Ugrás a fő tartalomra

Maggie Stiefvater: The Raven Boys (The Raven Cycle 1) - (Hollófiúk)

Blue 16 évének nagy részében végig azt hallgatta, hogy ha megcsókolja igaz szerelmét, a fiú meghal.
Mikor a lány találkozik Gansey lelkével az úgynevezett temetői úton, tudja, hogy ennek csak egy oka lehet - vagy ő az igaz szerelme vagy a lány ölte meg a fiút.
Elszántan keresi az igazságot, amikor is kapcsolatba kerül a Holló Fiúkkal, négy sráccal a helyi magániskolából ( Gensey-vel az élen), akik Glendower - egy ősi walesi király, aki valahol a virginiai lay vonalak mentén lett eltemetve -  felkutatására indultak. Bárki találja is meg, garantált számára egy természetfeletti szívesség.
Blue még soha nem érzett maga körül ennyi mágiát. De Gansey lenne az igaz szerelme? El sem tudja képzelni, hogy így érezzen, és kétség sem fér hozzá, hogy nem akarja ő okozni a fiú halálát. Vajon a végzet hová vezeti őket?
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)


Maggie könyvei mindig különleges olvasásélményt nyújtanak a nem mindennapi tájleírásokkal és szereplőkkel.


Blue súlyos átkot hordoz, amely egész életét meghatározza. Ha megcsókolja igaz szerelmét, a fiú meghal. Eddig nem tulajdonított különösebb figyelmet ennek a jóslatnak, hisz senki nem volt a láthatáron. Ám egy nap belépnek a képbe a Raven fiúk, egy közeli magániskola tanulói, név szerint Gensey, Adam, Ronan és Noah. Blue nem is gondolja, hogy több ponton is összekapcsolódik az életük, múltban és jövőben egyaránt.

Az írónő könyveire nagyon jellemző az, hogy hangulat kell hozzájuk, nem lehet csak így lekapni a polcról, hogy na, most akkor én ezt elolvasom. Ugyanis, ha az embernek nincs meg hozzá a kellő "lelkiállapota", csak szenvedés lesz a dologból olvasás helyett. Akárcsak a Mercy Falls Farkasai trilógia, ez is kimondottan őszi olvasmány, egy forró tea kíséretében pokrócba csavarodva olvasni az igazi. 
Az egész regényt áthatja a titokzatosság a jóslások és a véletlenek furcsa hálózata. Ami igazán tetszett benne az az, hogy látszik rajta, az írónő igenis sokat kutatott az alapok után, alaposan utána nézett bizonyos dolgoknak, próbált hű maradni a mitológiához. A könyv ugyanis erőteljesen mitológián és mondakörökön alapszik. A ley - vonalak utáni kutatás adja az alappillérét a történetnek és ehhez jön a többi finomság. Az eleje elég nyögvenyelősen indul, kissé vontatottan, bár ha azt nézzük, hogy egy új sorozat, érthető, hogy be kell vezetni valahogy a helyszínt, az eseményeket és a szereplőket. 
Apropó szereplők. Érdekes, hogy mindannyian olyan távolinak tűntek számomra és egyiküket sem tudtam igazán megkedvelni, egyedül talán Adam-et sikerült. De ott is inkább a sajnálat dominált hányattatott sorsa miatt, és nem kimondottan a személyisége miatt került hozzám közelebb, mint a többiek. 
A másik dolog, ami egy picit csalódást okozott, az szerelmi szál volt. Mégpedig azért, mert szinte nem is volt. Főleg ahhoz képest, hogy a beharangozó alapján úgy tűnt ez lesz a központi szál. Az írónő többi könyve alapján hozzászoktam már, hogy mindig egyértelműek az érzelmek a fő páros közt már az elején. Itt azonban nem tudni, csak sejteni, hogy kivel lesz valami, de még ez is csak gondolat szinten mozog. 
Azért ennyire nem volt ám rossz, mert a végére tartogatott meglepetéseket bőven a cselekmény. Mikor már kezdtem türelmetlenkedni, hogy nem történik semmi, kaptam egy olyan információt az arcomba, hogy csak lestem, mint hal a vízben. Bár mondjuk ez lehet, hogy elkerülhető lett volna,ha figyelek a jelekre,  de én hajlamos vagyok a random, elhintett, apró információk felett elsiklani. 
A könyv utolsó harmada azért már eseménydús lett, ennek nagyon örültem. Egyelőre azonban nem igazán látom merre haladnak az események. Persze a fő cselekményszálat látom, csak fogalmam sincs az első rész vége után, hogy hogyan is fogják elérni a fiúk és Blue a céljukat. 
Összességében ez is olyan igazi Maggie-s könyv lett , bár bevallom őszintén, hogy a The Scorpio Races nekem egy kicsivel jobban tetszett. Megvolt a hangulata, a gyönyörű fogalmazása, de valahogy mégis elmaradt az eddigi műveitől. Persze ettől még nem kizárt , hogy a második részben oda meg vissza beleszeretek, de ez most nem tett maradéktalanul boldoggá. Természetesen ennek ellenére bízom Ms. Stiefvaterben, és várom a folytatást is.

Megjegyzések

  1. Lostcity:Ma lattam a boritot elegge megtetszett. Az irono stilusat imadtam a farkasos trilogiaban azota is nagy szerelmem akarhanyszor olvasom egy kicsit enis szerelembe esek:) talan o a kovetkezo aldozat (rogton a Scilence utan!!!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Reméljük, hogy úgy lesz! :) Egyébként szerintem nem érte el a Shiver trilógia színvonalát, de nem akarlak befolyásolni.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2023-as zárás

  Az idei év számokban:                                          Olvasott könyvek száma: 94 (ebből angolul: 69) Újraolvasások száma: 5 Be nem fejezett könyvek száma: 1 Legolvasottabb műfaj: romantikus (és egyéb alműfajai)

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo

Rebecca Donovan: Out of Breath (Breathing #3)

Emma otthagyja Weslyn-t és vele együtt minden lakóját, hogy a Stanford Egyetemre járjon, ahogy mindig is tervezte. Már nem ugyanaz a lány, aki volt, csak árnyéka önmagának. Össze van törve, és az egyetlen lehetősége arra, hogy újra teljes életet élhessen, ha megbocsájt. Meg kell találnia a módját, hogy megbocsájtson önmagának, és rájöjjön mennyire értékes, mielőtt elfogadja a szerelmet, amit igazából megérdemel. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) A második részt jóval megjelenése után olvastam, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy tudtam, nagyon szemét kis függővége lesz, és így kevesebbet kell várnom a befejező részre. És tényleg megúsztam viszonylag kevés várakozással,  mindössze talán két hét telt el, és már újra belemerülhettem Emma történetébe.