Meg lehet kövezni, de akkor is szeretem McGuire könyveit. Kíváncsi voltam rá, hogy a számára eddig ismeretlen ya mystery-szerű műfajban mit alkot.
Az októbernek úgy lett vége, mintha nem is lett volna. Csak most, a végén eszméltem, de ez részben annak köszönhető, hogy nagyon sok minden történt a magánéletemben.
Az első részről írt bejegyzésemkor még úgy volt, hogy nem lesz folytatása a regénynek, viszont annyira kíváncsivá tett, hogy miként oldják meg az életüket, hogy kissé el voltam keseredve második rész híján. Így, ugyan meglepődtem, de nagyon megörültem, mikor megláttam, hogy mégis lesz folytatás, ráadásul kettő is.
Nem is tudom, miért esett erre a könyvre a választásom. Maga a fülszövege önmagában nem biztos, hogy elég lett volna, de ahogy elolvastam a leírást, és ránéztem a borítóra, volt egy megérzésem, valami megfoghatatlan kis motoszkálás a fejemben, ezért belekezdtem.
Az előző havi összegzésem kissé megcsúszott, és ezáltal rövidke is lett, viszont most időben vagyok.
“You don’t get to choose who you love."Kicsinykét megcsúsztam a havi összegzéssel, de sajnos technikai gondjaim akadtak, ugyanis két héttel ezelőtt a laptopom kilehelte a lelkét, az újat meg a reméltnél hosszabb ideig tartott beszerezni. De újra itt vagyok, és pótolom az elmaradásom.
"We’re all cursed—every single one of us."
El sem hiszem, hogy már a 12. résznél tartunk. Olyan keveset haladtunk, és mégis olyan nagyon sokat. Egy dolog azonban nem változott, és ez nem más, mint a lelkesedésem.
Nagyon hullámzó a hangulatom mostanában, ami az olvasást illeti. Elkezdek egy könyvet, amit már régen kinéztem magamnak, majd viszonylag hamar rájövök, hogy mégsem akarom olvasni, mert nem csúszik, nincs hozzá igazán hangulatom. Így jártam az Enjoying the Chase-szel is, ezért kezdtem nézelődni valami más olvasnivaló után."Napfény járja át a szívem újra
Nagyon vártam már ezt az egy hetet, már csak azért is, mert mostanában nem tudtam annyit olvasni, mint amennyit szerettem volna, de ez a hét lehetőséget adott rá, hogy kicsit behozzam a lemaradásom. Lássuk, hát hogyan is zajlott és mennyit sikerült olvasnom.
Itt az év fele, így ideje számot adni ismét arról, hol is tartok az olvasmányaimmal. Bevallom, nagyon sok mindent elengedtem már most, azok közül amiket év elején kitűztem célul, de nem bánom. Most jól esik, hogy nem köt semmi, nem kell alkalmazkodnom igazán semmilyen kihíváshoz (illetve csak nagyon minimálishoz), és azt olvashatom, amihez épp abban a pillanatban kedvem van.
Igeeeeen, ismét eljött a nyár dereka, és ezzel együtt a Nagy Nyári readathon ideje is. Kérdés nem volt, hogy megszervezzük - e, Abstractelffel együtt imádtuk tavaly és azelőtti évben is, reméljük idén is legalább annyira jó lesz a hangulat.