Ugrás a fő tartalomra

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem, és sírtam

Látszik, hogy szünet van, mert szinte megállás nélkül falom a könyveket. Azonban most egy komolyabb könyv került a kezembe az egyik kolléganőm jóvoltából. Elvégre nem lehet mindig csak fantasyt, meg nőcis könyveket olvasni. Kell egy kis olyan is, amin lehet elmélkedni, és hát Coelho könyvei pontosan ilyenek.
Ez a második könyv, amit olvastam tőle, de azt biztosan kijelenthetem, hogy nem az utolsó. Bár a téma elég húzós, mert a vallás nem épp könnyed kérdés még napjainkban sem, ettől függetlenül az író elég nagy mélységekbe "visz le" ezzel kapcsolatban, anélkül, hogy különösebben észrevennénk.

A történetről nem lehet sokkal többet írni, mint amennyit a hivatalos bemutatókban olvasni lehet. Adott Pilar, a 28 éves joghallgató, akinek elege lesz eddigi életéből, és véletlenül összetalálkozik gyermekkori szerelmével, egyben legjobb barátjával. A fiú, aki szerzetes, közben nagyon sok helyen járt, kipróbált különböző vallásokat, de még mindig keres valamit, mai megváltoztatja életét. Együtt indulnak útnak megkeresni a csodát, mely úton a lány újra beleszeret a fiúba, aki ezáltal válaszút elé kerül: a szerelmet válassza, vagy az eddigi csodatévő életmódot.
Őszintén szólva nem is igazán a történet fogott meg a könyvben, hanem a sorok között elrejtett mondatok, amelyek sokszor kísértetiesen ismerősek voltak. Ismered a gondolatokat, csak nem igazán tudtad megfogalmazni. Vagy már megfogalmaztad és ismerősként köszönt vissza. ( az előző általam olvasott könyvében is pont ez tetszett)
Pilarban pedig nagyon sok szituációban magamra ismertem, sokszor ugyanúgy cselekedett, ahogyan én tettem volna. Persze akadt olyan is, ahol mást csináltam volna, de ez a normális, hiszen nem vagyunk egyformák. Pilar meg csak kitalált személy.
Egyetlen egy dolog volt fura a könyvben, mégpedig az, hogy a fiúnak nem tudjuk meg a nevét, mindig csak "Ő"-ként utal rá Coelho. Olyan érzésem lett ettől, mintha a srác elérhetetlen lenne. Mintha nem lennénk méltóak arra, hogy megtudjuk egy olyan ember nevét, aki csodákat tesz.
Aztán lehet, hogy más célja volt ezzel az írónak (ha valakinek van valami épkézláb ötlete, szeretettel várom a hozzáfűznivalóját), de nekem ez volt az első benyomásom.
Ha valakit a könyv vallásos vonulata tart vissza az olvasástól, ne habozzon, szerintem egyáltalán nem zavaró, sőt, talán még okulhat is belőle.

Egyik kedvenc részem a könyvből:
"Az Univerzum mindig a segítségünkre siet, amikor az álmunkért harcolunk, bármilyen hülyeségnek tűnik is az az álom. Hiszen a mi álmunk, és csak mi tudjuk, milyen áldozatokat követel tőlünk."

Értékelés:

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tome Topple 16. kör - 1. hét

Ez alkalommal talán harmadszorra vagy negyedszerre veszek részt ezen a readathonon, és még mindig, minden egyes alkalommal nagy élmény. Ráadásul a féltégla méretű könyveim is fogynak. Mondjuk, aggódnom nem kell, mert mindig találok újakat, mire elérkezik a következő kör. Erre a két hétre három könyvet terveztem be: Murakamitól A kurblimadár krónikáját, K.A Knighttól a Den of Viperst és Borsa Browntól A végzet című regényt. Murakamival kezdek, a többit meglátjuk.

Jamie McGuire: Walking Disaster (Veszedelmes sorscsapás) (Beautiful #2)

A Gyönyörű Sorscsapás Travis szemszögéből elmesélve. Mennyi az a túl sok szerelem? Travis két dolgot tanult meg az anyjától, mielőtt meghalt: Szeress keményen, küzdj még keményebben. A Walking Disasterben Travis élete tele van gyors kapcsolatokkal, titkos fogadásokkal és erőszakkal. Épp amikor úgy érzi, hogy legyőzhetetlen, Abby Abernahy térdre kényszeríti. Minden történetnek két oldala van. A Gyönyörű sorscsapásban meghallgathattuk Abby verzióját  Most viszont eljött az idő, hogy Travis szemén keresztül lássuk a történteket. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Aki olvasta a Beautiful Disasterről írt bejegyzésemet itt a blogon, az tudhatja, hogy a hibái ellenére szerettem a könyvet, így nem volt kérdés, hogy a második rész is kap egy esélyt, ami tulajdonképpen nem egy klasszikus értelemben vett folytatás.

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo