Book Heaven

Az április valahogy mindig rövidnek érződik, pedig csak egy nappal rövidebb, mint a hónapok többsége. Én csak második februárnak hívom. Viszont szeretem is, mert nagyon sok történés van ebben az időszakban, ekkor van a könyvfesztivál is, de szerintem ember nincs, aki ezt ne tudná. Éppen emiatt csak óvatosan terveztem, 5 könyvet tűztem ki célul, amiből négyet sikerült is elolvasni, és ennek nagyon örültem.

Hogyan tehetjük túl magunkat azon, ha elveszítettük, akit mindennél jobban szerettünk?  Hogyan győzhetjük meg magunkat arról, hogy érdemes tovább élni?  Lou számára a Will utáni élet azzal jár, hogy meg kell tanulnia újra szeretni – vállalva mindazt a veszélyt, ami ezzel jár. Többé már nem egy hétköznapi életet élő, hétköznapi lány. A szerelmével töltött varázslatos hónapok után a magányos élet csupa fájdalom és küzdelem. Amikor egy szerencsétlen baleset következtében kénytelen visszaköltözni a családjához, óhatatlanul úgy érzi, pont ugyanott tart, ahol azelőtt, hogy megismerte Willt.  A sérülései lassan gyógyulnak, ám a szíve és lelke mintha tetszhalott állapotban rekedt volna, a rátelepedő gyásszal nemigen tud megbirkózni. Így keveredik el aztán a Továbblépők nevű terápiás csoportba, ahol megtapasztal örömöt is, bánatot is, és ahol a barátok mellett mindig gyalázatosan rossz keksz várja. Meg talán új ismeretség is – hacsak egy Will múltjából felbukkanó személy meg ...

Ez az egyik olyan nagy könyves esemény, amire már évek óta járok, szinte kötelező program, amire természetesen nem egyedül járkálok, hanem jó barátnőmmel. Ez a mi nagy közös éves meetingünk. Persze nem csak ezért szeretem, hanem mert szinte el tudok veszni a sok szebbnél szebb könyv között. Van valami megnyugattó és gyönyörű a sok frissen nyomott könyvrakás közötti sétálgatásnak. És akkor még a vásárlásról nem is beszéltünk. Idén sem tervezem magam halálra vásárolni, de azért remélhetőleg néhány szépség landol majd a láthatatlan bevásárló kosaramban.

A ​Rosszkedvünk tele egyszerre hiteles társadalomábrázolás és sajátos önjellemzés is. Középkorú hőse, aki látszólag boldog harmóniában él családjával, szenved attól a státusztól, ahová jutott, kitörni azonban képtelen belőle. Végül a körülmények összhangja és saját vívódásai meghozzák gyümölcsüket, és néhány üzletpolitikai húzással sikerül a vagyonosodás útjára lépnie. Steinbeck hőse ugyanakkor megbukik, elsősorban saját maga lelkiismerete előtt, és ezzel az író kemény ítéletet mond a meggazdagodás amerikai mítosza felett.  A klasszikusok közül Steinbeck áll a legközelebb a szívemhez. A nem épp mai környezetben játszódó történetek ellenére mégis aktuálisnak érzi azt az olvasó, ezt a már - már modern hangot, ami tökéletesen ötvözi a sajátos humort és a drámát.

Amint a tegnapi posztomból is kiderül, mostanában nem igazán van kedvem bejegyzéseket írni, legalábbis könyveseket nem. Jelenleg a szimpla olvasói létet élvezem, és ez így egész más. Viszont az összegzést szeretem, úgyhogy ezt a posztot mindenképpen szerettem volna kitenni, hogy lássátok, attól, hogy a blogon nem vagyok annyira aktív, a könyveket még falom, amennyire csak időm engedi. Már előre tudtam, hogy nem igazán fogom tudni elolvasni az eltervezett könyvmennyiséget, de olyan sok nem is maradt ki, úgyhogy nem volt ez annyira rossz hónap.