Egyetlen pillanatnyi gyengeség és Laney Keating világa szétesett. Egy buta kis gesztus a kiszemeltje felé, akivel helyzete reménytelen, és megkezdődtek a pletykák. Lotyónak nevezték, queernek, pszichopatának. Mentális beteg és elfuserált, de annyira, hogy még az édesanyja is úgy döntött, nem ér meg annyit, hogy életben maradjon érte.
Ha Laney eltörölhetné ezt az évet, megtenné. A főiskola az egyetlen esélye, hogy tiszta lappal indulhasson.
Nem keres új barátokat, de azok mégis megtalálják - az elbűvölő, helyes Armin, az egyetlen srác, aki annyira türelmes, hogy áttörje a védelmét, és a szabadszájú Blythe, a rossz lány, a társ a bajban, akinek szintén megvannak a maga démonjai.
De Laney tisztában van azzal, hogy semmi jó nem tart örökké. Amikor egy szellem előkerül a múltjából - a bántalmazója, aki teljesen összetörte őt - úgy dönt, ideje a sarkára állnia. Armin és Blythe pedig segítenek neki, ami amúgy is végig a terv része volt.
Mert a pletykák igazak. Mindegyik. És Laney megmutatja, hogy mennyire igazak. Bebizonyítja mindenkinek.
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)
A Black Iris először a borítójával hódított meg, aztán a fülszövege keltette fel a figyelmem. De ekkor még nem tudtam, hogy valójában mibe keveredtem.