Book Heaven

Klisésen hangozhat, de igen régen kinéztem magamnak ezt a regényt, de valahogy mindig csak csúszott és csúszott hátrafelé a TBR-omon, amit a kilométeres hosszúságú várólistám csak tetézett. Ezért is pakoltam be az idei várólista csökkentős könyvek közé, így végre volt indokom előrevenni, és nem veszett el a több száz másik nagyon érdekes regény közt. Igaz, hogy eredetileg márciusban akartam olvasni, amiből végül július lett, de ez nem sok mindenen változtatott. Baz, azaz Sebastian egy rock együttes tagja, rockzenészeket is simán megszégyenítő múlttal: drogok, alkohol, verekedések - neki is megvolt mind. Emellé vagy épp emiatt érzelmileg is eléggé megtört, sok minden történt vele, ráadásul megint csak börtönbüntetéssel nézhet szembe. Ekkor találkozik egy Shae nevű lánnyal, akivel szinte azonnali a vonzalom, azonban, ahogy az lenni szokott, a lánynak is megvannak a saját kis titkai, ráadásul életük több ponton  egyezik, mint azt bármelyikük is gondolta volna.

Az utóbbi néhány hetem finoman szólva rémálom volt, egy kis káosszal fűszerezve, de most már lassan magam mögött hagyom az őrületet. Kivételesen nem munkahelyi gondok hátráltattak, hanem családiak, ami után azt mondom, hogy inkább ezerszer a munkahelyi hülyeségeket kérem. Ez okozta azt, hogy nem nagyon volt kedvem és időm írni, sőt, bevallom, olvasni sem nagyon.  Ezért jött jól pont, hogy Abstractelf , az én kis személyes tag- dílerem megdobott egy taggel, ami poszt, de mégse, szóval visszaszoktatásra éppen alkalmas. Témáját tekintve őszi tag, ami tökéletes az időzítését tekintve is.  Egyébként, miközben a bevezetőt írtam, rájöttem, hogy én ezt a tag-et megcsináltam már egyszer, három évvel ezelőtt . Érdekes lesz látni az azóta beállt változásokat. Direkt nem olvastam el újra azt a posztot, nehogy befolyásoljon.

A szeptember elég felemásra sikeredett. Nem sokat sikerült olvasnom, mert minden mással voltam elfoglalva, ráadásul megint előjött az a probléma, hogy mikor időm lett volna olvasni, akkor meg elaludtam a könyv felett, mert jelen állapotban az alvás mindennél többet jelent. A szerencse az, hogy nem is terveztem sok mindent, mert sejtettem előre, hogy ez lesz, legalábbis nagyjából.