin nagyon meglepődtem, viszont ezzel határozottan belépett a nagyon szimpatikus szerzők körébe.
A trilógia első része egyébként nagy örömömre ősszel magyarul is érkezik a Maxim kiadó gondozásában.
Remélem sokaknak fog kellemes vagy éppen álmatlan perceket okozni Emma története!

És az ígért számok, amik szerintem illettek a könyvhöz:

Kelly Clarkson: Breaking Your Own Heart (Emma)


30 Seconds to Mars - End of All Days (Emma)
Az utolsó szám pedig Red: Hymn for the Missing, szerintem teljesen Evanhoz illik:


Megjegyzések

  1. szia. nagyon szépen koszonom, h ilyen jó kis osszefoglalót hoztál ossze - tetszik a stílusa. de miért is írok...az elso kotetet 1 nap alatt olvastam ki. most,rá egy napra, kezdtem bele a 2. rész olvasásába, cca. már a felénél tartok, de egyszeruen annyira de annyira kíváncsi voltam a kozepso rész végére, h muszály volt a végét elore elovasnom. mivel az angol tudásom azért vet maga után hiányosságokat, ezért szeretném megkérdezni, h a 3. rész legalább "happy end"-del végzodik Emma & Evan számára? már most rettegek h mikor tudom majd elovasni a efejezo részt... hát még 1x koszi:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. szia Nancy7! igazad van! ezért a mailt már el is kuldtem - látszik, h tényleg kicsit kíváncsi vagyok! sajna mindig ez van ha JÓ konyvre bukkanok:)

      pedig már párat olvastam...na ez van!

      szép napot!

      Törlés
  2. Szia! Én is írnék neked egy mailt, mert ez a dolog a végével engem is nagyon foglalkoztat! :-) Kata

    VálaszTörlés
  3. Szia. Még áprilisban (1.-én) írtam én is levelet neked :) Nem tudom megkaptad-e csak azé kérdem, mert választ nem kaptam :$

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Igen, megkaptam, sőt még aznap válaszoltam is rá. Lehet, hogy a spam mappádban landolt a válasz, a citromailes leveleket sokszor teszi oda a gmail. :)

      Törlés
    2. Nem találom :S Nem tudom, hogy lehetségés-e és nem nagy kérés, hogy újraküld?

      Törlés
    3. Elküldtem még egyszer. Remélem, most oda is ér :)

      Törlés
  4. Szia :) letudnád írni nekem légyszi az író email címét nagyon örülnék neki előre is köszönöm! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Sajnos nem emlékszem rá, és az email, amit küldött, már nincs meg. Esetleg az írónő honlapján próbálj meg körülnézni, ha jól emlékszem, én is ott bukkantam rá.

      Törlés
  5. Szia!:) én is írtam neked egy e-mailt:) majd jeleznél, hogy megkaptad-e?:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. tegnap este, de ezek szerint nem küldte el:( igazából nekem is annyi lenne a kérdésem, mint az első kommentelőnek!:) kaphatnék róla egy emailt? eszti.9827@gmail.com

      Törlés
  6. Szia:)
    Ezek szerint a harmadik rész még nincs lefordítva?
    Vagy a második sem magyar? :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! A második rész már megjelent magyarul, a harmadikat pedig idén év végére vagy jövő év elejére ígérte a kiadó. :)

      Törlés
  7. Hol találhatom meg a harmadik részt? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Magyarul még sehol, mint fentebb is írtam vagy idén év végén vagy jövő év elején jelenik meg. Angolul az amazonon és a bookdepository-n biztosan meg tudod rendelni. :)

      Törlés
  8. Szia! Mi lesz a pontos címe magyarul a 3. résznek?

    VálaszTörlés
  9. Szia. El tudnád nekem küldeni a könyvet a szabo1990@gmail.com-ra? Előre is köszönöm

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Ebben nem tudok neked segíteni egyrészt, mert rendes könyv formátumban van meg, nem ebookban, másrészt meg nem foglalkozom kalózverziók terjesztésével.

      Törlés
  10. Szia lassan már február és még magyarul sajnos nem találom. Te tudsz esetleg már valamit róla? Ha igen légyszi megírod? Köszönöm :* És nagyon jól megírtad. :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      A kiadó legutóbb azt mondta, hogy az idei év első felében fog megjelenni, ez júniusig bezárólag bármit jelenthet. Pontos időpontot még ő sem tudtak mondani.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tome Topple 16. kör - 1. hét

Ez alkalommal talán harmadszorra vagy negyedszerre veszek részt ezen a readathonon, és még mindig, minden egyes alkalommal nagy élmény. Ráadásul a féltégla méretű könyveim is fogynak. Mondjuk, aggódnom nem kell, mert mindig találok újakat, mire elérkezik a következő kör. Erre a két hétre három könyvet terveztem be: Murakamitól A kurblimadár krónikáját, K.A Knighttól a Den of Viperst és Borsa Browntól A végzet című regényt. Murakamival kezdek, a többit meglátjuk.

Jamie McGuire: Walking Disaster (Veszedelmes sorscsapás) (Beautiful #2)

A Gyönyörű Sorscsapás Travis szemszögéből elmesélve. Mennyi az a túl sok szerelem? Travis két dolgot tanult meg az anyjától, mielőtt meghalt: Szeress keményen, küzdj még keményebben. A Walking Disasterben Travis élete tele van gyors kapcsolatokkal, titkos fogadásokkal és erőszakkal. Épp amikor úgy érzi, hogy legyőzhetetlen, Abby Abernahy térdre kényszeríti. Minden történetnek két oldala van. A Gyönyörű sorscsapásban meghallgathattuk Abby verzióját  Most viszont eljött az idő, hogy Travis szemén keresztül lássuk a történteket. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Aki olvasta a Beautiful Disasterről írt bejegyzésemet itt a blogon, az tudhatja, hogy a hibái ellenére szerettem a könyvet, így nem volt kérdés, hogy a második rész is kap egy esélyt, ami tulajdonképpen nem egy klasszikus értelemben vett folytatás.

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo