Book Heaven

A ​Rosszkedvünk tele egyszerre hiteles társadalomábrázolás és sajátos önjellemzés is. Középkorú hőse, aki látszólag boldog harmóniában él családjával, szenved attól a státusztól, ahová jutott, kitörni azonban képtelen belőle. Végül a körülmények összhangja és saját vívódásai meghozzák gyümölcsüket, és néhány üzletpolitikai húzással sikerül a vagyonosodás útjára lépnie. Steinbeck hőse ugyanakkor megbukik, elsősorban saját maga lelkiismerete előtt, és ezzel az író kemény ítéletet mond a meggazdagodás amerikai mítosza felett.  A klasszikusok közül Steinbeck áll a legközelebb a szívemhez. A nem épp mai környezetben játszódó történetek ellenére mégis aktuálisnak érzi azt az olvasó, ezt a már - már modern hangot, ami tökéletesen ötvözi a sajátos humort és a drámát.

Amikor Barney Stark és felesége, Karen házának kapujában megjelentek a Sugárbiztonsági Szolgálat emberei, hogy mindent és mindenkit átvizsgáljanak, még azt hitték, hogy múló kellemetlenség az egész. Végtére Barney, a National Motors tervezője nem dolgozik rádioaktív anyaggal, Karen pedig naphosszat otthon van és arról álmodozik, hogy végre gyerekük lesz. A National Motorsnál apró baleset történt csak. Egyetlen ember kapott sugárfertőzést: Max Prager, aki Barneyt szokta kocsiján bevinni a Központba. Rajta jelentkeztek először a tünetek. Aztán Barneyn. Aztán Karenen. A házukon. A szomszéd kutyáján. És ki tudja még hol, mi mindenen. A fertőzéshez elég egyetlen érintés! Michigan város felbolydul. A beteg házaspárt megpróbálják elűzni, ám ők maradnak. A kártérítésre várnak – és a gyerekre, aki épp a baleset előtt fogant. A világhírű szerző új regénye hátborzongató hitelességgel mutatja be testek és lelkek roncsolódását. A katasztrófát, amelynek elindítója a sugárzás, továbbvivője azonban ...

"Victor Hugo, aki össze tudta egyeztetni a képzelet szilaj szárnyalását a valóság aprólékos leírásával, aki titáni erővel ötvözte egybe az emberit az emberfelettivel, a démonit az istenivel, A párizsi Notre-Dame-ban, a francia romantika legnagyobb történelemidéző vállalkozásában a középkor alkonyának Párizsát varázsolja elénk festői tarkaságával, csőcselékével, korhely koldusok, csepűrágók siserahadával, a gótikus templom nagyszerű, sejtelmes építőművészeti látomásával. Ebben a háttérben bonyolódik a végzetes szépségű cigánylánynak, Esmeraldának szomorú szerelme a daliás kapitánnyal és Quasimodo, a szörnyeteg harangozó megindító emberi tragédiája. A remény igazi főszereplője maga a kőcsipkés Notre-Dame, az ősi székesegyház, amely úgy emelkedik ki a környező sikátorok összevisszaságából, mint a modern Franciaország a viharosan vajúdó középkorból." Egyértelműen nem lett a kedvencem, sőt. A nyomorultak és A nevető ember után ez a könyv számomra óriási csalódás....

"Egy, a telepesek által elhagyott rozoga, rossz emlékeket idéző viskó (A Viskó) egyszeriben döbbenetes titkok tárházává válik, ahol izgalmas találkozások során a megbocsátás gyógyító ereje és hatalma is felragyog a sebzett szív számára. William P. Young megrázó regénye az utóbbi idők egyik legnagyobb könyvsikere, rövid idő alatt 8 millió példányban fogyott el! A sok vitát kiváltó regényről azt tartják, hogy olyan hatással lehet korunk kereszténységére, mint a Zarándok útja a maga idejében. A sokat megélt színésznő, Demi Moore a Twitteren keresztül ajánlotta rajongóinak és férjének, mivel Ő maga „ sorsfordító erejű” üzenetre talált a könyv elolvasása közben." Hol is kezdjem? Nem könnyű írni erről a könyvről témájából  kifolyólag. A vallás sosem könnyű, ebben pedig igencsak erősen jelen van. Azt azonban már előre mondom, hogy emiatt nem érdemes kihagyni.

"A XVIII-XIX. század fordulóján a pénz s az önérdek uralkodik Angliában. A kér Dashwood nővérnek, akinek se vagyona, se rangja, keményen meg kell küzdenie az előítéletekkel, hogy elnyerjék a férfit, akire szívük igaz szerelmével vágynak. A mások iránt megértő, végtelenül tisztességes Elinor fegyvertelen az olyan szerencsevadászokkal szemben, mint vetélytársnője, Lucy Steel, míg Marianne, aki megingathatatlanul hisz a szív szavában, egy gátlástalan férfi hálójába keveredik. Jane Austen hősnőinek története szerelemről, csalódásról, becsületről, álnokságról, s természetesen reményről és boldogságról mesél, s közben lenyűgöző és gyakran kaján képet fest a világról, amelyben a hölgyek legfőbb foglalatossága a férjvadászat." Nagyon sokáig tartott amíg kiolvastam, mert az utóbbi 2 hétben nem nagyon volt rá időm, hogy kezembe vegyem és úgy igazán belemélyedjek. Sajnálom, mert jobb lett volna kevésbé szaggatottan olvasni.

"A romantikus költészet, dráma- és regényirodalom legnagyobb francia klasszikusának hatalmas regénye a XVIII. század nemesi Angliájába vezet bennünket. Hugo színes és groteszk végletek közt csapongó képzelete viharos erővel sodorja az olvasót regényes tájakra, festői koldusnyomorba, hivalgó főúri pompába, de mindenütt az igaz emberséget, a szabadság nemes eszményeit kutatja, és egy nagy forradalmár szertelen gyűlöletét zúdítja a zsarnokság minden formájára. Victor Hugo csalhatatlan művészettel tárja fel a tragikus embersors lenyűgöző pátoszát, s a bohóctragédia hálás témája mindig megtalálja a szívünk titkos kamráihoz vezető utat, a részvét útját." Ez a második könyv amit Victor Hugo-tól olvastam. Az igaz, hogy A nyomorultak talán ismertebb , mint ez a könyv , de mégis ez tetszett jobban. Valamiért a történetet is közelebb éreztem magamhoz, meg terjedelméből kifolyólag (A nyomorultak 1400 oldal, ez "csak" 600) könnyebben átlátható, mint a Nyomorultak

" A romantika legnagyobb francia képviselőjének regényeposza egy volt fegyenc testi-lelki nyomorúságáról, egy közönyös, ellenséges társadalommal vívott harcáról, emberi, erkölcsi felemelkedéséről szól. A gazdag képzelettel megfestett, lebilincselő kalandok háttere a múlt század első fele, a forradalmakkal vajúdó francia társadalom válságos korszaka. A finom lírával árnyalt hatalmas történelmi tablóban Hugo a bűn és bűnhődés, morál és társadalom nagy kérdéseit feszegeti és szenvedélyesen hirdeti a törvény betűjénél is erősebb emberi igazságot, az ember javulásába vetett hitét." Sikerült befejeznem.Nagggggyon hosszú volt, de megérte végigolvasni. Az jutott eszembe, miközben olvastam a könyvet, hogy nagyon el vagyunk kényeztetve a mai könyvekkel. Rövid, könnyen érthető, hamar emészthető mondatok, 1 délután alatt olvasható könyvek. Viszont valljuk be őszintén nem kimondottan van bennük annyi mondanivaló (mind morálisan mind társadalmilag), mint ebben a műben. Ebben viszont ...

Gimnáziumi kötelező (vagy ajánlott, már nem emlékszem) olvasmány volt. Ennek a fényében mit is írhat róla az ember? Az a tény, hogy akkor nem olvastam ki, úgy érzem nem igazán ártott neki. Sőt...Őszintén szólva akkor csak egy nagyon utálatos könyv lett volna, amit muszáj kiolvasni, így viszont tetszett. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz. Köszönet illeti a gimis magyartanáromat, aki feltette a kötelezők listájára.

Látszik, hogy szünet van, mert szinte megállás nélkül falom a könyveket. Azonban most egy komolyabb könyv került a kezembe az egyik kolléganőm jóvoltából. Elvégre nem lehe t mindig csak fantasyt, meg nőcis könyveket olvasni. Kell egy kis olyan is, amin lehet elmélkedni, és hát Coelho könyvei pontosan ilyenek. Ez a második könyv, amit olvastam tőle, de azt biztosan kijelenthetem, hogy nem az utolsó. Bár a téma elég húzós, mert a vallás nem épp könnyed kérdés még napjainkban sem, ettől függetlenül az író elég nagy mélységekbe "visz le" ezzel kapcsolatban, anélkül, hogy különösebben észrevennénk.

Elkezdem törleszteni az elmaradt könyvajánlóimat (nem is tudom ajánló-e ez egyáltalán). Ez a harmadik könyv, amit Coelhotól olvasok. És bár ezt tartják a fő művének, nekem a három eddig olv asott közül ez tetszett a legkevésbé. Valahogy pontosan azokat a gondolatokat, mondatokat hiányoltam belőle, amelyekért őt olvasom. Kicsit szájbarágósnak éreztem eme könyvét, és nem volt túl életszagú. Persze ez a tény önmagában véve nem lenne gond, mert nagyon jók azok a könyvek is, amelyeknek semmi közük a való élethez. De ez a könyv nekem inkább tűnt mesének. Már majdhogynem átcsapott a fantasy műfajába. Márpedig Coelho műveit nem azért keresi az ember, hogy mesét vagy durvább megfogalmazás esetén fantasyt olvasson, hanem a magvas gondolatok miatt, amiket remekül elrejt a sorok között.