Lisa Burstein: Pretty Amy (Pretty Amy #1)

Amy-nek elég, hogy a gyönyörű Lila és az überlaza Cassie árnyékában él, mert így legalább közvetve, köze van a szépséghez és a lazasághoz. De, mikor a lányokat faképnél hagyják a bál estéjén, és saját kezükbe veszik a sorsukat - ami egy éjszakát jelent a börtönben szaténba burkolva, körömcipőben - Amy rájön, hogy még a bilincsben töltött bál is jobb, mint a megalázó közmunkák, amik kitöltik a nyarát. Cassitől és Lilától eltiltva Amy úgy érzi nincs semmije, és tényleg nincs. Munkatársának valószínűleg barátságával,  két nagyon különböző fiúval és még talán a szüleivel az oldalán, Amy küzd a döntéssel, hogy érdemes - e megmaradni a legjobb barátnak, ha ez közellenséggé teszi őt.

(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

A Pretty Amy is azok közé a könyvek közé tartozik, amelyek a borítójukkal varázsoltak el. Elsőre nincs benne semmi szokatlan, hisz csak egy lány van rajta. Ám mégis megfogott benne valami. Az más kérdés, hogy a beltartalom nem igazán volt képes ugyanezt a hatást elérni. 

Amy egy 17 éves , érettségi előtt álló lány, aki nem vágyik másra csak arra, hogy elkerülje az átlagos, szürke, hétköznapi, unalmas jelzőket. Ahhoz, hogy ezt megvalósítsa, Cassie és Lila a legmegfelelőbb kezdet és társaság.

Mikor a végzős bál estéjén drogbirtoklásért, terjesztésért és szer hatása alatt való vezetésért letartóztatják őket, mindent lehet rájuk mondani, csak azt nem, hogy átlagosak  Ám a letartóztatást követő időszakban, egy szimpla megbélyegzésnél jóval súlyosabb dolgokkal kel szembenézniük.

Azt kell sajnálatos módon először megjegyeznem, hogy nagyon rég olvastam ilyen buta, borzalmas, irritáló karakterekkel teletömködött könyvet. Még a szülők is olyan tenyérbe mászóak voltak, hogy az már egyenesen fájdalmas volt.  Ez alól talán kivételnek mondható, Amy apja, akibe szinte egyedüliként szorult némi ész, bár neki is voltak "érdekes" és megkérdőjelezhető dolgai. Rajta kívül még egy normálisnak mondható szereplő volt, Amy szomszédja, és régi barátja, Joe. Vele csak annyi volt a gondom, hogy nagyon minimális szerepe volt, így nem igazán emelte a könyv színvonalát. Rajtuk kívül tényleg csak irritáló karakterek voltak, kezdve az anyától, aztán  Cassie  és Lila, és végül, de nem utolsó sorban Dick (tényleg ez a neve! nem én találtam ki), aki Amy ügyvédje.

Az alaptörténet nem lett volna rossz, sőt, egész érdekesnek ígérkezett, mint sok más könyv esetében is lenni szokott, de a karakterek a kínlódásukkal annyira elnyomták, hogy szinte alig maradt belőle valami értékelhető. Kár érte.

És hogy miért szidom annyira a szereplőket? Íme, lássunk néhány példát.

Az első ilyen árulkodó jel, hogy valami itt nem lesz rendben, viszonylag hamar szembejött, egészen konkrétan az első fejezetben.

Amy, Cassie és Lila épp megérkeztek a fiúk házához, akik el fogják vinni őket a bálba (ez is milyen már, hogy a csajok mennek a pasikért, bár lehet én vagyok maradi). A pasiknak persze semmi nyoma nem volt. A lányoknak meg beletelt egy kis időben mire rájöttek, hogy csúnyán felültették őket. Bosszúból mit csinál Cassie? Elegánsan felemeli a ruháját, letolja a bugyiját és odapisil a lábtörlőre, mint valami kóbor macska (és ez nem a macskára nézve lealacsonyító).

A másik, aki határokat feszegette nálam, az Amy anyja volt. Még egy ilyen hisztis, buggyant, önző nőszemélyt nem hordott a föld a hátán. Komolyan az volt az érzésem hogy néha nem is a saját gyereke érdekeit nézte, hanem a sajátját. Először is mániákusan ragaszkodott a normálishoz. Amy  tárgyalása után elmentek étterembe vacsorázni, mintha mi sem történt volna, csak azért, hogy a drága anyuka érezze a normalitást. Ezért parancsolt rá a lányára , hogy mosolyogjon, Amy viszont nem igazán volt olyan hangulatban. Most őszintén, a bírósági tárgyalása után kinek lenne kedve mosolyogni és úgy tenni, mintha minden rendben lenne?

Ekkor közölte az "anya", hogy még a pincérnő is - aki Amy szerint úgy néz ki, mint egy lotyó - milyen kedves. Lehet, hogy olyan, mint egy lotyó, de legalább mosolyog. Hát kb. itt borítottam volna rá a nőre az asztalt, minden rajta lévő dologgal együtt.

A másik sarkalatos pontja az anya hülye viselkedésének a ballagás volt, amitől mindhárom lányt, Amy-t, Cassie-t és Lilát is eltiltották, tehát nem lehettek jelen az eseményen, a bizonyítványukat postán kapták meg.

Ennek ellenére Amy anyja kijelentette, hogy márpedig ő elmegy, még akkor is, ha Amy nem lehet ott, mondván, hogy mit szólnának az ismerősök, ha kiderülne, hogy mi történt. Bevallom, én ebben nem sok értelmet láttam, több ponton is bele tudtam kötni a gondolatmenetbe, de szerintem nem csak én vagyok így ezzel.

A nő még arra is vette a fáradtságot, hogy külön ballagási képeket csináltasson Amy-ről a látszat kedvéért, hogy legyen mit bekeretezve feltenni a falra, és tudjon vele dicsekedni az ismerőseinek.

Úgy megráztam volna, hogy hagyja már abba ezt a látszatkeltést és az energiáit fordítsa inkább a családjára, meg a nyilvánvalóan bajban lévő lányára.

Aztán itt volt még Amy majdnem - randija Aaron, aki a lányt vitte volna a bálba. Na, ő is egy igencsak tenyérbe mászó figura. Önző, csak azzal törődött, hogy ne essen csorba a jó hírén, és ezért gátlástalanul bármire képes lett volna.

Végül már csak  Amy maradt, így róla is ejtenék pár szót. 

Amy más volt mint a többiek, más volt mint az úgynevezett "barátnői". Ő egyszerűen csak naiv volt. Nem is naiv. Buta. Ki akart tűnni a tömegből és úgy érezte, hogy ez csak Cassie és Lila oldalán képes véghezvinni, ezért úgy ment utánuk, mint egy kiskutya, mindenben benne volt, ha a lányok azt mondták neki, még abban is , amiről egyébként tudta, hogy rossz.

És mivel annyira nem akart "elszürkülni", még akkor is védte őket, amikor már a börtönbüntetéssel is fenyegette őt Dick (akinek nevében a személyisége, úgy egyébként).

Ami még feltűnt, hogy szerintem végzősökhöz képes iszonyatosan éretlenek voltak, nem hinném, hogy ilyenek a 17 - 18 évesek.

A végén reméltem, hogy szépít az írónő, de legnagyobb sajnálatomra nem tette. Nem igazán értettem Amy döntését. Az a lépése azt tükrözte, hogy az égvilágon semmit, de semmit nem tanult az egész letartóztatásból és hercehurcából.

Ha nem kindle-n olvasom, lehet, hogy földhöz is vágtam volna a könyvet, szép borító ide vagy oda. Van második része, de ezek után erőteljesen meggondolandó, hogy kézbe vegyem - e, pedig a borítója annak is nagyon tetszetős.

Annyi mindent tudtam volna még írni, egy csomó mindet nem részleteztem  pedig a jegyzeteimben benne vannak, de úgy érzem, ez is elég jó képet fest arról, hogy mire számíthat az , aki kézbe veszi a könyvet.