A Rosszkedvünk tele egyszerre hiteles társadalomábrázolás és sajátos önjellemzés is. Középkorú hőse, aki látszólag boldog harmóniában él családjával, szenved attól a státusztól, ahová jutott, kitörni azonban képtelen belőle. Végül a körülmények összhangja és saját vívódásai meghozzák gyümölcsüket, és néhány üzletpolitikai húzással sikerül a vagyonosodás útjára lépnie. Steinbeck hőse ugyanakkor megbukik, elsősorban saját maga lelkiismerete előtt, és ezzel az író kemény ítéletet mond a meggazdagodás amerikai mítosza felett.
A klasszikusok közül Steinbeck áll a legközelebb a szívemhez. A nem épp mai környezetben játszódó történetek ellenére mégis aktuálisnak érzi azt az olvasó, ezt a már - már modern hangot, ami tökéletesen ötvözi a sajátos humort és a drámát.
Ethan kalózok leszármazottja, ám valójában csak eladó egy boltocskában, illetve inkább mindenes. Nagyon szeretne ebből a helyzetből kitörni, hogy boldoggá tegye feleségét és gyermekeit.
A sors sok lehetőséget dob elé, jókat és rosszakat egyaránt, a kérdés csak az, hogy melyiket választja ezek közül, és hogyan viseli döntései következményeit.
Be kell vallanom, hogy nem ez volt a kedvenc Steinbeck regényem, de még így sem csalódtam benne. Igazából a téma volt az, ami miatt nem lett a kedvencem, nem igazán állt közel hozzám ez a meggazdagodásért folytatott harc és küzdelem, ezt leszámítva azonban minden megvolt benne, amit az író regényeiben annyira szeretek, a szarkazmus és a humor is, amivel a téma komolyságát hivatott enyhíteni.
"-Mintha nem is ugyanaz
az ember volna.
- Nem is az vagyok.
Talán senki nem marad sokáig ugyanaz."
Ethan, a főszereplő alapjában véve rendes ember. Ami vagyont és pénzt szeretne, azt sem maga miatt akarja elsősorban, hanem feleségének, aki anyagi helyzetük végett nem mer emelt fővel járni, illetve gyermekeinek, akiknek bármit megadna.
Ezen a ponton kezd el játszani az olvasóval Steinbeck, a meggyőződésével, az ítélőképességével, amikor is a sorok közt rejtve rákérdez, mi az, ami még nem bűn azok közül a kisebb stiklik, kiskapuk közül, amikhez Ethan folyamodik családja boldogulása érdekében. Mi az, ami még belefér, és mi az, ami nem?
Rávilágít, hogy az ember bizony esendő, és még ha alapjában véve jók is a szándékai, vannak pillanatok, amikor megbotlik, lásd a bankos jelenetet.
Az kimondottan tetszett, hogy az az esetet a véletlennel játszva oldotta meg, mintha ezzel is azt szerette volna bizonyítani, hogy Ethan egyáltalán nem rossz, egyszerűen csak kétségbeesésének és helytállni akarásának következtében ingott meg.
"Az ember mindent meg
tud szokni. Csak idő kell hozzá.....Amit az ember megszokott, mindig tűrhetőbb,
mint, amit nem szokott meg."
Egyébként Ethan okos volt, azt meg kell hagyni, nem véletlenül érte el a céljait, legalábbis részben. Addig okoskodott, addig ügyeskedett, addig szervezkedett, míg végül csak megkerülte azokat, akik el akarták téríteni, és jó pár lépéssel előttük járt. Márpedig voltak páran, akik belőle szerettek volna hasznot húzni, illetve szerették volna úgy irányítani Ethant, hogy nekik is jó legyen. Tény, hogy ennek a mesterkedésnek majdnem meg is lett a szomorú eredménye a végén a barlangban. Bár, ha jobban belegondolok, nem végződött teljesen egyértelműen, nem lehet 100%-ig biztos benne az ember, hogy mi is lett a főhőssel, hogyan is alakult utána az élete, csak az derült ki, hogy mit is szeretett volna.
Az azonban megint csak bizonyossá vált, hogy Steinbeck görbe tükröt tartott a társadalom elé, de nem csak az akkori embereknek, hanem a mindenkori olvasóknak, mert Ethan problémái, ha máshogy nem, modernizált köntösben, nagyobb mértékben, de napjainkban is előkerülnek és biztos vagyok benne, hogy jó pár embert érintenek.
Egy biztos: Steinbeck utolsó regényével is maradandót alkotott.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)