Jamie McGuire: Walking Disaster (Veszedelmes sorscsapás) (Beautiful #2)

A Gyönyörű Sorscsapás Travis szemszögéből elmesélve.

Mennyi az a túl sok szerelem?

Travis két dolgot tanult meg az anyjától, mielőtt meghalt: Szeress keményen, küzdj még keményebben.

A Walking Disasterben Travis élete tele van gyors kapcsolatokkal, titkos fogadásokkal és erőszakkal. Épp amikor úgy érzi, hogy legyőzhetetlen, Abby Abernahy térdre kényszeríti.

Minden történetnek két oldala van. A Gyönyörű sorscsapásban meghallgathattuk Abby verzióját  Most viszont eljött az idő, hogy Travis szemén keresztül lássuk a történteket.

(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Aki olvasta a Beautiful Disasterről írt bejegyzésemet itt a blogon, az tudhatja, hogy a hibái ellenére szerettem a könyvet, így nem volt kérdés, hogy a második rész is kap egy esélyt, ami tulajdonképpen nem egy klasszikus értelemben vett folytatás.

Travis és Abby megismerkedésükkor már tudják, hogy valami különleges van köztük, bár egyikük sem akarja bevallani. Ám mikor végül összejönnek, szinte a pokol is megnyílik. Tipikus se veled, se nélküled kapcsolat az övék, egy azonban közös bennük. Nagyon szeretik a másikat és bármit megtennének egymásért.

Mint fentebb már említettem, nem hagyományos folytatás ez, hiszen nem az első rész után játszódik, hanem az első résszel egy időben. Sőt, mi több, ugyanazt a történetet mondja el, csak más szemszögből.

Magáról a történetről és a szereplőkről éppen ezért nem nagyon szeretnék írni, hisz amit kifogásoltam vagy éppen imádtam, azt már leírtam a Gyönyörű Sorscsapásról szóló bejegyzésben. Azonban azt hadd említsem meg, hogy mitől volt ez a kötet felesleges vagy éppenséggel miben adott többet .

Sokan nem szimpatizáltak az első rész után Travisszel, amit részben megértek. Annyit azonban elmondhatok, hogy aki eddig nem szerette, azt ettől a könyvtől sem fogja megkedvelni, csak maximum jobban megérteni.

Travis igencsak indulatos pasi és akkor még finoman fogalmaztam. Ráadásul nem igazán derültek ki az első részben az indokai, pl. hogy miért verte szét a lakást, mikor Abby otthagyta, vagy mit érzett akkor, mikor Parkerrel látta a lányt, vagy éppen mi járt a fejében a meccsei közben, sőt , arra is fény derül, hogy honnan is származik Abby beceneve, a "Galamb".

Bevallom hősiesen, én élveztem a bepillantást Travis fejébe,  segített jobban megérteni őt. Nem azt mondom, hogy minden mozzanata értelmet nyert, de elég sok. Bebizonyosodott, hogy tényleg szerette Abby-t, édes volt nagyon, amikor Toto-t vette neki.

A legjobban azokat a része
ket kedveltem, amikor Trentonnal töltötte az időt. Őt már az első részben is bírtam, itt pedig egy picit többet kaptam belőle. Igazi összetartó család, a testvéreknek egymással és apjukkal is különösen szoros és jó a kapcsolata, amit anyjuk halála csak jobban erősített.

Itt kell megemlítenem hogy a prológus nagyon meghatóra sikeredett, és egy olyan részletet fedett fel Travis életéből, amit az első könyvből esélyünk sem lett volna megtudni.

 A másik dolog, ami ehhez a családi összetartáshoz kapcsolódik és tetszett, az Shepley és Travis kapcsolata és párbeszédei. A közös jeleneteiket nagyon szerettem, két igazi, tipikus pasi, főleg mikor magukban voltak, a lányok nélkül. Ezekből a jelenetekből szívesen olvastam volna még.

Most pedig nézzük a dolgokat, amiket kevésbé értékeltem benne.

Először is nem is, hogy annyira nem értékeltem, hanem máshogy oldottam volna meg az egész könyvet.

Ez szerintem úgy lett volna az igazi, ha együtt írta volna meg a két részt az írónő, mondjuk váltott nézőpontban. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy felesleges a könyv, csak logikusabb lett volna így kiadni. De értem a marketing meg a bevételi oldalát is a dolognak.

A másik észrevétel sem kimondott negatívum, hanem inkább észrevétel, mégpedig a könyvek olvasási sorrendje.

Ha abból indulunk ki, hogy egy időben játszódnak a könyvek, és ugyanazt a sztorit mondják el, azt gondolhatnánk, hogy teljesen mindegy melyik könyvet is olvassuk először. Pedig nagyon nem.

Márpedig azért nem, mert sok az olyan jelenet, ami kimarad és csak a Sorscsapás alapján emlékszünk rá, hogy mi is történt ott és akkor. Emellett sok az olyan kimaradt jelenet is, amire visszautal az írónő, de szintén csak a Sorscsapásban szerepel.

Szóval az olvasási sorrend szigorúan nem felcserélhető.

Összességében azonban nagyon jó kis kiegészítője az első résznek, ami egy kicsit nagyobb bepillantást enged Travis gondolataiba, tetteibe, ami egy kicsit segít jobban megérteni őt.
Regényhez kapcsolódó playlist nagyon jó kis számokkal az írónő honlapján. (Nagy kedvenc a Red, a Maroon 5, ami tökéletesen illik a könyvhöz, elég ha megnézzük az eredeti klipjét, a Hoobastank The Reason-je és Papa Roach neve sem maradhat ki a felsorolásból.) Nagyon ütős kis playlist.