Másodszorra ülök neki ennek a bejegyzésnek. Nehéz szavakba önteni a könyv hatását, mert nem egyszerű a történet.
Clay Jensen egyik nap hazatérvén egy nevével ellátott, kazettákkal teli csomagot talál házuk küszöbén. A kazettákat Hannah Baker, a fiú osztálytársa és egyben első szerelme készítette, aki nem sokkal előtte öngyilkosságot követett el.
Hannah elmeséli azt a 13 eseményt ( a tulajdonképpeni okokat) , ami miatt megölte magát. Clay az egyik. Ha meghallgatja a kazettákat kiderül, hogy miért. A fiú egy éjszaka alatt meghallhatja az összes szalagot, és amit hall, az örökre megváltoztatja az életét...
Hannah egy látszólag hétköznapi lány volt, akivel hétköznapi dolgok történtek. Ám ezek a hétköznapi dolgok újabb dolgokat vonzottak be a lány életébe, aki számára ez már soknak bizonyult.
Félelmetes volt látni, hogy mennyire apró dolgoknak milyen súlyos következménye lehet. Gondolok itt egy középiskolás- nem is annyira durva- bulira, egy találkozásra, egy első csókra, egy pofonra, egy fényképre. Egy dolog elindította a "hógolyó effektust", a többi kis apróság pedig folyamatosan hozzácsapódott, a "hógolyó" pedig csak nőtt...
A könyv rettentően jó példája annak, hogy tényleg minden mindennel összefügg, ha nem is közvetlenül. Egyik dologból következik a másik és nincs megállás.
Hannah, kazettáin 13 történetet mesél el időrendi sorrendben, kielemezvén, miként hatottak ezek az életére. 13 emberről, akik nem is gondolták volna, hogy úgymond közrejátszottak a lány öngyilkosságában.
És ott van köztük Clay. Clay, aki szerelmes volt a lányban, de nem merte neki megmondani. Ő az egyetlen, aki kicsit kilóg a 13 ember közül, mert talán ő volt legkevésbé rossz hatással a lány életére.És ezt a lány is így gondolta, ám a fiú mégis úgy érzi, hogy leginkább ő a felelős a történtekért.
Ahogy Clay halad a kazetták hallgatásával egyre megdöbbentőbb dolgok kerülnek napvilágra, és egyre több emberrel találkozik, akik szintén szerepelnek a 13-ban.
Egy biztos. A srác egy életen át emlékezni fog erre az éjszakára.
Nagyon jól ábrázolta az író Clayt, meg azt a hatást amit a kazetták értek el nála.
A regény formája elég rendhagyó, de nagyon ötletes. Gyakorlatilag az olvasó "meghallgathatja" a kazetták tartalmát , amit Clay közvetlenül kommentál, kiegészítve saját nézőpontjával, véleményével, emlékeivel.
Néhol nagyon megrázó volt, ahogy Hannah kazettáinak válaszolgatott.
Kettejük emlékeiből lesz igazán kerek a történet. És igazán megrázó.
Az is érdekes volt, hogy mennyire nem figyeltek egymásra az osztálytársak. Senki nem vette észre az árulkodó jeleket. Még véletlenül sem. Betudták Hanna különcségének. Még akkor sem, mikor az egyik órájukon az öngyilkosság előzményeiről, okairól beszélgettek (amely témát egyébként névtelenül Hannah dobta fel, bár ez soha nem derült ki.)
A történet már csak azért is érdekes, mert sok benne a valós életből szedett rész. Hannah karakterének alakításában nagy szerepet játszott a szerző unokahúga, aki öngyilkos akart lenni, de még időben megmentették. Sok elemet szedett Asher a saját életéből is.
Összességében azt kell mondjam nagyon jó könyv, de depire hajlamosaknak nem ajánlom, mert nagyon- nagyon le tudja húzni az ember hangulatát, főleg azokét, akik szeretik nagyon beleélni magukat az olvasott könyvbe.
Értékelést azt hiszem ide sem írok. A téma valahogy nem engedi....
Már akkor felkeltette az érdeklődésemet ez a könyv, amikor először írtál róla, de mielőtt belevetettem volna magam a beszerzésébe mindenképpen olvasni akartam a véleményedet. Köszönöm ezt a jó kis bejegyzést, engem meggyőzött arról, hogy érdemes megvennem a könyvet! :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy meggyőzött.:) Ha majd sikerült beszerezned és elolvasnod, szívesen várom a véleményedet róla. :)
VálaszTörlésNagyon megrázó könyv?
VálaszTörlésMondjuk már elég kérsőn kérdezem, mert már mergerendeltem.
@Mary Alexa Drown Nem annyira megrázó, inkább megható, és szívszorongató. De szerintem nem fogod megbánni, ha elolvasod.
VálaszTörlésEzzel ugyanúgy leszek, mint a Csitt, csittel: nálad figyeltem fel rá, de mire eljutnék oda, hogy beszerezzem, már annyi mindent írnak róla, hogy annyira nem is akarom. Az én hibám, ne olvasgassak mást, igaz? :)
VálaszTörlés@Mónika Ha tudnád, hogy én is ugyanebben a cipőben járok. :D Mostanában azt csinálom, hogy az ilyen könyveket félrerakom, és amikor lecsendesedik körülöttük a kezdeti felhajtás, csak akkor olvasom el őket. Ez eddig jó taktikának bizonyult. :D Egy a hátránya, hogy így könnyen belefuthat az ember egy - egy spoileres bejegyzésbe, az adott regényről.
VálaszTörlés