Amint a tegnapi posztomból is kiderül, mostanában nem igazán van kedvem bejegyzéseket írni, legalábbis könyveseket nem. Jelenleg a szimpla olvasói létet élvezem, és ez így egész más.
Viszont az összegzést szeretem, úgyhogy ezt a posztot mindenképpen szerettem volna kitenni, hogy lássátok, attól, hogy a blogon nem vagyok annyira aktív, a könyveket még falom, amennyire csak időm engedi.
Már előre tudtam, hogy nem igazán fogom tudni elolvasni az eltervezett könyvmennyiséget, de olyan sok nem is maradt ki, úgyhogy nem volt ez annyira rossz hónap.
Elsőként befejeztem az Egomaniac-ot, ami nagyon kellemes kikapcsolódás volt, határozottan a jobb romantikusok közé tartozott.
Ezután belevetettem magam az igazi márciusi olvasmányokba. A sort Jamie McGuire Édes semmiségével kezdtem, ami egy kicsit elmaradt a várakozásoktól. Olyan nem is tudom milyen volt... fura. Még ha érdekes is volt, egy idő után unni kezdtem, a vége meg szintén nem jött be. Szóval felemás élmény volt.
Ezért kezdtem utána egy olyan könyvbe, amiről tudtam, hogy egy nagyon ismert világba, Morganville városába kalauzol majd, hogy részt vegyek a szereplőkkel egy utolsó nagy kalandban. Fura volt búcsút mondani a sorozatnak és a szereplőknek, 15 rész után már egy kicsit a részemmé váltak. Nem voltam 100%-ig elégedett, kissé elsietett érzést hagyott maga után, mintha az írónő tudott volna még mesélni, de muszáj volt lezárnia a szálakat. Viszont örültem, hogy végeztem egy újabb sorozattal.
Közben beiktattam egy újabb Titoktündér részt, sorozat szerint a 6-at, de számomra még csak a 3. A gyerekek még mindig imádják, és ennyi elég is.
Egy sorozatfolytatásra esett a választásom, mégpedig a januárban olvasott Faith c. sorozat második részére, közvetlenül utána pedig a harmadikra is. Rövid is, függővéges is, így egyértelmű volt, hogy két részt olvasok egyben. Magamat ismerve a többivel sem fogok sokáig várni.
Ezt követően győzött a kíváncsiságom, és elkezdtem a hamarosan mozikba kerülő Everything, everything című regényt. Tartottam tőle, mert ya, meg romantikus, de feleslegesen, mert nagyon kellemes csalódást okozott, még ha nem is teljesen úgy végződött, ahogyan elképzeltem.
Végül, a hónapban utolsóként egy önéletrajzi regény került a kezembe, ami inkább volt inspirációs anekdota gyűjtemény, mint igazi memoár. Liliy Collins saját életének pillanatain keresztül mutatta meg, hogy miben miért hisz, és miért úgy él, ahogy. Egy biztos, nagyon őszinte és személyes hangvételű könyv, ahogy saját problémáiról, betegségeiről, kudarcairól és persze sikereiről is lerántja a leplet. Sokaknak klisésnek és közhelyesnek tűnhet majd, de engem nagyon jó időszakban talált meg, sokat adott és elgondolkodtatott.
Sajnos a The Cellar-ra és a Hear the Wolves-ra nem jutott idő (utóbbit pont tegnap rendeltem meg), de így is elég sokat olvastam. Megvolt az egy új és egy régi olvasmány, volt egy várólista csökkentős is (Morganville 15.), meg húztam ki a 40-es listáról, és a sorozatfolytatásos kihívásra is volt könyvem.
Márciusban elsőként a Succubus sorozat harmadik részét fogom olvasni, a Succubus Dreams-t, jobban mondva már el is kezdtem.
Remélhetőleg megérkezik a Hear the Wolves, és akkor arra is sort tudok keríteni. Nagyon kíváncsi vagyok rá, remélem nem okoz majd csalódást.
Áthoztam erre a hónapra a márciusban kimaradt The Cellart, továbbá szeretném folytatni a dinamikus duo, Kate és Nick kalandjait a sorozat 3. részével (The Job).
Végül, ha lesz rá idő meg kedv, a Faith sorozatot is folytatnám a negyedik résszel.
Meglátjuk mi sikerül ezekből. A Succubus egyébként várólista csökkentős, régi és sorozatos is, úgyhogy 3 kihívásra is megfelel, míg a Hear the Wolves jó lesz újnak, azaz idei megjelenésnek. A The Job is sorozatfolytatás így ez is kedvező, már ami a kihívásaimat illeti.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)