Book Heaven

Ismét egy olyan regény került a kezembe, amit sikerült a kezdeti hype lecsengése után olvasnom. Az az igazság, hogy egy ausztrál vlogger annyit áradozott róla, hogy megjött hozzá a kedvem, holott nem is igazán akartam eredetileg elolvasni. Darrow a társadalom legalsó rétegének tagja, Vörösként ők teszik élhetővé a Marsot a többi színkaszt rézére. Ám , amikor egy szerette életét veszti, rájön, hogy ez így nem mehet tovább, a változás érdekében pedig képes bármit megtenni.

Furcsa lesz írni a negyedik részről, úgy, hogy a második és a harmadik kötetről nem született bejegyzés, de vannak olyan könyvek, amelyek valamiért megérdemlik, hogy készüljön róluk egy összefoglaló, még, ha rövidke is. Tekintve, hogy ez a poszt a sorozatzáró kötettel foglalkozik, a bejegyzés ennek megfelelően spoileres. Marnye és a fiúk elérkeztek az utolsó gimnáziumi évükhöz. Egyikük sem gondolta volna, hogy ez ilyen formában köszönt majd rájuk. De a megpróbáltatásoknak még koránt sincs végük, sőt, a játszma egyre durvul.

Meg lehet kövezni, de akkor is szeretem McGuire könyveit. Kíváncsi voltam rá, hogy a számára eddig ismeretlen ya mystery-szerű műfajban mit alkot. Elliot fiatalon találkozik Catherinnel, és hamar beleszeret, ám a sors közbeszól és elválasztja a szerelmeseket. Évekkel később, mikor újra találkoznak, a körülmények korántsem ideálisak, de kitartanak egymás mellett a végsőkig.

“You don’t get to choose who you love." Rettenetesen vártam az If I'd Known folytatását, nagyon kíváncsi voltam, mi lesz Lanával az új helyszínen, de bevallom, nem erre számítottam. Lana a büntetése részeként a Blackwood magániskolába kerül. Megismerkedik jó néhány emberrel, akik elsőre nagyon kedvesnek és hozzá hasonlónak tűnnek, de mégsem biztos benne, hogy megbízhat bennük, főleg a rejtélyes üzenetek, illetve inkább fenyegetések után.

"We’re all cursed—every single one of us." Mindenkinek van egy átka. Lanáé az őszinteség, és ez keveri őt nagyon nagy bajba Egy lány, két testvér, egy átbulizott este, és az a fránya rossz időzítés. Ennyi elég , és Lana máris nyakig ül a pácban. amiből láthatólag nincs kiút. Vagy mégis? Teljesen véletlenül fedeztem fel még decemberben, hogy Rebecca Donovan szinte titokban kiadott egy új regényt. Természetesen, rajongó lévén, azonnal bele is kezdtem. Más jellegű volt, mit az eddigi könyvei, de jó történet volt, amit az is jól mutat, hogy most már másodszorra olvastam. Igaz, ebbe az is belejátszik, hogy nem rég jött ki a folytatása, és nem ártott egy kicsit felfrissíteni a memóriámat.

El sem hiszem, hogy már a 12. résznél tartunk. Olyan keveset haladtunk, és mégis olyan nagyon sokat. Egy dolog azonban nem változott, és ez nem más, mint a lelkesedésem. Sang és a fiúk visszatértek az Ashley Watersbe, ám ezúttal más státuszban. Most már Sang is a Blackbourne csapat tagjaként van jelen, ami úgy tűnik, kissé megzavarta az állóvizet, és jóval veszélyesebbé tette a helyzetet. Azt hiszem, említettem már, hogy az ilyen hosszú ( 10 rész feletti) sorozatokra nagyban jellemző a hullámzás, olyan szinten, hogy az egyik kötet erősebb, míg a másik esetleg egy kicsit gyengébb. A Ghost Bird sorozat eme része határozottan az erősebbek közé tartozott.

Nagyon hullámzó a hangulatom mostanában, ami az olvasást illeti. Elkezdek egy könyvet, amit már régen kinéztem magamnak, majd viszonylag hamar rájövök, hogy mégsem akarom olvasni, mert nem csúszik, nincs hozzá igazán hangulatom. Így jártam az Enjoying the Chase-szel is, ezért kezdtem nézelődni valami más olvasnivaló után. Az újdonságok között bukkantam rá erre a könyvre, és amikor megláttam rajta a reverse harem kifejezést, tudtam, hogy megtaláltam a megfelelőt. Heaven egy átlagos lány, aki elégedett azzal a helyzettel, amiben van, szinte láthatatlan, nincs sok barátja, nem nagyon figyelnek rá a társai a suliban. Ám ez radikálisan megváltozik, mikor legjobb barátja a segítségét kéri. Onnantól a lány a figyelem középpontjába kerül, még a híres, megközelíthetetlen Allendale-i négyes nyit felé. Persze ezzel párhuzamosan a rosszakarók is előkerülnek, és nem is akármilyenek.

Gyakorlatilag csak a véletlennek köszönhető, hogy annak idején belebotlottam az Illuminae - trilógia első részében. A sci-fi műfaja nem áll kimondottan közel hozzám, így álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem majd. Meg azt sem sejtettem, hogy ilyen hamar elérkezik a befejező rész (mondjuk a Gemina befejezésekor pont nem tudtam elképzelni, hogy eljön majd ez a pillanat...) A Heimdall megsemmisült, a túlélők élete egy hajszálon függ- Ám ekkor kiderül, hogy a Kerenzán is maradtak még túlélők, akik hajlandóak harcolni önmaguk és családjuk szabadságáért. A cél: valahogy egyesíteni az erőket és felvenni a harcot a BeiTech erői ellen.

Az újdonságok között bukkantam erre a regényre, és nagyon megtetszett a fülszövege, így belekezdtem annak ellenére, hogy az íróról semmit nem tudtam.  Egy jó tanács: a goodreads-en található fülszövegét kerüljétek, mert szinte az egész sztorit elspoilerezi. Willnek meggyilkolták a bátyját, ő pedig bosszút esküszik, ahogy azt a szabályok diktálják. Vajon el tudja téríteni ettől valaki vagy könyörtelenül végrehajtja a feladatát?

Már nagyon ki voltam éhezve egy jó kis Hopkins - féle free verse regényre, amire csak akkor jöttem rá, amikor elkezdtem olvasni. Arra is csak a vége felé ébredtem rá, hogy ez a történet bizony kapcsolatban áll az írónő másik regényével, a Triangles cíművel, mondhatni annak a spin-offja. Azonban annak ismerete nélkül is tökéletesen megállja a helyét a Tilt, amit jól jelez az is, hogy 80 valahány százaléknál tűnt fel, hogy a kettő egyáltalán kapcsolódik egymáshoz. Három főhősünk élete 1-1 ponton kapcsolódik egymáshoz, itt-ott összefonódik az élettörténetük, de emellett mindhármuknak meg kell küzdeniük önmagukkal, a családi drámákkal, az indentitásuk felfedezésével vagy éppen a felnőtté válás adta problémákkal, helyzetekkel.

A sorozat 11. részére a többi részre való várakozáshoz képest sokat kellett várni, de az írónő elnézést kért érte, mondván, hogy sok szálon futnak az események, így sok dologra kell figyelnie, ezért halad lassabban. Én meg úgy voltam vele, hogy tartson tovább a megírása, csak legyen jó. Sang apja visszatért, és lányát hiányolja, ezért a fiúknak nincs más választásuk, mint visszavinni Sanget oda, ahol olyan sok negatív élmény érte korábban. Persze, ez csak ideiglenes. Vagy mégsem? És apja új párja is kihívások elé állítja.

Domino: Egy szökevény, akinek vér tapad a kezéhez. Cain: Egy csendes fiú, aki bármelyik pillanatban robbanhat. Madam Karina: Egy nő, aki engedelmességet követel. Wilson: Az az egy, aki mindegyiküket elpusztítja. Miután Victoria Scott legutóbbi könyve, a Hear the Wolves annyira tetszett, természetes volt, hogy az új regényét is hamarosan elolvasom, még akkor is, ha YA.

Nagyon ​ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem.  Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve.  Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége. Ez is egy olyan regény, ami számtalanszor került elém, ám egyszer sem éreztem azt úgy igazán, hogy mindenképpen olvasni szeretném. Egészen addig, amíg meg nem láttam a könyv alapján készült film előzetesét. Akkor eltű...

Drasztikus változások mentek végbe Morganville városában, amíg Claire-ék távol voltak. A város tisztábbnak és boldogabbnak tűnik, mint valaha, de az érkező csoportot azonnal letartóztatják és szétválasztják a vámpírokat az emberektől. Ekkor jönnek rá, hogy a változások határozottan nem pozitívak.  Úgy tűnik a Daylight Alapítvány elnevezésű szervezet felajánlott valamit a morganville-i lakosságnak, amiben még soha nem volt részük: reményt egy vámpírmentes jövőre. És habár ez úgy hangzik, mint egyfajta megváltás - még a vámpíroknak is -, az igazság sokkal baljósabb és halálosabb. Most Claire-nek, Shane-nek és Eve-nek rá kell jönnie, hogyan tudják kimenekíteni barátaikat a Dayligterek fogságából, mielőtt Morganville vámpírjainak élete idő előtt véget ér...   Azt hiszem, ezzel a könyvvel egy nagyon hosszú és tartalmas korszak zárult le. 2009-ben kezdtem olvasni a sorozatot, és néhány rész után már úgy éreztem, mintha hazatérnék Morganville-be, mikor ...

Hanna Donnelly  az állomás kapitányának elkényeztetett lánya, Nik Malikov pedig, ha vonakodva is, de az egyik hírhedt bűnbanda tagja. A galaxis egyik legunalmasabb űrállomásán együtt küzdenek az életükért, miközben szerencsére fogalmuk sincs róla, hogy Kady Grant és a Hypatia éppen A Heimdall felé tart a Kerenza invázióval kapcsolatos hírekkel a fedélzetén. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Azt hiszem, nem okozok túl nagy meglepetést azzal, hogy szinte megjelenés után azonnal elolvastam a nem mindennapi Illuminae folytatását. Az első rész befejezése után ki voltam éhezve a következő részre, és a magas elvárások sem rontottak az élményen.

A háború a végéhez közeledik Kelet-Poroszországban. Több ezer kétségbeesett menekült igyekszik a szabadság felé. Viszik magukkal a szenvedés és megpróbáltatás terhét, remélve, hogy egy jobb élet vár rájuk. De vannak páran, akik rejtegetnek valamit…  Három élet, három sors keresztezi egymást: Joanáé, a szép és segítőkész litván nővéré, aki súlyos bűntudattal küzd; Floriané, a titokzatos fiatalemberé, aki mindenáron szeretné eltitkolni valódi kilétét, és Emiliáé, a várandós lengyel lányé. Egyetlen közös van bennük: menekülniük kell. Joana, Florian és Emilia úti célja a kikötő, ahol a Wilhelm Gustloff hajóra akarnak feljutni, amely civileket és sebesült katonákat menekít a front elől. A biztonság felé megtett minden lépéssel egyre erősebbek, bátrabbak és egyre jobban bíznak egymásban. A szerelem, az összetartozás és az emberség érzéseibe kapaszkodnak. De ezzel együtt egyre sebezhetőbbé is válnak.  Már úgy tűnik, hogy közel járnak a szabadsághoz, amikor megtörténik a tragédi...

Merritt Wenner önveszélyes nagyanyja és lova halála óta. Egy éjszakai tivornyázás után kisétál SAT vizsgájáról majd eltűnik. A szülei gyors megoldást keresnek, így bentlakásos lovasterápiára küldik a lányt. A Good Fences-ben, Merritt találkozik Reddel — a bukott versenylóval és a terrorral, ami az istállójában uralkodik. Red eddig senkihez sem kötődött, de Merritt nem fél az állattól, ami egyedinek számít. Hamarosan ló és lovasa éjszakai lovaglásokra indulnak takarodó után, ami felkelti Red gazdájának figyelmét. Látván a lehetőséget, anyagilag támogatja, hogy elinduljanak egy hajtó - díjugrató versenyen. A versenylovaglás gyilkos háttere ellenére, Merritt és lovászlánya, Beatrice nagy figyelmet keltenek. Merritt ráadásul vonzódni kezd egy riválisához, Carvinhoz is. De Red szerint Merritt csakis kizárólag az övé, mindenki más fenyegetést jelent. Merrittnek pedig fogalma sincs róla, hogy mire képes az állat, hogy megtartsa saját magának a lányt. 

A koránt sem szent Sky végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel – egy sráccal, aki nagy nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését. A múlt mindkettőjükön mély sebeket ejtett, melyek csak akkor gyógyulhatnak be, ha bátran szembe tudnak nézni a történtekkel. Az őszinteség az egyetlen út, hogy végre szabadon, korlátok nélkül éljenek és szeressenek. A Reménytelen egy olyan regény, amitől eláll a lélegzeted. Elvarázsol, magával ragad, transzba ejt. Készülj fel, hogy újra átéld az első szerelmet…

Against All Odds (Against All Odds, #1)  Before The Storm (Against All Odds #2) Caught Up In You (Against All Odds #3) Crash Into You (Against All Odds #4) Anyja halála óta Victoria üresnek érzi magát.  Eddig félt ettől az ürességtől, de mára függővé vált tőle - a láthatatlanság jobbnak tűnik, minthogy válaszolnia kelljen bizonyos kérdésekre és szembe kelljen néznie a fájdalmával.  Teljesen érzéketlenné vált, az sem érdekli, hogy apjával való kapcsolata szinte már nem is létezik és hogy már csak egyetlen igazi barátja van a világon. Kialakított egy rendszert, ami működik és ami kizárja az érzelmeit. De Nathan Daley felbukkanása tönkreteszi Victoria figyelmesen felépített világát. Nathan arrogáns, mindent tudó, okostojás, amitől Victoria egyenesen rosszul van. Nem is szólva arról, hogy abszolút jól néz ki.  És a legrosszabb? Hogy ő a mostohatestvére. A mostohatestvére, akit nem akar, és aki a mostohaanyával jött, akire Torinak s...

Történet egy lányról, aki egy összeszokott kis közösség tagja, melynek szabályait sosem jutna eszébe felrúgni. Egy fiúról, aki lassan, de kitartóan tör a világhír felé, miközben minden lépését árgus szemekkel figyeli a külvilág.  Egy találkozásról, mely meglepően sokáig nem tűnik sorsdöntőnek. Vágyakról és félelmekről, mert amiben a másik él, az mindkettőjüket jócskán elrémiszti. Hazugságokról, amikor a valóságot senki nem akarja kimondani.  Falakról, melyeket az ember védelemből épít saját magának. És résekről és repedésekről, mert vakon magabiztos csak az lehet, aki életében nem volt még a világban egyedül.  És az örök kérdésről – létezik boldogság, ha egyikük mindent felad a másikért? És van ember, aki képes ezt elfogadni?