Gyakorlatilag csak a véletlennek köszönhető, hogy annak idején belebotlottam az Illuminae - trilógia első részében. A sci-fi műfaja nem áll kimondottan közel hozzám, így álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem majd. Meg azt sem sejtettem, hogy ilyen hamar elérkezik a befejező rész (mondjuk a Gemina befejezésekor pont nem tudtam elképzelni, hogy eljön majd ez a pillanat...)
A Heimdall megsemmisült, a túlélők élete egy hajszálon függ- Ám ekkor kiderül, hogy a Kerenzán is maradtak még túlélők, akik hajlandóak harcolni önmaguk és családjuk szabadságáért. A cél: valahogy egyesíteni az erőket és felvenni a harcot a BeiTech erői ellen.
Azt már nem is említem meg, hogy mennyire vártam a befejező részt, mert ez természetes. Igyekeztem nem kapkodni vele, mert ennél a történetnél a legapróbb dolgok is számítanak, pontosan ezért döntöttem úgy, hogy előtte újraolvasom az első két részt is. Tényleg minden információ morzsa számít, mert elég szövevényes a cselekmény, és nem minden az, mint aminek elsőre látszik.
Az utolsó rész esetében sem volt ez másképp, még ha a sokk- faktor nem is volt akkora, mint az előző kötetekben. Persze, azért itt is akadt bőven olyan fordulat, amikor belül ordítottam, hogy most mi is lesz a szereplőkkel. Aggódni volt okom bőven, hiszen a sorozat híres arról, hogy igen magas a halálozási ráta, részenként olyan 1-2 ezer haláleset szinte garantált. A kérdés mindig csak az, hogy ki esik bele ebbe az 1-2 ezerbe, és ki az, aki kimarad.
Szurkolni volt kinek, mert a finálé tele volt a két korábbi részből más megismert és megkedvelt karakterekkel. Szerepelt Kady, Ezra, Hannah, Nick, Ella, néhányan a katonai személyzetből, és persze a kihagyhatatlan és legyőzhetetlen AIDAN is.
Az ő "kis" csapatuk egészült ki Ashával és Rhys-szel. Asha Kady unokanővére és a Kerenzán maradt túlélők egyike. Ennek ellenére nem sikerült közel kerülnie hozzám a két újoncnak. Ebbe valószínűleg nagy részben közrejátszott az is, hogy nem volt egy egész könyv rá, hogy megismerjük őket, szinte csak harmad annyit szerepeltek, mint a többiek. Nem volt negatív érzésem velük kapcsolatban, egyszerűen csak semlegesek voltak. Azt viszont nagyon jó volt látni, ahogyan a főszereplők összedolgoztak, és a közös küzdelem alatt kapcsolatuk szépen lassan barátsággá alakult.
Nik és Ezra kapcsolatát nagyon szerettem, vicces volt, ahogy osztották egymást folyamatosan, de ennek ellenére összetartottak. Nik meg amit művelt azzal az ejtőernyővel.... az valami halálos volt.
A másik dolog, ami nagyon jó volt, az Kady apjának és Ella Malikovának a kapcsolata. Kimondottan szerettem azt, ahogy az ő száluk végződött.
Aztán, akiről még mindenképpen beszélni szeretnék, az nem más, mint az egyik legegyedibb és legkiszámíthatatlanabb mesterséges intelligencia, AIDAN.
Nem tehetek róla, ő az abszolút kedvencem az egész trilógiában. Jó, persze, nem szabad elfelejteni, hogy az elején említett halálesetek 85%-áért ő volt a felelős, de akkor is egy nagyon érdekes egyéniség. Nem érezhetett, de mégis voltak érzelmei, még ha nem is igazán fogta fel őket egészen a végéig. Egyébként az ő pályafutása is egészen korrekt lezárást kapott. Szegényt senki nem szerette (megjegyzem, teljesen érthető okokból), egyedül Kady törődött vele valamelyest.
Na, kettejük viszonya volt csak igazán bonyolult! De határozottan feldobta a történetet, és az egyik vezérfonalként is tökéletesen funkcionált.
A helyszínfrissítés nagyon jól jött, tetszett, hogy megint teljesen új helyekhez kellett alkalmazkodniuk a karaktereknek és ott kellett újra feltalálniuk magukat. A Kerenza bolygóra is érdekes volt visszatérni, megdöbbentő volt olvasni, hogy mennyit változtak a körülmények az első támadás óta. A túlélők gyakorlatilag szolgasorba kerültek, míg BeiTech erők átvették az uralmat a bolygó felett. A körülmények a jeges felszín miatt eddig sem voltak túl jók, de most, hogy szinte mindenhol csak romok vannak, még kegyetlenebb a helyzet.
Azért, hogy ne csak végig pozitívumokat soroljak, egy - két logikátlanság, illetve inkább számomra hihetetlen dolog is belekerült, például Katya esete. Nem részletezném, mert akkor oda a varázs, de tény, hogy az ő szálát teljesen értetlenül szemléltem majdnem végig.
Összességében azonban szerintem tökéletes lezárása volt a trilógiának, még ha sajnáltam is, hogy vége az utóbbi évek egyik legjobb sorozatának. Az azonban biztos, hogy ezentúl mindenképpen figyelni fogok a szerzőpáros közös munkáira, és amíg az nincs, addig egy párszor még újraolvasom az Illuminae trilógiát.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)