Sloane vadász.
Éppen ezért nem kéne félnie semmitől. De mióta édesanyja elhagyta a családot, ő pedig fél fülére elveszítette hallását egy hóviharban, nehezére esik beszélnie az emberekkel, és szinte majdnem lehetetlenné teszi, hogy bárhová menjen vagy bármit csináljon anélkül, hogy apja és nővére látótávolságban lenne. Éppen ezért fél egyedül maradni.
Amikor mégis egyedül hagyják otthon két éjszakára, Sloane pánikba esik. Majd hó kezd esni és nem akarja abbahagyni. Egyik szomszédja egy balesetben megsebesül, és a néhány ember, aki Rusic városában maradt, el kell hogy érje a folyót, ahol egy csónak vár kikötve - ez az egyetlen lehetőségük, hogy kijussanak egy orvoshoz az elzárt kis alaszkai városkájukból.
De az erdő jéghideg, a farkasok pedig éhesek. Sloane és a kis csapat lassan kifogy az élelemből, energiából és az időből. A farkasok pedig éppen ekkor kezdenek el vadászni rájuk...
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)
Van valami úgymond "kattanásom", ami miatt vonzódom a túlélő sztorikhoz, valószínűleg, mert én magam tökéletesen alkalmatlan vagyok a túlélésre. Az már csak hab a tortán, hogy pont Victoria Scott új könyve esett ebbe a kategóriába. Nem sokat gondolkodtam azon, hogy megvegyem -e, még akkor sem, ha tudtam, hogy middle grade korosztálynak szóló regény.
Domino: Egy szökevény, akinek vér tapad a kezéhez.
A nyár utolsó hónapjára igazán nem lehet panaszom. A Read-a-thon jóvoltából a hónap első hetében gyakorlatilag többet olvastam, mint egy hónap alatt szoktam, így a többi olvasmányom már tényleg csak hab volt a tortán. Ráadásul, olyan kimondottan rossz regény sem került a kezembe, aminek külön örültem. 
Ismételten kaptam egy tag jelölést, ki mástól, mint Abstractelftől, az én saját bejáratú tag-díleremtől. Ezek a kérdések a rettegett várólistáról faggatnak, miként is döntöm el hogy mi kerül fel és le róla, meg ilyesmik. 
Ez megint egy olyan regény, ami teljesen véletlenül került az utamba, de a kötődés szinte azonnali és tagadhatatlan volt, amiben nagy szerepet játszott a borító is, ami egyszerűen szemet gyönyörködtető.
Idén már másodszorra rendeztük meg ezt olvasómaratont, és nem bántam meg. Nagyon jó volt a hangulat, jóval többen voltunk, mint tavaly ilyenkor, és mindenki örömmel mesélte, hogy mennyit tudott olvasni az egy hét alatt, amit nagyon jó volt hallani!
Üdv mindenkinek, így nyár derekán, egyenesen a pokolból. Azt hiszem, a nyári időjárásra eddig nem sok panaszunk lehet, kimaxoljuk a nyarat.
Igen, eljött az évnek az az időszaka. Az, ami időszerűvé teszi a read-a-thon kihirdetését, amit immáron már második alkalommal rendezünk meg Abstractelffel, az Always Love a Wild Book blog bloggerinájával kézen fogva.
Abstractelf blogja ma lett 4 éves (Boldog szülinapooooot! 💝📦), ezt egy nem könyves tag kitöltésével ünnepelte, amire engem is meginvitált.
Ma reggel, a kávém szürcsölgetése közben szétnéztem, mi a helyzet a külföldi blogvilágban. A szokásos blogposztok mellett szembetűnt, hogy többen is előrukkoltak a féléves összesítéssel egy tag formájában.
Sloane vadász.
Nagyon ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem. 
Szeretem ezeket a reverse harem könyveket, de mostanra már arra is rájöttem, hogy miben rejlik a sikerük számomra. Azt a feszültséget imádom bennük, ami addig van jelen, amíg ki nem találják, hogy miként is oldják meg a helyzetet a szereplők.