"75 napja történt. Amy gyűlöli szülei hirtelen kelt érdeklődését, és szinte már beteg attól, hogy az emberek állandóan Juliáról kérdezik őt. Julia már nincs többé, Amy pedig nem akar beszélni róla. Senki nem ismerte úgy Juliát, mint ő. Senki nem érti igazán, milyen az élet nélküle.
Senki sem érti, milyen azzal a tudattal élni, hogy ő a hibás mindenért. Amy pszichiátere úgy gondolja, hogy a lánynak naplót kellene vezetnie gondolatairól, ehelyett Amy azonban leveleket ír Juliának. Ahogy sorra írja ezeket a leveleket lassan rájön , hogy a múlt még tartogat titkokat és, hogy talán a jelen is megérdemel egy esélyt."
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)
Miután kiolvastam a könyvet, rájöttem, hogy vonzom magamhoz az olyan könyveket, ahol az író vagy írónő a szereplők lelkében lejátszódó folyamatokat boncolgatja egy kis történettel körítve. Ez a könyv is ilyen és nagyon jó volt.
(Bár nálam ebben a kategóriában még mindig a Jay Asher- féle Thirteen reasons why viszi a pálmát.) Egyébként tök véletlenül találtam rá, megakadt a szemem a borítóján, meg felkeltette a figyelmemet a címe, és örülök, hogy nem siklottam át felette. Megérte az árát.
(Bár nálam ebben a kategóriában még mindig a Jay Asher- féle Thirteen reasons why viszi a pálmát.) Egyébként tök véletlenül találtam rá, megakadt a szemem a borítóján, meg felkeltette a figyelmemet a címe, és örülök, hogy nem siklottam át felette. Megérte az árát.
Adott két nagyon jó barátnő, Amy és Julia, akik egy átbulizott éjszaka után autóbalesetet szenvednek útban hazafelé. A balesetet csak Amy éli túl, Julia életét veszti.
A könyv kb. két hónappal a baleset után kezdődik, amikor is Amyt kiengedik az elvonóról, ahová közvetlenül a baleset után került alkoholproblémái miatt.
Visszakerülvén az iskolába (ugyanis mindössze 16 éves), a megszokott hétköznapokba nem elég azzal megbirkóznia, hogy mindenki ujjal mutogat rá (alapból keringenek róla folyton a pletykák és ehhez jött még a baleset meg az elvonó is), és nincs Julia, hogy segítsen átvészelni neki ezt a dolgot, hanem ott vannak még szülei is, akik eddig boldogan éltek, mintha Amy nem is lett volna és most hirtelen mégis érdeklődést mutatnak iránta.
Ezen felül még ott a feldolgozhatatlan tragédia, a baleset,amiről Amy azt hiszi, hogy ő volt az okozója.
Amy leveleket ír Juliának, mindenről, ami történik vele, így próbálván enyhíteni az űrt, amit legjobb barátnőjének elvesztése okoz. Próbálja megfejteni, hogy mi miért történt a baleset estéjén. Meg van róla győződve, hogy ha ő nem tette volna azt, amit tett, az egész nem történt volna meg. A könyv folyamán 3 érzés kavarog benne: az utálat maga és Julia iránt, a szeretet és hiányérzet. (Ezért is nagyon találó a cím.)
A levelekből megismerhetjük az előzményeket, hogy milyen volt az élet a baleset előtt, és mi vezetett ehhez a helyzethez.
És, hogy miért érintette ennyire rosszul Amyt Julia halála? Valószínűleg azért, mert szülei nem igazán vettek róla tudomást. Mindent ráhagytak, mindent megengedtek neki, addig sem volt vele gond. Néha szinte sütött a könyvből a vágy, hogy legalább egyszer kiabáljanak vele, mert addig is legalább figyelnének rá. Julia viszont figyelt rá, minden titkukat (illetve majdnem mindet) megosztották egymással, ő volt az egyetlen szalmaszál, amibe kapaszkodhatott.
Aztán a pszichiáter rendszeres közbenjárásával Amy szépen lassan rájön, hogy talán mégsem volt olyan makulátlan a barátság- egyikük részéről sem-, mint gondolta volna, és ráébred, hogy mindenkinek magának kell meghoznia bizonyos döntéseket és el kell tudni viselni az azzal járó következményeket, amik néha jók, néha rosszak. De leginkább azt kell elfogadnia, hogy a balesetkor Julia is meghozott egy-két döntést aminek rossz következményei lettek és azt, hogy ebben ő nem volt hibás.
Mindkét szülők karaktere egy kicsit hogy is mondjam, idegesített. Úgy bántak Amyvel, mintha nem is tudnák, hogy mi fán terem a gyerek, és most hirtelen egyszerre akarnák bepótolni azt, amit elmulasztottak. Ehhez hozzátartozik az, hogy Amy nem igazán tervezett gyerekként született.
Néha olvasás közben igencsak gombóc volt a torkomban, főleg amikor levélírás közben Amy lassan szembesült azokkal a dolgokkal, amiket Julia titkolt előle. Hol vádolta barátnőjét, hol bocsánatot kért tőle, hol csak egyszerűen nagyon hiányzott neki.
Aki esetleg olvasta a már fentebb is említett Jay Asher könyvet, ezt is garantáltan szeretni fogja. Csak ajánlani tudom.
Nagyon tetszett ez a leveles megoldás, meg az egész történet. Ne várjon senki nagy happy end-et, mert nincs. Csak némi utalás található elrejtve arra vonatkozólag, hogy Amy problémái idővel megoldódnak majd. De a lehetőség benne van a befejezésben.
Értékelés:
Hasonlóan jónak ígérkezik, mint a Jay Asher- féle Thirteen reasons why könyv, amire múltkor felfigyeltem nálad. Mostanában nem nagyon volt időm olvasni, így sajnos még azt sem sikerült beszereznem, de most ezt a könyvet is hozzáteszem a listára. :)
VálaszTörlésHasonló és mégis kicsit más a két könyv, de egy biztos, mindkettő nagyon jó. :)
VálaszTörlésHa sikerül megvenned és elolvasnod bármelyiket a kettő közül,szerintem nem fogsz csalódni.
Nah, most jött el az idő, amikor beleolvastam, hogy milyen is, régebben már olvastam róla a véleményedet, és most direkt nem olvastam el, mert tudom, hogy jónak mondtad, nagyon jónak, ezért már nem bírtam magammal, pedig lenne mást olvasni (pl. tankönyveket, de azok egyértelműen nem ilyen érzelmesek), szóval maradt ez.
VálaszTörlésElég kevés szóhoz kellett szótár, úgyhogy ez csak megtetőzte az élvezetet xD
Szóval elolvastam a bevezetőt, és az első fejezetből néhány oldalt. Be vagyok ájulva... szó szerint. Ez a könyv nagyon jó, ilyeneket akarok látni a magyar polcokon, nem mert már a 856. vámpíros könyv után, ideje lenni valami jobbat is kiadni. Például ezt. Meg még tudnék a blogodról felsorolni néhányat.
De, visszatérve a könyvhöz :),
Nagyon megfogott, már az ahogy a családja viszonyul hozzá... hát most csak eddig olvastam... vagyis igazából most olvasom, de tökéletes, és még igazából bele se merültem. xD
@Lolle Nem kimondottan nehéz a nyelvezete, úgyhogy ilyen szempontból viszonylag könnyű olvasmány.
VálaszTörlésEbben egyet értünk. Üdítő lenne ilyen könyveket is látni a polcokon, de én úgy látom, hogy azért kezdünk haladni felé :)
Egyébként pedig nagyon örülök, hogy tetszik. :D Elizabeth Scott nagy kedvencem.