Amy Reed: Clean

Valószínűleg azon gondolkozol, hogyan is kötöttem ki itt. Én is pont ezen tűnődöm.

Olivia, Kelly, Cristopher, Jason és Eva életében van valami közös: mindannyian függők. Függők, akik már megjárták a poklot és most együtt ragadtak rehabon, hogy szembenézzenek problémáikkal, a józansággal és saját magukkal.
Egyikük sem akar ott lenni. Egyikük sem akar szembesülni a múltjával kapcsolatos igazsággal, és különösen nem akarják megosztani legsötétebb titkaikat, legnagyobb félelmeiket egy teremnyi idegennel. De mindannyiuknak dűlőre kell jutnia magával és a többiekkel is, ha meg akarják tanulni, hogyan is kell élni valójában. Mert ha elszállsz, onnan már nincs másmerre út, csak lefelé, lefelé, lefelé...

(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Amy Reed belopta magát a szívembe a megrendítő Beautiful című könyvével, így nem volt kérdéses, hogy előbb - utóbb kezembe kerül a többi könyve is.

Kerestem valami rövid, de jelentős olvasmány, így hirtelen erre esett a választás.

Több fiatal, Jason, Kelly, Eva, Christopher , Olivia a véletlennek köszönhetően egy rehabilitácós intézetbe kerültek, azon belül is egy csoportba. Mindannyian függőségi problémáik miatt vannak ott. Mások és mégis egyformák. Először egyedül, majd ahogy telik az idő, együtt küzdenek problémáikkal, a felnőtté válással, a függőséggel és a nagybetűs élettel.

Nem volt annyira durva, mint a Beautiful, de legalább annyira komoly és aktuális a téma, hisz a fiatalokat is egyre inkább érinti a függőség problémája.

Az összes szereplő tizenéves középiskolás. Szinte csak a véletlenen múlt, hogy kapcsolatba kerültek az anyaggal, a cigivel, a fűvel, az alkohollal, egyikük sem gondolta, hogy ebből ekkora gond lehet, sőt, még most is tagadják.

Kezdetben nem hogy segítőik, illetve csoportterapeutájuk, de egymás előtt sem hajlandóak megnyílni, teljes tagadásban élnek, "Nekem nincs semmi bajom, csak kicsit ittam/füveztem/beszedtem pár tablettát" kezdetű mondatokkal védekeznek.

Ám Olivia érkezése fenekestül felforgatja a kis társaságot. A lány elindít mindegyikükben valami olyasmit, amit igyekeztek mélyen eltemetni. A zárkózott lány akaratlanul is összehozza a csapatot és megnyílnak egymás előtt. Rájönnek, hogy együtt átvészelni ezt a nehéz időszakot könnyebb, mint egyedül, és jó, ha van valaki, akiben bízhatnak és akivel megbeszélhetik problémáikat, amik nem is annyira különbözőek, mint elsőre gondolták.

Oliviának a fogyasztótablettákkal gyűlt meg a baja. A csavar az ő történetében az - már, ha ezt lehet annak nevezni - hogy nem szabad akaratából kezdte el szedni őket, hanem anyja erőltette, mert kövérnek látta lányát. A lány hitt neki, nem is tudta mibe keverte őt ezzel az anyja. A nőt meg más sem érdekelte, csak az, hogy lánya tökéletesen vékony legyen.

Kelly a kokain - és alkoholfüggőségével harcol. Ő a szép lány a csoportban és majdnem egy párt alkotnak Jasonnel. A nagymenő, kicsit bunkó, nagyszájú Jasonnel, akinek szintén az alkohol keserítette meg az életét, nem is kicsit.

Na, az ő háttérsztorija hökkentett meg a leginkább. A legkevésbé erre számítottam, és valahogy ő tette meg talán az egyik legnagyobb lépést a normális élet felé, illetve nála láttam leginkább azt, hogy az elvonó - vagy inkább hívjuk rehabnak - végére elkezdett felelősségteljesen gondolkodni.

Eva, az emós lány, akinek édesanyja halott, és édesapja úgy érzi, csak ő vesztette el a feleségét, Eva az anyját nem. Nála az volt nagyon érdekes, hogy végig a regényben ( az csoportos terápián, esszékben stb.) E/3-ban beszélt magáról, mintha nem is vele történtek volna azok az események , amiket elmesélt, hanem csak egy külső szemlélő lett volna. Neki a fűvel gyűlt meg a baja, mellyel édesanyja hiányát próbálta átvészelni, csak kicsit túlzásba esett.

És végül, de nem utolsósorban ott volt még Christopher, aki a mama-pici-fia  szerepből próbált kitörni sikertelenül. Anyja még akkor is pátyolgatta, amikor nem kellett volna, nem tartotta felelősnek a fiút a történtekért, amivel valószínűleg többet ártott a srác lelkivilágának, mint gondolta volna.

Olivia esetlensége, zárkózottsága, mint már az elején is említettem, összekovácsolja őket. Shirley, a csoportterapeuta úgy írányítja őket, hogy miközben Oliviára vigyáznak, kicsit közelebb is kerüljenek egymáshoz ezáltal. 

Nagyon jól látszik a szereplőkön végig a fejlődés, szinte mindegyikükön. Az , hogy mi lesz velük, mikor újra kikerülnek a nagyvilágba az megint más kérdés, és erre a válasz teljesen nyitott. Lehet ez is, meg az is.

A befejezés nagyon meghatóra sikeredett, Olivia levele tökéletes lezárása a regénynek.

Bár nagy fordulatokat nem szabad várni a regénytől, hiszen ez nem az a műfaj, de maga téma, a kidolgozás és a forma kárpótol ezért a viszonylagos eseménytelenségért.

Csoportterápiák jegyzőkönyv szerűségek, személyes esszék, fogalmazások, kérdőívek kalauzolnak végig minket a fiatalok legmegrázóbb élményein, múltjukon , jelenükön és legmélyebb gondolataikon.

A fiatalabbaknak érdemes mindenképpen elolvasni, hátha segít megelőzni a bajt, de szerintem még az idősebb korosztálynak is tanulságos lehet.