II. Nagy Nyári Read-a-thon

Igen, eljött az évnek az az időszaka. Az, ami időszerűvé teszi a read-a-thon kihirdetését, amit immáron már második alkalommal rendezünk meg Abstractelffel, az Always Love a Wild Book blog bloggerinájával kézen fogva.

Az első nagyon új volt, néhány dolog apróbb változtatásra került, de abban már tavaly is biztosak voltunk, hogy szeretnénk idén is megrendezni ezt az eseményt. Szerintem, akik részt vettek a 2016-os verzión, jól érezték magukat, és sokat haladtak a felhalmozódó olvasmányaikkal azalatt az egy hét alatt.

Mert ez első sorban a kilométeres hosszúságú várólisták viszonylag gyors csökkentése érdekében született, meg azért, mert együtt könnyebb.

Minden, ami nem könyv Tag

Abstractelf blogja ma lett 4 éves (Boldog szülinapooooot! 💝📦), ezt egy nem könyves tag kitöltésével ünnepelte, amire engem is meginvitált.

Lássuk hát a szempontokat!

Féléves könyves kiakadás tag 3.0

Ma reggel, a kávém szürcsölgetése közben szétnéztem, mi a helyzet a külföldi blogvilágban. A szokásos blogposztok mellett szembetűnt, hogy többen is előrukkoltak a féléves összesítéssel egy tag formájában.

Elolvastam néhányat, majd rájöttem, hogy ezt én is ki szoktam tölteni a nyár derekán. Azonnal ugrott is be az elhatározás, hogy bizony ezt a szokást nem most fogom megszakítani, és bizony idén is megcsinálom, összegezve ezzel az első félévemet könyvek terén.

Általánosságban elmondható, hogy szélesebb palettán mozogtam az előző évekhez képest, már, ami a műfaji eloszlást illeti. Több komfortzónán kívüli regényt vettem kézbe, bár pont azon gondolkodtam, hogy nem is tudom, jelenleg pontosan hol húzódnak a könyves komfortzónám határai. Kicsit keresgélős periódusban vagyok olvasás terén (is). Olvastam thrillert, non-fictiont,  önéletrajzi regényeket (ezek mind nagyon bejöttek), olvastam fantasyt, mesekönyvet, szépirodalmat, klasszikust, middle grade korosztálynak szóló történeteket és néhány YA könyvet is. Szóval nagyon szórt a mezőny, de bizonyos szempontból nem bánom.

Victoria Scott: Hear the Wolves

Sloane vadász.

Éppen ezért nem kéne félnie semmitől. De mióta édesanyja elhagyta a családot, ő pedig fél fülére elveszítette hallását egy hóviharban, nehezére esik beszélnie az emberekkel, és szinte majdnem lehetetlenné teszi, hogy bárhová menjen vagy bármit csináljon anélkül, hogy apja és nővére látótávolságban lenne. Éppen ezért fél egyedül maradni.

Amikor mégis egyedül hagyják otthon két éjszakára, Sloane pánikba esik. Majd hó kezd esni és nem akarja abbahagyni. Egyik szomszédja egy balesetben megsebesül, és a néhány ember, aki Rusic városában maradt, el kell hogy érje a folyót, ahol egy csónak vár kikötve - ez az egyetlen lehetőségük, hogy kijussanak egy orvoshoz az elzárt kis alaszkai városkájukból.

De az erdő jéghideg, a farkasok pedig éhesek. Sloane és a kis csapat lassan kifogy az élelemből, energiából és az időből. A farkasok pedig éppen ekkor kezdenek el vadászni rájuk...

(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Van valami úgymond "kattanásom", ami miatt vonzódom a túlélő sztorikhoz, valószínűleg, mert én magam tökéletesen alkalmatlan vagyok a túlélésre. Az már csak hab a  tortán, hogy pont Victoria Scott új könyve esett ebbe a kategóriába. Nem sokat gondolkodtam azon, hogy megvegyem -e, még akkor sem, ha tudtam, hogy middle grade korosztálynak szóló regény.

Múlt & Jövő - Összegzés (30)

Kitört a nyár! Azt hiszem, ebben senki nem kételkedhet a mostanában uralkodó időjárás után. Itt az idő, hogy mindenki kivegye a kis szabadságát, és nyaralni menjen vagy legalábbis pihenjen egy kicsit.

Egy hete én is szabadságon vagyok, és érdekes módon most, hogy lehetne, nem volt olyan kedvem olvasni, mint mikor nem lehetett.

Persze azért haladtam az olvasmányaimmal, de elég érdekes érzés hagyott maga utána hónap.

A június kicsit a tervezetlenségről szól, ami nálam nem megszokott, talán ezért is érzem furának.

Nicola Yoon: Everything, everything

Nagyon ​ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem. 

Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve. 

Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.

Ez is egy olyan regény, ami számtalanszor került elém, ám egyszer sem éreztem azt úgy igazán, hogy mindenképpen olvasni szeretném. Egészen addig, amíg meg nem láttam a könyv alapján készült film előzetesét. Akkor eltűnt belőlem az ellenállás, és tudtam, hogy mindenképpen meg kell ismerkedem behatóbban is a történettel.

Nikki Bolvair: Brokenly Found (Faith #2)

Szeretem ezeket a reverse harem könyveket, de mostanra már arra is rájöttem, hogy miben rejlik a sikerük számomra. Azt a feszültséget imádom bennük, ami addig van jelen, amíg ki nem találják, hogy miként is oldják meg a helyzetet a szereplők.

Daniels szökésben van a rossz hírek hallatán, amiket az első rész végén kapott, de nem jut igazán messzire. Viszont sikerül a fiúkkal valamelyest tisztáznia a helyzetet, sőt még Reinával is. Azonban a nyugalom igen rövid életű, mert valahogy a baj nagyon hamar megtalálja Danielst, ezúttal több irányból is.

Múlt & Jövő - Összegzés (29)

Azt hiszem, Abstractelf havi összegző posztjában olvastam, hogy milyen lassan telt számára a május. Én erről pont ellentétesen tudok nyilatkozni, valahogy úgy suhant el, hogy észre sem vettem. De ha visszagondolok, minden évben így van ez, mert nagyon zsúfolt hónap ez, így gyorsabban futnak a napok is.

Ennek megfelelően nem is nagyon tudtam olvasni sem. Ráadásul amiből olvastam is, nem látszott a haladás a könyv vastagsága miatt.

De nézzük, mi volt az a kis haladás, amit sikerült elérnem.

Könyvek, amiket sosem olvasok el

A héten kaptam Abstracttól egy tag jelölést (ismét), amit innen is köszönök. Ezúttal olyan könyveket kell "keresni", amiket nem fogok soha elolvasni. Igen, ez sem valami olyasmi, amit egy könyvmoly gyakran emleget.

Azért én ezt a "soha" kifejezést óvatosan kezelném, mert ki tudja mire fanyalodik rá évek múlva az ember lánya, ahogy változik a gondolkodása meg az ízlése. 

Szóval a posztban szereplő könyveket nem zárnám ki 100% -ig, csak 99%-ig. Mert egy aprócska százalék esélye mindig is lesz annak, hogy esetleg a kezembe kerül valami, éppen ezért a lista a jelenlegi lelki állapotomra vonatkoztatva igaz.

Rachel Caine: Daylighters (The Morganville Vampires #15)

Drasztikus változások mentek végbe Morganville városában, amíg Claire-ék távol voltak. A város tisztábbnak és boldogabbnak tűnik, mint valaha, de az érkező csoportot azonnal letartóztatják és szétválasztják a vámpírokat az emberektől. Ekkor jönnek rá, hogy a változások határozottan nem pozitívak. 

Úgy tűnik a Daylight Alapítvány elnevezésű szervezet felajánlott valamit a morganville-i lakosságnak, amiben még soha nem volt részük: reményt egy vámpírmentes jövőre.

És habár ez úgy hangzik, mint egyfajta megváltás - még a vámpíroknak is -, az igazság sokkal baljósabb és halálosabb.

Most Claire-nek, Shane-nek és Eve-nek rá kell jönnie, hogyan tudják kimenekíteni barátaikat a Dayligterek fogságából, mielőtt Morganville vámpírjainak élete idő előtt véget ér...  

Azt hiszem, ezzel a könyvvel egy nagyon hosszú és tartalmas korszak zárult le. 2009-ben kezdtem olvasni a sorozatot, és néhány rész után már úgy éreztem, mintha hazatérnék Morganville-be, mikor elkezdtem egy - egy újabb részt, ami nem is csoda, hiszen 15 részen keresztül éltem át mindent - átvitt értelemben - a szereplőkkel együtt.

Múlt & jövő - Összegzés (28)

Az április valahogy mindig rövidnek érződik, pedig csak egy nappal rövidebb, mint a hónapok többsége. Én csak második februárnak hívom. Viszont szeretem is, mert nagyon sok történés van ebben az időszakban, ekkor van a könyvfesztivál is, de szerintem ember nincs, aki ezt ne tudná.

Éppen emiatt csak óvatosan terveztem, 5 könyvet tűztem ki célul, amiből négyet sikerült is elolvasni, és ennek nagyon örültem.

Jojo Moyes: Miután elvesztettelek (Mielőtt megismertelek #2)

Hogyan tehetjük túl magunkat azon, ha elveszítettük, akit mindennél jobban szerettünk? 
Hogyan győzhetjük meg magunkat arról, hogy érdemes tovább élni? 
Lou számára a Will utáni élet azzal jár, hogy meg kell tanulnia újra szeretni – vállalva mindazt a veszélyt, ami ezzel jár. Többé már nem egy hétköznapi életet élő, hétköznapi lány. A szerelmével töltött varázslatos hónapok után a magányos élet csupa fájdalom és küzdelem. Amikor egy szerencsétlen baleset következtében kénytelen visszaköltözni a családjához, óhatatlanul úgy érzi, pont ugyanott tart, ahol azelőtt, hogy megismerte Willt. 
A sérülései lassan gyógyulnak, ám a szíve és lelke mintha tetszhalott állapotban rekedt volna, a rátelepedő gyásszal nemigen tud megbirkózni. Így keveredik el aztán a Továbblépők nevű terápiás csoportba, ahol megtapasztal örömöt is, bánatot is, és ahol a barátok mellett mindig gyalázatosan rossz keksz várja. Meg talán új ismeretség is – hacsak egy Will múltjából felbukkanó személy meg nem hiúsítja Lou reményeit azzal, hogy a jövőjét egészen új irányba tereli. 

Valamelyik héten néztem dvd-n a Mielőtt megismertelek című filmet, ami az azonos elnevezésű regény alapján készült. Mikor a végére értem a filmnek, elkapott az az érzés, hogy szívesen elolvasnám, mi lett Lou-val a Will utáni életben. És bár tartottam tőle, ahogy az lenni szokott, a kíváncsiságom erősebb volt, így kölcsönkértem a könyvet a kolléganőmtől. (kész szerencse, hogy ilyen lelkes olvasó kolléganőkkel vagyok körbevéve... 😊)

Könyvfesztiváli előzetes

Ez az egyik olyan nagy könyves esemény, amire már évek óta járok, szinte kötelező program, amire természetesen nem egyedül járkálok, hanem jó barátnőmmel. Ez a mi nagy közös éves meetingünk.

Persze nem csak ezért szeretem, hanem mert szinte el tudok veszni a sok szebbnél szebb könyv között. Van valami megnyugattó és gyönyörű a sok frissen nyomott könyvrakás közötti sétálgatásnak. És akkor még a vásárlásról nem is beszéltünk.

Idén sem tervezem magam halálra vásárolni, de azért remélhetőleg néhány szépség landol majd a láthatatlan bevásárló kosaramban.

Pár szóban (16) - John Steibeck - Rosszkedvünk tele

A ​Rosszkedvünk tele egyszerre hiteles társadalomábrázolás és sajátos önjellemzés is. Középkorú hőse, aki látszólag boldog harmóniában él családjával, szenved attól a státusztól, ahová jutott, kitörni azonban képtelen belőle. Végül a körülmények összhangja és saját vívódásai meghozzák gyümölcsüket, és néhány üzletpolitikai húzással sikerül a vagyonosodás útjára lépnie. Steinbeck hőse ugyanakkor megbukik, elsősorban saját maga lelkiismerete előtt, és ezzel az író kemény ítéletet mond a meggazdagodás amerikai mítosza felett. 

A klasszikusok közül Steinbeck áll a legközelebb a szívemhez. A nem épp mai környezetben játszódó történetek ellenére mégis aktuálisnak érzi azt az olvasó, ezt a már - már modern hangot, ami tökéletesen ötvözi a sajátos humort és a drámát.

Múlt & Jövő - Összegzés (27)

Amint a tegnapi posztomból is kiderül, mostanában nem igazán van kedvem bejegyzéseket írni, legalábbis könyveseket nem. Jelenleg a szimpla olvasói létet élvezem, és ez így egész más.

Viszont az összegzést szeretem, úgyhogy ezt a posztot mindenképpen szerettem volna kitenni, hogy lássátok, attól, hogy a blogon nem vagyok annyira aktív, a könyveket még falom, amennyire csak időm engedi.

Már előre tudtam, hogy nem igazán fogom tudni elolvasni az eltervezett könyvmennyiséget, de olyan sok nem is maradt ki, úgyhogy nem volt ez annyira rossz hónap.