Book Heaven

Habár Jodie mindössze nyolc éves, végtelenül erőszakos, agresszív és nagyon sok befogadócsaládnál járt már. Az utolsó esélye Cathy Glass. A Szociális szolgálat erősen javasolja Cathynek, hogy vegye magához a gyermeket. Jodie szokatlan viselkedése négy hónap alatt már 5 befogadó személyt eltántorított a feladattól. Minden fenntartása ellenére Cathy úgy dönt, magához veszi a lányt, hogy megvédje az intézetbe kerüléstől. Jodie érkezése utáni első tette, hogy tiltakozásként székletét magára kenve gonosz mosollyal próbálgatja Cathy-t. Cathy gyermekeit rugdossa, majd első éjjel a nő Jodie-t vérben ázva találja, csuklóját felvágva vérét arcán szétmaszatolva. Ahogy Jodie bízni kezd Cathy-ben, viselkedése javulni kezd. Idővel, gyermeki ártatlansággal beszél arról, hogy szülei miként bántalmazták. Egyértelművé válik, hogy Jodie szülei egy pedofil társaság tagjai, aminek egyértelmű jeleit sem a szomszédok sem a szociális szolgálat nem érzékelte. Sajnos Jodie egyre zárkóz...

Egy új rovatot indítok  most útjára, mint a cím is  mutatja (amit baromi nehezen sikerült összehozni és végül drága Abstract adta a végső verziót, amiért ezúton is örök hálám Neki!), pár szóban (na jó, pár szónál kicsit hosszabb, de korántsem a megszokott hosszúságú bejegyzésben) fogok írni bizonyos könyvekről.

Valószínűleg azon gondolkozol, hogyan is kötöttem ki itt. Én is pont ezen tűnődöm. Olivia, Kelly, Cristopher, Jason és Eva életében van valami közös: mindannyian függők. Függők, akik már megjárták a poklot és most együtt ragadtak rehabon, hogy szembenézzenek problémáikkal, a józansággal és saját magukkal. Egyikük sem akar ott lenni. Egyikük sem akar szembesülni a múltjával kapcsolatos igazsággal, és különösen nem akarják megosztani legsötétebb titkaikat, legnagyobb félelmeiket egy teremnyi idegennel. De mindannyiuknak dűlőre kell jutnia magával és a többiekkel is, ha meg akarják tanulni, hogyan is kell élni valójában. Mert ha elszállsz, onnan már nincs másmerre út, csak lefelé, lefelé, lefelé... (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Amy Reed belopta magát a szívembe a megrendítő Beautiful című könyvével, így nem volt kérdéses, hogy előbb - utóbb kezembe kerül a többi könyve is. Kerestem valami rövid, de jelentős olvasmány, így hirtelen erre esett a választá...

Egy hatéves lány fához kötözte és felgyújtotta hároméves társát. A kisfiú válságos állapotban került kórházba. Van-e élet ezek után a kislány számára? Ez a könyv csak egyetlen gyermek története. Nem azért íródott, hogy sajnálatot ébresszen. Nem is azzal a szándékkal, hogy egy tanárt megdicsérjenek a munkájáért. Még kevésbé azért, hogy riogassa a békés és boldog tudatlanságban élőket. Nem. Ez a könyv csupán válasz szeretne lenni arra a kérdésre, vajon frusztráló dolog-e mentálisan beteg gyerekekkel dolgozni. Egy dal szeretne lenni, amely az emberi lélek tiszteletére íródott, egy kislány tiszteletére, aki olyan, mint valamennyi gyermekem. Mint mi mindannyian. Valaki, aki élni akar . Miután tavaly ősszel elolvastam az írónő Szellemlány című könyvét, nem volt kétséges, hogy be kell szereznem a másik Magyarországon megjelent művét is. Bizonyos értelemben ez még borzalmasabb volt mint az első, és ezzel nem a minőségére céloztam... 

Jadie sohasem beszélt. Nem nevetett, nem sírt, és nem adott ki semmilyen hangot. Akárhogy próbáltak közeledni hozzá, bezárva maradt saját zavaros világába, ahol a szellemek beszéd nélkül is megértik egymást. Az osztályba érkező energikus új tanárnak végre sikerül megtörnie a hallgatást. Ő tudja, hogy szóra bírni egy sérült lelkű gyermeket sokszor könnyebb, mint szembenézni azzal, ami elől a némaságba menekült, Jadie történetei mégis megdöbbentik. Feldolgozásukhoz minden korábbi tapasztalata kevés. Amiről a kislány mesél, túl borzasztó ahhoz, hogy bárki komolyan vegye - az elmondottak csak egy zavart elme víziói lehetnek. Vagy talán mégsem...  Még valamikor a nyár folyamán vettem ezt a könyvet, amikor beszabadultam  egy Alexandra könyvesboltba egy kicsit garázdálkodni.. Nem találomra választottam ki, igencsak rég óta bérelt helye volt a kívánságlistámat. Azonban csak mostanra sikerült eljutnom odáig, hogy valójában elkezdjem.

Ez is egy olyan könyv, amit nem fogok értékelni. Aki érdeklődik a témában és kicsit jobban elmerülne benne, annak bátran ajánlom. A jóga és a pszichoterápia közötti összefüggéseket, kapcsolatot vagy épp ellentmondásokat nagyon világosan és témához képest "egyszerűen" írja le, magyarázza meg. Aki már kapcsolatba került a jógával, annak sok tévhitet eloszlathat a szerző trió, és olyan dolgokra is ráébreszthetnek, amik egyértelműek és mégsem mindenki veszi észre őket. Viszont némi pszichológia előképzettség nem árt hozzá, mert elég sok az utalgatás, amit háttértudás nélkül nem nagyon lehet megérteni. Ennél többet nem is nagyon tudok írni. A maga kategóriájában nagyon jó könyv, akit viszont nem mozgat meg a jóga vagy a pszichológia "hogyan-ja és miértje", az nem fogja tudni végigolvasni.