Az előítélet ötven árnyalata avagy Gigi és Nancy elmélkedik

Megint egy elég rendhagyó poszt következik, de most nem közvetlenül könyvekről, hanem mondhatni teszünk egy kis kitérőt és más vizekre evezünk. 
Sokat gondolkoztam azon, hogy írjak - e egyáltalán erről a blogra vagy sem, megér - e ez egy saját bejegyzést vagy nem. De aztán rájöttem, hogy ez is kapcsolódik a könyvekhez valamelyest, így van helye a blogon is. Ráadásul mivel már a sokadik ilyen megjegyzést kapom ezzel kapcsolatban, muszáj valahogy reagálnom rá.

Felkértem Gigit, hogy ő is csatlakozzon, mert tudom, hogy erről a témáról nagyjából ugyanaz a véleményünk.

Sajnos kezd elterjedni az az általánosítás, hogy aki nem olvas erotikus regényeket és/vagy netalán olyan bátor merészel lenni, hogy ne adj' isten, negatív véleményt alkot eme kategória egyik tagjáról, az egyértelműen prűd.

Hadd vitatkozzak ezzel egy kicsit.

Sok oka lehet annak, hogy valakinek nem tetszik egy erotikus vagy akár egy más műfajú könyv. Lehet, hogy valamelyik vagy netán több szereplő nem szimpatikus neki, nem tetszik neki a történet vagy esetleg az írónő stílusa... és még sorolhatnám. Nálam sem egy dolog dönti el, hogy melyik könyv válik kedvencemmé, illetve melyik lesz az, amit látni sem akarok többé. Gondolom ez másnál is így van, és nem vagyok ezzel egyedül.

De azt kijelenteni valakiről teljesen ismeretlenül(!!!), hogy prűd, mert nem tetszett neki egy ilyen, erotikus jellegű könyv, az erős előítélet és igazságtalannak tartom.

Ahogy azt is, hogy aki sok ilyet olvas, arra meg ráaggatják a nimfomán jelzőt, szintúgy ismeretlenül. Mi értelme ennek? Tudom, hogy sokszor azért fajul idáig a dolog, mert véletlenül lehúz a véleményező egy könyvet, ami egy másik embernek éppen a kedvence, és személyes sértésnek veszi a negatív véleményt. Ezek után lép életbe a "legjobb védekezés a támadás" című helyzet, és "csak azért is ellentmondok neki" alapon, közli a vélemény írójával, hogy biztosan azért nem tetszett neki mert egy prűd liba. (és itt még csak a finomabb verziót említettem)

Aztán van, aki komolyan prűdnek gondolja az illetőt. Ez talán még rosszabb, mint aki csak ellentámadásképp szól be.

De megemlíthetném ezzel kapcsolatban fantasy műfaját is vagy a young adult vonulatot is. Előbbinél jellemző, a "sok fantasyt olvasol, ugye nem képzeled magad te is vámpírnak?" kezdetű hozzászólás. Mert, ha megfigyeljük, aki nincs igazán otthon a fantasy könyvek között, annak ez a műfaj kimerül a vámpíros könyvekben. Eszébe sem jut, hogy hány és hány fajta lényről szólhat egy könyv, és ezeknek a regényeknek nem csak annyi a cselekményük, hogy rád ugrik a vámpír (hogy az alap sztereotípiánál maradjak) és kiszívja a véred a nyomorult.

A YA könyveknél meg az a helyzet, hogy, ha nem vagy tizenéves, azaz nem tartozol a célkorosztályba, akkor az az első reakció, hogy komolytalan vagy, vagy épp éretlen. Bár azt is hozzá kell tenni, hogy a három fő megbélyegzés közül ez a legkevésbé elterjedt, mert kezdenek rájönni, hogy a YA-t már nem csak a fiatalok olvasnak( nem, mintha én olyan nagyon vén tyúk lennék...).

De térjünk vissza a bejegyzés kiinduló pontjához, az erotikus regényekhez és a prűdséghez.

Nem titok, hogy nagyon nem szerettem a Fifty Shades of Grey-t, ez jól látszik a könyvről szóló bejegyzésemből is. Ennek ellenére nem tartom prűdnek magam, és ezt akárki alátámaszthatja az ismerőseim közül. És nem is az erotikus tartalma miatt alkottam róla olyan véleményt, amilyet. Ward Fekete Tőr Testvérisége a kedvenc felnőtt sorozatom, ahogy az írónő angyalos sorozatát is szerettem. Márpedig a Testvériség világában is vannak olyan dolgok, ami miatt a sorozat részeit gyerek kezébe nem adnám.  Olvastam Singh-től is, igaz, az ő könyve annyira nem nyerte el a tetszésemet, de szintúgy nem az erotika része miatt.

Lényeg a lényeg, nem kellene különböző , korántsem pozitív és kedves jelzőkkel illetni azt, akinek nem tetszik egy általunk olyannyira szeretett könyv. 

Intelligencia nem csak ahhoz kell, hogy megértsünk és megszeressünk egy könyvet, hanem ahhoz is, hogy képesek legyünk kezelni azt, ha valaki nem rajong ugyanúgy érte, ahogyan mi.

Példaként mindig  a Csitt- csitt című könyvet hozom fel, amit én nagyon szeretek, Gigi viszont szívből utálja. Órákig tudunk róla vitatkozni pro és kontra, de soha még egy, a másikat minősítő negatív jelző sem hagyta el a szánkat, illetve a billentyűzetünket.  Medvék már szerepeltek a beszélgetésünkbe, de egymás anyukáit még soha nem vettük be a buliba és még nem csuklottak miattunk. :)

Beszélgetni és értelmes vitát lehet folytatni róla, sőt meg is lehet próbálni épkézláb, értelmes érvekkel meggyőzni a másikat, vagy csak tisztázni, hogy mit is szeretünk benne. Abba viszont nem tartozik bele az, hogy "jajj, de hülye vagy, mert nem vagy képes felfogni, hogy ez milyen jó könyv", vagy "csak irigy vagy, és azért írtál róla rosszat". Ez utóbbi két beszóláson mostanában már csak röhögni tudok, annyira komolytalan. Körülbelül annyira, mint az, hogy akkor kritizálj, ha már te is írtál valamit. Mi köze a kettőnek egymáshoz? Azt kellene felfogni, hogy, ha kifizetek valamiért 2-3 ezer forintot, akkor mondhatok róla véleményt (szólásszabadság van vagy mi a szösz). És attól, hogy nem írok regényt, még úgyszintén nyugodtan kinyílváníthatom a véleményemet. Gondoljunk bele milyen lenne már, ha csak az írók írhatnák le a véleményüket.... Ezt inkább ne is emlegessük.

A másik mondat, amivel műfajtól függetlenül belefutok (az is igaz, hogy érdekes módon csak a negatív vélemények esetében), hogy miért írok kritikát, ha nincs megfelelő végzettségem. Álljon meg a nászmenet. Én soha nem állítottam, hogy hivatásos kritikus vagyok, és azt sem állítottam soha, hogy kritikákat írnék. A blogleírásban is megtalálható, hogy többek között saját magamnak írok emlékeztetőt, amiben benne van, hogy ez néhol mindenhol erősen szubjektív. Akar a fene kritikát írni, azt írjanak a nagyok, hisz nekik az a munkájuk. Én meg elvagyok azzal, hogy hobbiszinten írogassak magamnak.

Hogy mi a konklúzió? Elcsépelten hangozhat, de a lényeg az, hogy olvassunk és ne egymást piszkáljuk!

Ezennel pedig átadom a terepet Giginek, hogy ő is elmondja, mit gondol erről a témáról. Foagdjátok szeretettel:

Ahogyan Nancynek is, nekem is meggyűlt a bajom a negatív hangnemű kommentekkel, és persze már jó sokszor kifejtettem a véleményemet az átlagos jellegű „miért kritizálsz, ha nincs diplomád” című hozzászólásokról. De mostanában, főleg A szürke ötven árnyalata után, egyre többen rákaptak az erotikus regényekre. Nem, nem állítom, hogy a szürke az első erotikus könyv, bár sokan ebben a tévhitben élnek. 

Nos, én is, mint Nancy, megkaptam, hogy prűd vagyok. Persze fiatalabb vagyok, mint ő, de azért mégis lehetek szexuálisan aktív, nem? Amúgy pedig nem érezzük itt, hogy ez mennyire nem blogtéma? Hogy mennyire mi köze van bárkinek ahhoz, hogy én mit csinálok a hálószobában? Hogy jön ahhoz bárki, hogy ezért kritizáljon engem, sőt, hülyének nevezzen?

Olvasok erotikus irodalmat, mert van hozzá kedvem és szeretem is. Nem találom ezt perverznek, mert az élet része, és igenis, néha kell az embernek egy kis kikapcsolódás, vagy valami olyan fantázia, ami kiszakítja a szürke (szóvicc :D) hétköznapokból. Viszont sokszor kaptam meg, hogy kevés az IQ-m, mert pl. Nalini Singh 4. könyvét nem szerettem. Az a dolog áll fenn, hogy az erotika hiába egy fajta vágybeteljesítés nőknek, nekem muszáj, hogy reális legyen, és az én értékrendemhez passzoljon, hogy NEKEM tetsszen, és kedvelni tudjam. Vagyis ez is, mint minden vélemény, amit írok, szubjektív dolog, és a velem hasonló ízlésűeknek szól (amit mindig mindenki elfelejt, akinek le merem húzni a kedvenc könyvét.) Nem jelentem ki példának okáért, hogy Singh rossz író, de nekem túl ismétlődő volt, csak más neveket adott a karaktereknek, semmi komoly történet nem volt, csak áltörténet, folytathatnám, de ez nem könyvkritika. A szürke ötven árnyalata pedig egy teljesen más téma, nem elég, hogy jogsértő az a könyvnek nevezett valami, de vajmi kevés realitás van benne biológiai szinten, sőt, még egy olyan dolgot is rózsaszínnek és helyesnek mutat be, ami nők életébe kerülhet. És nem, ez nem a BDSM, ez az abuzív kapcsolat, és a kettő ég és föld. 

Ezért tartom abszolút értelmetlennek, hogy ismeretlenül a másikat kritizáljuk az olvasott könyvei alapján, mert ahogy Nancy említette, nem a szexuális tartalmat értékeltük, hanem a könyv minőségét SZUBJEKTÍV SZŰRŐN ÁT. Rólam valamennyire köztudott, hogy szeretek fanfictionöket, azaz rajongói írásokat olvasni, és azoknak 90%-a tömény pornó. Szintén akad jó is, rossz is, de ó, te jó ég, sokkal, de sokkal durvábbak is, mint ami az átlag felnőtt irodalomban van. És honnan mondjátok meg kedves kritizálók, hogy én azok közül miket olvasok? 

A másik előítélet az persze nem felém, hanem a könyvek felé irányul: még pedig az ifjúságiak felé. Nem mondom, hogy kötelező mindenkinek ilyet olvasnia, de sokszor hallom, „jajj, ez 16 évesekről szól, biztos gagyi, nem olvasom el.” Én pedig elszomorodom, mert a kedvenc könyveimről van szó. Megint az, ami itt nekem szemet szúr: az előítélet, az általánosítás. 

Persze, nem minden ifjú szereplő ifjúsági regény főhőse, tehát például lehet felnőtt könyv is 11 éves szereplővel, de nem erről van itt szó. Mostanság olvastam egy könyvet, amit kb. senki nem értékelt, mert nem volt rózsaszín, kellett rajta gondolkozni, és nem volt benne romantika, és rájöttem, hogy manapság, ha én kiejtem azt a számon, hogy ifjúsági fantasy regény, ez jut a többség eszébe. Hogy adott egy lány, aki ember, beleszeret a titokzatos, veszélyes, természetfeletti pasiba, lehetőleg szerelmi háromszöggel, és mindezt négy részben. De ha belegondolunk a felnőtt irodalomban is jellemző a tömeggyártás, ha van egy sikeres formula, azt addig nyúzzák, ameddig lehet, sőt, még tovább. 

De miért kéne az ifjúsági regényeknek egy sablont jelentenie? Ha az ember kicsit többet olvas belőlük, rájöhet, hogy ott is van több fajta, és itt is írófüggő minden. És igenis elvárhatom, hogy az ifjúsági fantasyk is pörgős, akció dús, gondolkozós könyvek legyenek! Mert a tinédzserek nem buták, és a legtöbb írótól ez úgy jön, mintha lenézné az olvasóit, vagy túlságosan védeni akarja őket. Az rendben van, hogy nem lehet benne részletes szex, de szexualitás igen (!), nem lehet grafikus erőszak, de haláleset igen(!), de azért mégis, lehet izgalmas könyvet írni ezekkel az eszközökkel is. 

És ezzel visszakanyarodnék az első témához: Sokan úgy gondolják, hogy mert ennyi ifjúságit olvasok, a mocskos szex nekem túl sok. Ó, az említett fanfic listámat, de megosztanám az emberekkel, csak ez nem tartozik mindenkire. A tanulság az: hogy nem csak a komoly témákban nem szabad előítéletesnek lenni, hanem a könyvekkel és az olvasóikkal sem.

A témával kapcsolatosan Zenka is "kieresztette a gőzt", és mélységesen egyet tudok érteni vele.