Ugrás a fő tartalomra

Victor Hugo: A nyomorultak

"A romantika legnagyobb francia képviselőjének regényeposza egy volt fegyenc testi-lelki nyomorúságáról, egy közönyös, ellenséges társadalommal vívott harcáról, emberi, erkölcsi felemelkedéséről szól. A gazdag képzelettel megfestett, lebilincselő kalandok háttere a múlt század első fele, a forradalmakkal vajúdó francia társadalom válságos korszaka. A finom lírával árnyalt hatalmas történelmi tablóban Hugo a bűn és bűnhődés, morál és társadalom nagy kérdéseit feszegeti és szenvedélyesen hirdeti a törvény betűjénél is erősebb emberi igazságot, az ember javulásába vetett hitét."

Sikerült befejeznem.Nagggggyon hosszú volt, de megérte végigolvasni. Az jutott eszembe, miközben olvastam a könyvet, hogy nagyon el vagyunk kényeztetve a mai könyvekkel. Rövid, könnyen érthető, hamar emészthető mondatok, 1 délután alatt olvasható könyvek. Viszont valljuk be őszintén nem kimondottan van bennük annyi mondanivaló (mind morálisan mind társadalmilag), mint ebben a műben. Ebben viszont minden megvolt.
Összefoglalja mindazt, amit a kor történelméről, a politika, és társadalmi viszonyokról tudni kell. A másik amit a romantika korszakában született könyveknél szeretek, azok a mondatszerkezetek. Amit napjainkban hajlamosak vagyunk elintézni egy 5-6 szavas mondatban azt itt kb. 5-6 soros mondatokban olvashatjuk. Hihetetlen szókinccsel, de a lényeget nem kimondva és mégis mindenki számára érthetően.
Érdekesség volt még benne, hogy ha csak egy mondatban is , de említi az 1848-as szabadságharcot, illetve ezzel összefüggésben Budapestet. 
A történetről nem igazán tudok mit írni, mert nagyon sok minden történik hiszen a főszereplő egész élettörténetét követhetjük végig. Fiatalon kétségbeesésében, hogy családjának élelmet vigyen, kenyeret lop, amiért börtönbüntetésre ítélik. Ez megváltoztatja egész életét. Mondhatni ez az egy esemény halálos ágyáig kihat életére, ha nem is közvetlenül.
Hugo tényleg hitt abban, hogy jó útra térhet bárki, ezt végig érezni  a történetben. Annyi, napjainkban is aktuális kérdést boncolgat Jean Valjean életén keresztül, hogy azt felsorolni is nehéz lenne. És pont ezért bármely korosztálynak ajánlott.
És íme erre egy nagyon jó példa:
"Kiszámították, hogy a sortüzek, a katonai és a királyi tisztelgések, a kölcsönös udvarias durrogtatások, szertartásos jelzések, kikötők és erődítmények külsőségei, napnyugtának és napkeltének ágyúlövéssel köszöntése mindennap, minden erődítményben és minden hadihajón, kikötők megnyitása és bezárása stb.,stb. révén a civilizált világ az egész föld kerekségén minden huszonnégy órában százötvenezer haszontalan ágyúlövést ad le. Ágyúlövésenként hat frankot számítva, ez naponta kilencszázezer frank, évente háromszázmillió, és ez mind füstbe megy. Ez csupán egyetlen részlet. Eközben a szegények éhen halnak."
Most őszintén. Ha behelyettesítjük valami mással az ágyúlövéseket, nem találunk benne mindannyian egy kis
aktualitást és igazságot, faji vagy politikai hovatartozástól függetlenül?

Értékelés:

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2023-as zárás

  Az idei év számokban:                                          Olvasott könyvek száma: 94 (ebből angolul: 69) Újraolvasások száma: 5 Be nem fejezett könyvek száma: 1 Legolvasottabb műfaj: romantikus (és egyéb alműfajai)

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobb...

Rebecca Donovan: Out of Breath (Breathing #3)

Emma otthagyja Weslyn-t és vele együtt minden lakóját, hogy a Stanford Egyetemre járjon, ahogy mindig is tervezte. Már nem ugyanaz a lány, aki volt, csak árnyéka önmagának. Össze van törve, és az egyetlen lehetősége arra, hogy újra teljes életet élhessen, ha megbocsájt. Meg kell találnia a módját, hogy megbocsájtson önmagának, és rájöjjön mennyire értékes, mielőtt elfogadja a szerelmet, amit igazából megérdemel. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) A második részt jóval megjelenése után olvastam, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy tudtam, nagyon szemét kis függővége lesz, és így kevesebbet kell várnom a befejező részre. És tényleg megúsztam viszonylag kevés várakozással,  mindössze talán két hét telt el, és már újra belemerülhettem Emma történetébe.