C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe.

De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket.

A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek.

Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják. 

(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyon szerettem a Night Schoolt (magyar fordítása: A cimmeria titka), és kimondottan vártam a folytatást.

Kiderült, Allie mit is keres a Cimmeria Akadémián, de ez nem teszi egyszerűbbé a helyzetét.

A tűz utáni újjáépítés az iskolában sem változtat túl sok mindenen. A bonyodalmak ugyanúgy jelen vannak, az ellenség is a régi, sőt , ha lehet, még fenyegetőbb, mint eddig. 

Vajon Allie bírja a rá nehezedő új terheket?

Kicsit az volt az érzésem, hogy az a rész a "nagy csend" a vihar - a 3. rész - előtt . Bár elég sok háttér-információt kaptunk és sok dolog kiderült, olyan nagy volumenű dolgok nem történnek, mint az első részben és a fő cselekmény sem halad annyit előre.

Inkább a részletekre ment rá az írónő, meg a végén a 3. rész bevezetésére. 10% volt még hátra a könyvből, már azt hittem, hogy semmi nem is történik, és akkor dobta be a tartalékait, amit egyébként sajnálok. Mármint azt, hogy a végére hagyta mindet, illetve, hogy ennyire a végére.

A könyv többi részében Allie beilleszkedésén volt a hangsúly, meg a fejlődésén. Mióta rájött, hogy ki miatt is került ő abba az iskolában, az egész élete megváltozott. Azzal, hogy bekerült a Night School tagjai közé, hatalmas kihívásokkal került szembe, mind fizikai, mind lelki téren.

Kondícióban fel kellett zárkóznia a többiekhez, ahogyan önvédelmi technikákból is, sok egyéb más mellett.

Ehhez kapott egy rettentően idegesítő, azonban mégis baromi vicces társat, a 13 éves szuperdiák, Zoe személyében. Mint említettem, igazi kis idegesítő perszóna, de koránál fogva még naiv és tapasztalatlan, ami igencsak vicces helyzeteket és beszólásokat generált.

A másik kedvencem humor szempontjából Jo volt. Az első részben nagyon sok mindenen ment keresztül, de megmaradt egy hebrencs, bolondos lánynak, aki végig vevő volt a poénokra és ő is szolgáltatta őket nagy számban. Azonban a sors, meg a gonoszok ebben a részben sem kímélték.

Ha már így végigvettem a lányokat, meg kell említenem a pasi frontot is.

Van ugyebár a két fő hímünk Carter és Sylvain.

Carter Allie szíve csücske és vica versa, azonban a lány "előléptetése" kicsit belekavar a kettejüket körülvevő paradicsomi állapotokba, de ez szinte borítékolható volt, tekintve, hogy sorozattoknál bevett szokás, hogy ha a fő páros az első részben összejön, akkor a másodikban általában féltékenységből kiindulva vagy egyéb okból kifolyólag mosolyszünet van.

Az az igazság, hogy bajban vagyok ezzel a két szépfiúval.

Az első részben Carter vitte a pálmát egyértelműen, az arról szóló bejegyzésemben részletesen kifejtettem, hogy miért. Ebben a részben azonban valahogy Sylvain jobban beférkőzött a szívembe, annak ellenére, amit Allie-vel tett a kezdetek kezdetén. Azóta nagyon sokat változott előnyére, többször is megmentette a lány életét és teljesen egyértelmű, hogy nem közömbös iránta. Ellentétben Carterrel, aki hátrányára változott, sokkal merevebb (értsd helyesen), uralkodóbb lett. 

De természetesen nem csak Allie szerelmi dolgairól szólt a könyv. Itt - ott esett szó Nathanielről is, igaz nem sokat mutatta magát a történet során, sőt, személyesen nem is tisztelte meg az iskolát, csak a csatlósaival találkozhattunk, de az is bőven elég volt. Főleg a beépített ember nyomozásával volt elfoglalva mindenki, igaz, egyenlőre még nem derült fény a kilétére. Ennek kiderítésére szolgált az a jó kis kérdezz - felelek, amit a Night School tagjai kaptak feladatként, és igencsak szaftos kis részleteket hozott felszínre egyesek életével kapcsolatosan és jó pár bonyodalmat okozott. Arról nem is beszélve, hogy nem maradt szereplő, akire ne aggattam volna rá az áruló jelzőt. De tényleg mindenkit meggyanúsítottam olvasás közben, viszont még így sem tudom, hogy ki a tégla. Gondolom az ő kilétének leleplezését is a harmadik részre tartogatja az írónő drága.

A már érintett utolsó kb. 10% esemény teli mivolta is nagy plusz pont, bár kár hogy ennyire a végére tartogatta. Viszont, azért meg haragszom az írónőre, amit a végén a tett. Haragszom is rá és díjazom is egyben. Tudom, hogy ez így elég kicsavartan hangzik, de ez van.

A vége nem függővég, de ez nem jelenti az, hogy nem várom nagyon a harmadik részt, ami Fracture címmel jelenik meg, ha minden igaz, akkor idén ősszel. Nagyon sok szál vár még felgöngyölítésre.

Jajj és a lényeget kihagytam. Én is akarok éjjeli teniszt játszani, úgy, ahogy a szereplők játszották a könyvben. Az a lényege, hogy mint a neve is mutatja, meglepően éjjel játsszák tök sötétben, csak a pálya széle, a háló, az ütők és a labda vannak kivilágítva. Semmi lámpa nem ég, csak a kivilágított eszközökre támaszkodhatnak. Mekkora buli lehet már? Ha valaki szervez ilyet, szóljon, megyek :)

Summa summarum jó kis sorozat ez, nem is értem miért nem örvend nagyobb népszerűségnek.

A sorozat első része itthon is megjelent A cimmeria titka címmel. Tessék megvenni, kikölcsönözni, kölcsönkérni és olvasni, mert jó! :)