Jennifer E. Smith: This Is What Happy Looks Like

Ha a sors küldene egy emailt, válaszolnál?

Mikor a tini filmsztár, Graham Larkin véletlenül egy kisvárosi lánynak, Ellie O'Neill-nek küld egy emailt a házi malacáról, a két tizehét éves egy humoros és fejelthetetlen kapcsolatba kezd, megvitatva mindent, ami csak van a nap alatt, kivéve a nevüket és hátterüket.

Graham rájön, hogy Ellie városa tökéletes helyszín a következő filmjének, úgy dönt ideje személyes síkra terelni az online kapcsolatot.

De kezdhet egy olyan híres csillag, mint Graham kapcsolatot egy olyan átlagos lánnyal,  mint Ellie? És miért akarja Ellie mindenáron elkerülni a rivaldafényt? 

Jennifer E. Smith előző regényével (Vajon létezik szerelem első látásra?), Oliver és Hadley repülős történetével nagyon megvett magának, és felkerült a könyves radaromra. Nagyon vártam már az új könyvét.

Ellie egyik nap egy ismeretlen címről emailt kap. Nem szokása idegeneknek visszaírni, de valami mégis arra sarkallta, hogy válaszoljon, amiből folyamatos levelezés kerekedett. Volt számára abban valami izgalmas, hogy nem tudja kivel is beszél valójában. Egy nap egy filmes stáb érkezik a lány lakhelyére, a tengerparti kisvárosba, aminek következményeképpen a lány élete fenekestül felfordul.

Annak ellenére, hogy nagyon szeretem az írónő stílusát és a kíváncsiság már Spongyabob külsejét is megszégyenítően lyukacsosra fúrta az oldalamat, volt bennem egy hangyányi aggodalom, miután elolvastam a fülszöveget.  De tényleg csak egy icinyke - picinyke, ami abból adódott, hogy olvastam már ilyen híres színész vs. hétköznapi, naiv, zsenge leányzó felállást, és nem igazán nyerte el tetszésemet. Természetesen tudtam azt, hogy ez egy másik műfaj, másik könyv és legfőképpen másik írónő, de a kétely apró szikrácskája csak ott motoszkált az agyam egyik nagyon eldugott, hátsó zugában.

Azonban ettől a kételytől sikerült rövid úton megszabadulnom és átadtam magam a varázslatnak.

Valahogy így képzelem Ellie házát

Igen, jól hallottátok, varázslatot említettem, mert ez ilyen varázslatos könyv átvitt értelemben. Elhitette velem, hogy léteznek még csodás tündérmesék, annak ellenére, hogy racionális lényként, a realitás érzékelésének képességével megáldva végig tisztában voltam azzal, hogy a csúnya, kegyetlen valóságban egy ilyen történetnek vajmi kevés az esélye.

Ám voltak olyan pillanatok, mikor a romantikára éppen kiéhezett lelkem elnyomta ezt a tudatot, és az írónő stílusával és hihető ábrázolásával kézen fogva meggyőzték az agyamat arról, hogy ez akár valóság is lehet.

Ezért ruháztam fel a varázslatos jelzővel. Tisztában vagy vele, hogy nem reális, de mégis elhiszed.

Adott tehát egy nagyvilági, 17 éves színész (itt kezdett tikkelni a szemem, amikor beugrott Pattinson arca, amit végül szuperszonikus sebességgel ki is zártam védtelen tudatomból, mert hamar rájöttem, hogy nem róla mintázta Graham karakterét az írónő - hála a jó égnek), aki nagyon szerény, nem gazdag családból származik, ezért megbecsüli, amije van. Emellett magányos is, egyetlen társa Wilbur, a malac.

Persze a rajongók nem ezt az arcát látják, hanem a csillogást, fényűzést és hírnevet, amit Hollywood jelent. Nem magába a személybe szerelmes minden második lány, hanem a körülötte lévő felhajtásba. Ezért is örül különösen, mikor emailben kezd beszélgetni Ellie-vel, anélkül, hogy a lány tudná ki is ő valójában.

Ami különösen tetszett, az az volt, hogy mikor találkozott a két fiatal, annak ellenére, hogy szimpatikusak voltak egymásnak, nem volt instant, felhőtlen love sztori, mert a lánynak nem igazán jött be Graham "sztár" háttere, ezért is vették lassabbra a tempót. Emellett Ellie -nek is megvolt a maga nyomós oka arra, hogy kerülje a rivaldafényt, amennyire csak lehet.

De mivel fiatalság, bolondság, így az érzelmek bizony felülkerekedtek a körülményeken, ami elindította a szerencsétlenségek sorozatát.

Valami ilyesmi lehet a kikötő

Azért a romantika mellett, mint arra már Smith előző könyvéből is következtetni lehet vannak a regényben komolyabb elemek is, példának okáért a hírév árnyoldala, illetve a csonka család témája is ismét előtérbe kerül.

A komolysága mellett azonban sok helyen vicces, de legfőképpen végtelenül aranyos történet reális véggel.

Nincsenek elvarrva a szálak, nyitott a vége, Smith az olvasóra bízza a folytatást, ami nagyon is jó lépés volt, hiszen ez kiemeli valamennyire a többi hasonló regény közül.

Imádtam a könyv hangulatát, amit még az is erősített, hogy tengerparti városkában játszódik, amit alapból nagyon szeretek.

Erről jut eszembe, hogy a kedven jeleneteim közé tartozott a csónaklopás. :) Az nagyon aranyos volt. Az írónő megint egy nagyon aranyos kis regényt hozott össze és azért a mondanivalót sem hagyta ki belőle, ami nem hátrány.

Remélem olvashatunk még tőle regényt a jövőben.

Kelley Armstrong: The Rising ( Darkness Rising #3)

A dolgok állása egyre kétségbeejtőbb Maya és barátai számára. A St. Clouds emberei vadásznak rájuk, ráadásul most a rivális titkos társaság is üldözi őket, így lassan nem marad hely, ahová elbújhatnának.

A hatóságokhoz sem fordulhatnak, tekintve, hogy az egész világ azt hiszi, meghaltak egy helikopter balesetben.

Mindösszesen csak egy telefonszám és egy név áll rendelkezésükre, annak a neve, aki esetleg meg tudja válaszolni néhány kérdésüket.

Arra irányuló kérdésüket, hogy miért is olyan értékesek, és miért egyre kezelhetetlenebb a természetfeletti erejük.

De Maya még nem készült fel az igazságra, ami vár rá. Ám most, akár tetszik neki, akár nem, szembe kell néznie néhány múltbéli démonjával , ha valaha is tovább akar lépni az életében. Mert nem futhat örökké.

Ismét egy sorozatvég, amit nagyon sajnálok, mármint azt, hogy vége van. Mintha csak most ismerkedtem volna meg a szereplőkkel, és már nem lesz több.

Mayáék végre kijutottak a szigetről, de még nincsenek túl a nehezén. Az már számukra is egyértelműm hogy a helikopter balesete nem a véletlen műve volt. De mit tudnak tenni? Kihez tudnak fordulni. Vajon van - e kiút?

Nemrég a Boundlessnél sérelmeztem, hogy teljesen eseménytelen volt a zárókötet mivolta ellenére.

Na, itt ezzel egyáltalán nem volt probléma, az első sortól az utolsóig végig idegtépő. Komolyan meg kell erőltetnem az agyam, ha emlékezni akarok egy olyan könyvre, amiben ennyire folyamatos volt a pörgés. Talán a The Reckoning volt ilyen. Mily' meglepő, ugye? 

Itt bizony nem volt idő virágszaglászásra meg táj nézegetésre. Mikor azt hittem, talán leült egy kicsit a történet, az írónő bedobott valamit, amitől a cselekmény újra rohanásba váltott, átvitt értelemben.

Olyan szempontból is különleges volt a kötet, hogy itt nem csak a "második csapat" története zárul le, hanem az első három rész szereplőié is( Chloe, Derek, Simon, Tori), hiszen az írónő összehozza őket és együtt próbálják meg menteni a menthetőt.

Mayáék három főre fogyatkozott csapata azon ügyeskedik, hogy segítőket találjanak, de valahogy folyamatosan falba futnak. Egyetlen esélyük lenne, ha szüleik tudnák, hogy ők még élnek. Ám saját temetésük végignézése és egy negyedik tag csatlakozása után rájönnek, hogy bizony ez is hatalmas zsákutca. De az újonnan csatlakozott Ash birtokában van jó néhány olyan információnak, ami bizony igencsak nagy lökést adhat a kis csipet - csapat nyomozásának. Meg kell találniuk a Genesis - Projektbe tartozókat, hogy erőiket egyesítve küzdhessenek és kiszabadítsák fogva tartott társaikat. De persze nem lenne értelme a könyvnek, ha ez mind simán és zökkenőmentesen történne. Mayáék egyik akadályból zuhannak a másikba, valami folyamatosan közbejön, mint megoldandó feladat.

Aztán, mikor végre elértek Chloé-ékhoz, na, akkor kezdtem örömömben ugrálni és akkor kezdődött el az igazi "buli".

Bármennyire is szerettem Mayáék csapatát, mégis azt vártam a legjobban, hogy Derekék felbukkanjanak. Nagyon jó volt újra róluk olvasni, semmit nem változtak és a 2 csoport egymásra adott reakciójáért is megérte olvasni. Haláliak voltak. Armstrong annyira jól hozta Chloe-ék karakterét is, szinte semmi változást nem lehetett észrevenni, mindannyian ugyanolyanok voltak, és ez igaz minden megszólalásukra, megmozdulásukra.

Az azonban biztos, hogy ez is egy olyan befejezés, ami sokakban keserű szájízt hagy majd hátra több okból is. Elsősorban a Rafe - Maya - Daniel háromszög egy duóra redukálódik, és bizony az egyik fiú rajongótáborának nem fog örömet okozni. Bevallom, én sem voltam boldog, de beletörődtem. Ez van. Sajnos nem lehet mindenki elégedett. Viszont nem ez lesz a fő ok, ami csalódottságot okoz majd néhány olvasónak, hanem a lezárás.

Az igazat megvallva ettől a sorozattól boldog véget vártam, ami be is jött, meg nem is.

Happy end lett, de nem egészen így képzeltem a befejezést. Sőt,  ez a lezárásnak az a módja volt, ami olvasás közben eszembe sem jutott, pedig elég sokat kattogtam, agyaltam azon, hogy vajon hogyan fogja az írónő elvarrni ezt az egész kavarodást. Azonban visszatekintve hiába vágytam felhőtlen boldogságra, mert bizony ez a leglogikusabb befejezés, amit az írónő csak összehozhatott. És igen, van, amit tovább lehet majd gondolni, ha az ember leteszi a könyvet.

Ami még érdekesség, hogy a három rész alatt (The Gathering, The Calling, The Rising) mindösszesen pár nap telik el, ám sokkal többnek tűnt. Mondjuk ebbe valószínűleg az is közrejátszik, hogy egy - egy évet kellett várni a kötetek megjelenésére. Ennek ellenére nagyon meglepődtem, mikor tudatosult bennem.

Fura érzéssel tettem le a záró részt, hisz egy igencsak kedvelt világtól búcsúztam és ez az elején mindig nehéz, ezt a könyvmolyoknak nem is kell magyaráznom. Az viszont biztos, hogy jó érzésekkel gondolok vissza a sorozatra és az sincs kizárva, hogy újraolvasásra kerül majd sor valamikor a jövőben.

Vegyes felvágott (20)

Jó régen hoztam már híreket sajnálatos módon, pedig szeretek ám ilyen kis izgi dolgokról írni, de hát nem mindig lehet.
Most azonban itt vagyok, és találtam egy nagyon érdekes bepillantást a Mara Dyer sorozat harmadik részébe.

Szóval van nekünk ez a könyvsorozatunk, ami Mara Dyer-ről szól, és idén októberben jön a harmadik része, amit mondanom sem kell mennyire várok. A címe The Retribution of Mara Dyer lesz.
A rajongók a világ minden tájáról nyaggatják folyamatosan az írónőt, hogy áruljon el valamit a fináléról, valami kis morzsát hintsen el a kiéhezett olvasóknak. Michelle Hodkin most engedett a nyomásnak és közzétette a jegyzeteit a regénnyel kapcsolatosan egy fénykép formájában.

Kattintásra megtekinthető a nagyobb méret (forrás: http://www.michellehodkin.com)

Ezenkívül e pinterest boardján is lehet követni a dolgokat, oda is kerülnek fel idézetek képek a könyvvel kapcsolatosan.

http://pinterest.com/michellehodkin/the-retribution/

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe.

De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket.

A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek.

Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják. 

Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyon szerettem a Night Schoolt (magyar fordítása: A cimmeria titka), és kimondottan vártam a folytatást.

Kiderült, Allie mit is keres a Cimmeria Akadémián, de ez nem teszi egyszerűbbé a helyzetét.

A tűz utáni újjáépítés az iskolában sem változtat túl sok mindenen. A bonyodalmak ugyanúgy jelen vannak, az ellenség is a régi, sőt , ha lehet, még fenyegetőbb, mint eddig. 

Vajon Allie bírja a rá nehezedő új terheket?

Kicsit az volt az érzésem, hogy az a rész a "nagy csend" a vihar - a 3. rész - előtt . Bár elég sok háttér-információt kaptunk és sok dolog kiderült, olyan nagy volumenű dolgok nem történnek, mint az első részben és a fő cselekmény sem halad annyit előre.

Inkább a részletekre ment rá az írónő, meg a végén a 3. rész bevezetésére. 10% volt még hátra a könyvből, már azt hittem, hogy semmi nem is történik, és akkor dobta be a tartalékait, amit egyébként sajnálok. Mármint azt, hogy a végére hagyta mindet, illetve, hogy ennyire a végére.

A könyv többi részében Allie beilleszkedésén volt a hangsúly, meg a fejlődésén. Mióta rájött, hogy ki miatt is került ő abba az iskolában, az egész élete megváltozott. Azzal, hogy bekerült a Night School tagjai közé, hatalmas kihívásokkal került szembe, mind fizikai, mind lelki téren.

Kondícióban fel kellett zárkóznia a többiekhez, ahogyan önvédelmi technikákból is, sok egyéb más mellett.

Ehhez kapott egy rettentően idegesítő, azonban mégis baromi vicces társat, a 13 éves szuperdiák, Zoe személyében. Mint említettem, igazi kis idegesítő perszóna, de koránál fogva még naiv és tapasztalatlan, ami igencsak vicces helyzeteket és beszólásokat generált.

A másik kedvencem humor szempontjából Jo volt. Az első részben nagyon sok mindenen ment keresztül, de megmaradt egy hebrencs, bolondos lánynak, aki végig vevő volt a poénokra és ő is szolgáltatta őket nagy számban. Azonban a sors, meg a gonoszok ebben a részben sem kímélték.

Ha már így végigvettem a lányokat, meg kell említenem a pasi frontot is.

Van ugyebár a két fő hímünk Carter és Sylvain.

Carter Allie szíve csücske és vica versa, azonban a lány "előléptetése" kicsit belekavar a kettejüket körülvevő paradicsomi állapotokba, de ez szinte borítékolható volt, tekintve, hogy sorozattoknál bevett szokás, hogy ha a fő páros az első részben összejön, akkor a másodikban általában féltékenységből kiindulva vagy egyéb okból kifolyólag mosolyszünet van.

Az az igazság, hogy bajban vagyok ezzel a két szépfiúval.

Az első részben Carter vitte a pálmát egyértelműen, az arról szóló bejegyzésemben részletesen kifejtettem, hogy miért. Ebben a részben azonban valahogy Sylvain jobban beférkőzött a szívembe, annak ellenére, amit Allie-vel tett a kezdetek kezdetén. Azóta nagyon sokat változott előnyére, többször is megmentette a lány életét és teljesen egyértelmű, hogy nem közömbös iránta. Ellentétben Carterrel, aki hátrányára változott, sokkal merevebb (értsd helyesen), uralkodóbb lett. 

De természetesen nem csak Allie szerelmi dolgairól szólt a könyv. Itt - ott esett szó Nathanielről is, igaz nem sokat mutatta magát a történet során, sőt, személyesen nem is tisztelte meg az iskolát, csak a csatlósaival találkozhattunk, de az is bőven elég volt. Főleg a beépített ember nyomozásával volt elfoglalva mindenki, igaz, egyenlőre még nem derült fény a kilétére. Ennek kiderítésére szolgált az a jó kis kérdezz - felelek, amit a Night School tagjai kaptak feladatként, és igencsak szaftos kis részleteket hozott felszínre egyesek életével kapcsolatosan és jó pár bonyodalmat okozott. Arról nem is beszélve, hogy nem maradt szereplő, akire ne aggattam volna rá az áruló jelzőt. De tényleg mindenkit meggyanúsítottam olvasás közben, viszont még így sem tudom, hogy ki a tégla. Gondolom az ő kilétének leleplezését is a harmadik részre tartogatja az írónő drága.

A már érintett utolsó kb. 10% esemény teli mivolta is nagy plusz pont, bár kár hogy ennyire a végére tartogatta. Viszont, azért meg haragszom az írónőre, amit a végén a tett. Haragszom is rá és díjazom is egyben. Tudom, hogy ez így elég kicsavartan hangzik, de ez van.

A vége nem függővég, de ez nem jelenti az, hogy nem várom nagyon a harmadik részt, ami Fracture címmel jelenik meg, ha minden igaz, akkor idén ősszel. Nagyon sok szál vár még felgöngyölítésre.

Jajj és a lényeget kihagytam. Én is akarok éjjeli teniszt játszani, úgy, ahogy a szereplők játszották a könyvben. Az a lényege, hogy mint a neve is mutatja, meglepően éjjel játsszák tök sötétben, csak a pálya széle, a háló, az ütők és a labda vannak kivilágítva. Semmi lámpa nem ég, csak a kivilágított eszközökre támaszkodhatnak. Mekkora buli lehet már? Ha valaki szervez ilyet, szóljon, megyek :)

Summa summarum jó kis sorozat ez, nem is értem miért nem örvend nagyobb népszerűségnek.

A sorozat első része itthon is megjelent A cimmeria titka címmel. Tessék megvenni, kikölcsönözni, kölcsönkérni és olvasni, mert jó! :)

Díjacska

Érdekes, hogy ezek a díjak pont akkor találnak meg, mikor a legnagyobb szükségem van rájuk. Illetve nem is, hogy szükségem van rájuk, de az biztos, hogy a legjobbkor érkeznek, ahogyan most is.

Nagyon - nagyon örültem neki, jól esett, hogy Niki gondolt rám és az is, amit írt rólam. Innen is köszönöm neki! :) 

   A díjhoz tartozó szabályok nagyon egyszerűek:

1. Említsd meg, kitől kaptad a díjat, természetesen linkelve :)

2. Válassz ki 4 bloggert, akinek a díjat tovább szeretnéd adni - de csak olyannak adhatod, akinek  200 - nál kevesebb rendszeres olvasója van! (Természetesen linkelve)

3. Írj röpke kommentet a kiválasztott bloggernek, hogy díjat kapnak Tőled

Azt hiszen nem feltétlenül lesz meglepő a négy választottam, de remélem, hogy nekik is legalább akkora örömet fog okozni!

Gretty - akinek imádom olvasni a posztjait, és innen üzenem neki, hogy ne hagyja, hogy valaha bármi vagy bárki is eltántorítsa ettől a tevékenységétől!

Abstractelf - akit egyrészt imádok,  másrészt pedig olyan könyvekre is rá tud venni, amit nem feltétlenül akartam elolvasni :)

Loki - őt is imádom olvasni, és tetszik, hogy műfaj szerint nyitott blogokat, így mindig tudom hol keressem az épp engem érdeklő könyvekről írt bejegyzéseit.

Connie - akivel road -trip mánián osztozunk, emellett mindketten súlyos borítómániában is szenvedünk, amit esetenként jól ki is beszélünk :)

Megjelenő szépségek (13) - május

Itt van május elseje...

Ez a blogon nem a majálisozást, fesztiválozást jelenti hanem természetesen az új megjelenéseket.

Végre itt a jó idő, és valahogy megszaporodtak az újdonságok is, úgy látszik a kiadók is hangolódnak a nyári szünetre. 

Tényleg, hiszen mindjárt itt a suli vége. De szeretnék ilyenkor még iskolás lenni... Mondjuk végzős annyira nem, hiszen a május egyenlő az érettségivel.

Tényleg, ha már itt tartunk, minden kedves most érettségiző olvasómnak egy kalappal a nagy megmérettetéshez! :) Kettőt pislantotok és már túl is lesztek rajta ;)

De addig is nézzük mit tartogat nekünk ez a szép hónap.

1) Jessi Kirby: Golden Szegény írónőnek a könyvei nem is tudom mióta leledzenek a listámon, de eddig még nem jutottam hozzájuk. Azonban úgy érzem, hogy ezzel a könyvvel megtörik majd ez a lánc, hiszen egy jó road - tripes könyv mindig előnyt élvez, főleg így a nyári időkben és a borítója sem egy csúnyaság. Várom nagyon.

Megjelenés: május 14.

2) Rick Yancey: The 5th Wave Bár most a realistic könyvek között válogatok általában, mert más nem csúszik, ezt mégiscsak becsempésztem erre a hónapra, mert piszkálja  a fantáziámat. Remélem nem bánom meg.

Megjelenés: május 7.

3) Rachel Caine: Fall of Night A morganville-i vámpírok sorozat utolsó előtti, 14. része. Igaz, két résszel el vagyok maradva, de azért belevettem a listába, hogy tudjam, mikor jelenik meg.

Megjelenés: május 7.

4) Melody Grace: Untouched Az Unbroken kiegészítő novellája, ami Emerson és Juliet első közös nyarát örökíti meg. Mindenképpen kell, mert az Unbroken nagyon tetszett. Még akkor is kell, ha a borító  a legborzalmasabb, amit az utóbbi időkben láttam....

Megjelenés: május 14.

5) Sarah Ockler: The Book of Broken Hearts Az írónő egyik könyve az első között volt, amit megrendeltem eredetiben angol nyelven, úgyhogy elég régre nyúlik vissza a kapcsolatunk. remélem ez a regénye is olyan jó lesz, mint az volt.

Megjelenés: május 21.

6) Jennifer Brown: Thousand Words A Hate List című könyv meggyőzött arról, hogy érdemes figyelememmel követni az írónő munkásságát. Íme egy újabb regény tőle, amire nagyon kíváncsi vagyok.

Megjelenés: május 21.

7)  Jennifer Salvato Doktorski: How My Summer Went Up in Flames Ismét egy road tripes könyv, amivel kapcsolatban nagyon jók a megérzéseim. Remélem be is jön majd ez a megérzés. Olyan igazi, nyári életérzést sugároz.

Megjelenés: május 7.

8)  Leila Howland: Nantucket Blue A végére hagytam a legjobbat, a hónap legjobban várt regényét. Emellett a hónap borítója címet is elvitte nálam egyértelműen. Olyan jó érzéssel tölt el már csak ránézni is, hogy azt el sem tudom mondani. Mintha én is a tengerparton lennék. Szóval nagyon várós, és ajánlom neki, hogy ne okozzon csalódást!

Megjelenés: május 7.

A talán-kupacba most két könyv jutott:

Nicole Williams: Lost and Found  Megjelenés: május 7.
Heidi McLaughlin: Lost in You Megjelenés: május

Mindenkinek jó olvasgatást erre a hónapra, az érettségizőknek meg hajrá! :)