A dolgok állása egyre kétségbeejtőbb Maya és barátai számára. A St. Clouds emberei vadásznak rájuk, ráadásul most a rivális titkos társaság is üldözi őket, így lassan nem marad hely, ahová elbújhatnának.
A hatóságokhoz sem fordulhatnak, tekintve, hogy az egész világ azt hiszi, meghaltak egy helikopter balesetben.
Mindösszesen csak egy telefonszám és egy név áll rendelkezésükre, annak a neve, aki esetleg meg tudja válaszolni néhány kérdésüket.
Arra irányuló kérdésüket, hogy miért is olyan értékesek, és miért egyre kezelhetetlenebb a természetfeletti erejük.
De Maya még nem készült fel az igazságra, ami vár rá. Ám most, akár tetszik neki, akár nem, szembe kell néznie néhány múltbéli démonjával , ha valaha is tovább akar lépni az életében. Mert nem futhat örökké.
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)
Ismét egy sorozatvég, amit nagyon sajnálok, mármint azt, hogy vége van. Mintha csak most ismerkedtem volna meg a szereplőkkel, és már nem lesz több.
Mayáék végre kijutottak a szigetről, de még nincsenek túl a nehezén. Az már számukra is egyértelműm hogy a helikopter balesete nem a véletlen műve volt. De mit tudnak tenni? Kihez tudnak fordulni. Vajon van - e kiút?
Nemrég a Boundlessnél sérelmeztem, hogy teljesen eseménytelen volt a zárókötet mivolta ellenére.
Na, itt ezzel egyáltalán nem volt probléma, az első sortól az utolsóig végig idegtépő. Komolyan meg kell erőltetnem az agyam, ha emlékezni akarok egy olyan könyvre, amiben ennyire folyamatos volt a pörgés. Talán a The Reckoning volt ilyen. Mily' meglepő, ugye?
Itt bizony nem volt idő virágszaglászásra meg táj nézegetésre. Mikor azt hittem, talán leült egy kicsit a történet, az írónő bedobott valamit, amitől a cselekmény újra rohanásba váltott, átvitt értelemben.
Olyan szempontból is különleges volt a kötet, hogy itt nem csak a "második csapat" története zárul le, hanem az első három rész szereplőié is( Chloe, Derek, Simon, Tori), hiszen az írónő összehozza őket és együtt próbálják meg menteni a menthetőt.
Mayáék három főre fogyatkozott csapata azon ügyeskedik, hogy segítőket találjanak, de valahogy folyamatosan falba futnak. Egyetlen esélyük lenne, ha szüleik tudnák, hogy ők még élnek. Ám saját temetésük végignézése és egy negyedik tag csatlakozása után rájönnek, hogy bizony ez is hatalmas zsákutca. De az újonnan csatlakozott Ash birtokában van jó néhány olyan információnak, ami bizony igencsak nagy lökést adhat a kis csipet - csapat nyomozásának. Meg kell találniuk a Genesis - Projektbe tartozókat, hogy erőiket egyesítve küzdhessenek és kiszabadítsák fogva tartott társaikat. De persze nem lenne értelme a könyvnek, ha ez mind simán és zökkenőmentesen történne. Mayáék egyik akadályból zuhannak a másikba, valami folyamatosan közbejön, mint megoldandó feladat.
Aztán, mikor végre elértek Chloé-ékhoz, na, akkor kezdtem örömömben ugrálni és akkor kezdődött el az igazi "buli".
Bármennyire is szerettem Mayáék csapatát, mégis azt vártam a legjobban, hogy Derekék felbukkanjanak. Nagyon jó volt újra róluk olvasni, semmit nem változtak és a 2 csoport egymásra adott reakciójáért is megérte olvasni. Haláliak voltak. Armstrong annyira jól hozta Chloe-ék karakterét is, szinte semmi változást nem lehetett észrevenni, mindannyian ugyanolyanok voltak, és ez igaz minden megszólalásukra, megmozdulásukra.
Az azonban biztos, hogy ez is egy olyan befejezés, ami sokakban keserű szájízt hagy majd hátra több okból is. Elsősorban a Rafe - Maya - Daniel háromszög egy duóra redukálódik, és bizony az egyik fiú rajongótáborának nem fog örömet okozni. Bevallom, én sem voltam boldog, de beletörődtem. Ez van. Sajnos nem lehet mindenki elégedett. Viszont nem ez lesz a fő ok, ami csalódottságot okoz majd néhány olvasónak, hanem a lezárás.
Az igazat megvallva ettől a sorozattól boldog véget vártam, ami be is jött, meg nem is.
Happy end lett, de nem egészen így képzeltem a befejezést. Sőt, ez a lezárásnak az a módja volt, ami olvasás közben eszembe sem jutott, pedig elég sokat kattogtam, agyaltam azon, hogy vajon hogyan fogja az írónő elvarrni ezt az egész kavarodást. Azonban visszatekintve hiába vágytam felhőtlen boldogságra, mert bizony ez a leglogikusabb befejezés, amit az írónő csak összehozhatott. És igen, van, amit tovább lehet majd gondolni, ha az ember leteszi a könyvet.
Ami még érdekesség, hogy a három rész alatt (The Gathering, The Calling, The Rising) mindösszesen pár nap telik el, ám sokkal többnek tűnt. Mondjuk ebbe valószínűleg az is közrejátszik, hogy egy - egy évet kellett várni a kötetek megjelenésére. Ennek ellenére nagyon meglepődtem, mikor tudatosult bennem.
Fura érzéssel tettem le a záró részt, hisz egy igencsak kedvelt világtól búcsúztam és ez az elején mindig nehéz, ezt a könyvmolyoknak nem is kell magyaráznom. Az viszont biztos, hogy jó érzésekkel gondolok vissza a sorozatra és az sincs kizárva, hogy újraolvasásra kerül majd sor valamikor a jövőben.
Mostmár tényleg elolvasom, a nyári projektek közt legkésőbb!
VálaszTörlésHa a másik két Armstrong sorozatot (Sötét erők, Nadia Stafford) imádtam, akkor ezzel is ez lesz a helyzet, ugye?:) (A posztot nem merem elolvasni, majd a könyvek után csak.)
Ez tulajdonképpen a Sötét erők folytatása, úgyhogy szerintem tetszeni fog :D Sok helyen vannak átfedések (szereplők, helyek) is, úgyhogy olvasd nyugodtan, nem fog csalódást okozni.
TörlésNem tudod mikor jelenik meg magyarul? :)
VálaszTörlésSajnos fogalmam sincs. Még azt sem tudom, hogy a kiadó megvette - e a jogokat. Ha kiderül valami , mindenképpen kiírom a magyar megjelenésekhez.:)
VálaszTörlés