Suzanne Collins: A kiválasztott

Bár minden ellene szólt, Katniss Everdeennek kétszer is sikerült élve kikerülnie az Éhezők Viadalából. Túlélt minden megpróbáltatást, de még mindig nincs biztonságban. Mert a Kapitólium bűnbakot keres a lázadás miatt. Snow elnök pedig egyértelművé tette: Kapitólium haragja elől senki sem menekülhet. Sem Katniss családja, sem a barátai, sem pedig a 12. Körzet lakói.

De közeledik a végső forradalom ideje. Amikor a nép végre szembeszáll a Kapitólium zsarnokságával. És ebben a forradalomban Katnissnak döntő szerepe lesz. Az ő bátorságától, kitartásától és eltökéltségétől függ Panem jövője. Mert ő a kiválasztott. De maradt-e elég ereje hozzá, hogy megvívja az utolsó, mindent eldöntő harcot?

Üresség. Fájdalom. Hiányérzet. Boldogság. Szomorúság.

Ezek az érzések egyszerre rohantak meg, amikor elolvastam az utolsó sorát annak a könyvnek, amely lezárja ezt a hihetetlenül jó trilógiát.

Katniss A Hetvenötödik Éhezők Viadalán olyan helyzetbe kerül, amire még legrosszabb álmában sem gondolt volna. Kórházban ébred, a Tizeharmadik körzetben. Hogyan lehet ez, hogyan került oda, hol van Peeta és ezek után mi a teendő? Sok kérdés vár válaszra. 

Egy azonban biztos, a Kapitóliumot meg kell állítani. A lány pedig hirtelen a lázadók élén találja magát. Ő a Fecsegőposzáta.

Nagyon - nagyon vártam már a 3. részét a trilógiának, sokszor kacérkodtam a gondolattal, hogy elkezdem angolul olvasni, csak, hogy előbb megtudjam, hogyan végződik, de végül csak kivártam a magyar megjelenést. Mielőtt belekezdtem volna, gyorsan újraolvastam az első 2 részt, is, hogy teljes legyen az élmény és összeálljon minden apró részlet.

Mikor le kellett tennem, olyan apró okok miatt, minthogy pl. dolgoznom kellett menni, folyton azon járt az eszem, hogy mikor folytathatom.

Azért be kell vallanom, hogy kicsit félve is nyúltam hozzá minden egyes alkalommal, hiszen köztudott, hogy a disztópia műfaja nem mindig a boldogságról híres és Collins sem arról, hogy védőhálót húz a szereplői köré, hanem nyúzza és gyötri őket rendesen. Ha pedig úgy jön ki a lépés, akkor meg is öli őket, akár az olvasók számára oly' kedves szereplőket is, szemrebbenés nélkül. És hát igen, mit tagadjam, ebben a részben is gyártotta bőven a holttesteket a drága írónő, legyen szó jó, rossz vagy semleges szereplőről.

És talán éppen ebben (is) rejlik a sikere. Na, nem a mészárlásban, hanem, hogy az érzelmeinél ragadja meg olvasókat.

Sokszor jutott eszembe, hogy vajon ki lesz az aki túléli a "végjátékot" a főszereplők közül. Ailey-vel beszéltem közben msn-en (szia Ailey *integet*), és neki mondtam el a teóriáimat, mert ő előbb olvasta, mint én, de minden teóriámra, csak egy jajt vagy ajjajaj-t kaptam válaszul. Így még inkább félve temetkeztem bele a könyvbe. Volt amelyik tippem beigazolódott, volt amelyik nem. Hála a jó égnek  a legsötétebbek nem, de így is okozott egy két meglepetést és néhol könnyeket is. A vége felé volt egy pont, mikor már túl volt a történet a nagy akciójeleneteken, amikor úgy éreztem, hogy ez a befejezés. Meg kell mondjam, nagyon nem tetszett, fel is írtam magamnak a kis jegyzeteim közé, hogy "nem tetszik   a vége". Erre a következő oldalon kaptam a képembe még egy apró fordulatot,a amitől aztán minden más lett. És jó lett a vége, tetszett. Bár amikor megláttam az epilógust , kirázott a hideg, aztán ahhoz képesthogy mennyire nem szeretem a "20 év múlva" kezdetű befejezéseket, ezt imádtam.

Oké. Ez a bejegyzés eddig kb. semmiről nem szólt, de nehéz írni úgy a könyvről, hogy ne mondjak el semmi lényegeset, hogy másoknak is maradéktalan legyen az élmény. 

Akciódús, izgalmas, fordulatos. Érthetővé váltak azok a dolgok, amikkel kapcsolatban kérdőjelek maradtak a Futótűzben.

 A szereplők... hmmm. Katniss szenved. Akar is a felkelők élén állni meg nem is. Természetesen le akar számolni a Kapitóliummal, de nem biztos, hogy bármi áron.

Na, ettől sem lett jobb ez a bejegyzés. Inkább abba is hagyom. Nem megy. Erről a könyvről nem.

Csodálatos volt. Aki olvasta, tudja, aki nem olvasta eddig, az tegye meg. Érdemes.

Remélem a film sem lesz rossz.

Kelley Armstrong: Bitten (Woman of the Otherworld 1.)

Elena Michaels a világ egyetlen női vérfarkasa. És elege van belőle. Elege van, hogy az életét rejtőzködve és védekezve kell tölteni, ahol a legfontosabb dolga, hogy rossz útra tért vérfarkasokat vadásszon le. Elege van a világból, amely nem csak elfogadja a legrosszabb tulajdonságait – a hirtelen haragját, az erőszakosságát –, de még meg is követeli. Ennek tetejében pedig rájön, hogy kezdi megszokni ezt az életet, hogy ilyen személy legyen.
Szóval otthagyta a Falkát, és visszatért Torontóba, ahol megpróbál emberként élni. Amikor a Falka vezére a megkéri, hogy segítsen a hirtelen kitört lázadást leverésében, Elena csak azért megy bele, mert az adósa. Mikor mindennek vége lesz, törleszti minden tartozását a Falkával szemben, és emberként élhet. Amire vágyik. Tényleg.

Magyarországgal ellentétben Kelley Armstrong hazájában , Kandában illetve az Egyesült Államokban nem az elsősorban fiataloknak szóló Sötét erők trilógiával robbant be a köztudatba, hanem a Women of the Otherworld című felnőtt sorozatával, őszintén megvallva teljesen jogosan.

Elena Philippel, a barátjával  Torontóban, a saját kis lakásában éli a felnőttek hétköznapi életét. Illetve élné, ha nem akadályozná őt ebben valódi énje, a vérfarkas oldala.

Ő fajtájának egyetlen nő tagja, ráadásul előző szerelme változtatta őt azzá, ami. De ha már megtörtént, megpróbál alkalmazkodni. Ez többnyire azt jelenti, hogy Elena próbál távol maradni a "megteremtőjétől" Claytől, a Falkától és magától a vérfarkas léttől, amíg csak lehet. Ez egészen addig jól működik, amíg a Falka nem kezdi őt telefonon hívogatni. Segítségre van szükségük, hogy kinyomozzák ki áll a közelükben történt gyilkosságok hátterében. Választania kell, hogy figyelmen kívül hagyja fajtája segélykérését vagy hátrahagyja a nagy erőfeszítések árán kialakított új életét és visszatér a Falkához.

Kedves írópalánták és/vagy elsőkönyves írók, akik nem vagytok megelégedve a könyvetekkel kapcsolatos visszajelzésekkel! (akinek nem inge....) Ajánlom figyelmetekbe a Bittent. Így kell megírni egy első könyvet, illetve hát minden első könyvnek ilyennek kellene lennie és az olvasók máris el lennének kényeztetve. Ha nekem kiadóm lenne ennél nem adnék alább, az tuti. Az első betűtől az utolsóig minden a helyén volt és pont.

Nem véletlenül szeretem Armstrongot, minden féle - fajta fenntartás nélkül.

Igazándiból az sem tudom, hogy hol kezdjem. Megvolt benne minden, ami egy jó kis felnőtt vérfarkasos sztorihoz szükséges. Semmi szépítés, semmi csicsa, semmi maszlag, csak a rideg valóság, a vérfarkaslét összes negatívumával együtt. Persze, azért pozitívumok is voltak, de mivel nem Elena választotta ezt a létet, így a kellemetlen velejárók kicsit nagyobb hangsúlyt kaptak.

A Falka egy kiéhezett hímekből álló banda, ezért mivel Elena az egyetlen "nőstény", egyértelmű, hogy minden falkabeli pasi rá csorgatja a nyálát valamilyen szinten, kivéve talán a falkavezér Jeremy-t. De mégis tiszteletben tartják azt a kimondatlan tényt, hogy a lány Clay-é, azé a férfié, aki átváltoztatta. Azé az arrogáns, öntelt baromé (totál imádnivaló :D).

" Clay started in the bathroom. He was gone maybe ten minutes before he called out, "Here's the scoop. The guy uses hotel shampoo and hotel soap. He hasn't broken the seal on the conditioner. There's a Bic razor and no sign of a toothbrush, toothpaste, or mouthwash. So we're looking for a guy with split ends and a serious breath problem. Any of this helping, darling?" (Kelley Armstrong: Bitten, 185.o)

Az a tipikus se veled, se nélküled kapcsolat az övéké. Imádták egymást a kezdetek kezdetén, ám amikor Clay megharapta a lányt, ez átfordult valami egészen másba. Azonban azt le sem tagadhatják, hogy izzik körülöttük a levegő minden pillanatban, ha meg elviselhetetlenné válik az izzás, akkor beadják a derekukat, hát istenem, ilyen az élet ... ;) Nem lehet nem szurkolni nekik.

Elena dühös, nem igazán akar rész venni ebben a falka dologban, sőt, ki akarja zárni az életéből, de hát ez közel sem olyan egyszerű.

A többi fő karakter is nagyon jó, könnyű volt őket magam elé képzelnem. Némelyikük reakcióját már előre ki tudtam találni a végén.

És azért azt se hagyjuk ki, hogy viccesek. Nem éppen humorgombócok, de mindig a kellő helyen és a kellő időben ejtenek egy - egy poént (hála Armstrong néninek)

"One day I was in San Diego with Antonio delivering a warning to another mutt and, knowing Daniel had been living there a few months, I slipped away from Antonio to say hello to Daniel. When I got to his apartment, I caught him trying to hide a woman in the closet. It wouldn't have been so bad if the woman was still alive. Apparently, she had been, right up until I rang the doorbell, upon which Daniel snapped her neck and tried to stuff her into a closet so I wouldn't find him with someone." (Kelley Armstrong: Bitten, 241.o)

Maga a történet mellőzi a sablonokat. Nem mondom hogy teljesen mentes, de azért 90%-ban, ami a mai könyveket elnézve, legyen szó felnőtt vagy ifjúsági irodalomról, kiváló aránynak számít. Kicsit egyébként olyan érzésem volt, hogy ötvözte a vérfarkasos sztorit a bérgyilkosos történetével, az Exit Strategy-vel. Legalább annyi volt a gyanúsított itt is, viszont így legalább izgalmasra sikeredett.

A gyilkosságok, a küzdelmek  is elég részletesen leírtak, úgyhogy senki ne várjon leányregényt. Egy - két szexjelent is becsúszik, ha jól emlékszem talán kettő - három, tehát nem ezen van a hangsúly, de érzékelteti (nagyon is jól), hogy az ösztönök igenis átveszik néha az uralmat...

Tényleg minden volt benne, és bár meglepően kevés benne a párbeszéd, ami nekem az elején furcsán vette ki magát, egyáltalán nem válik tőle unalmassá,  vontatottá a cselekmény.

Szó mi szó, nagyon várom, hogy megkaparintsam a következő részét a sorozatnak!

Becca Fitzpatrick: SIlence (Hush, hush 3.)

A Nora és Patch közti zaj elcsendesült. Úrrá lett rajtuk a sok titok, amelyek szétzilálták Patch sötét múltját, melyek összekötöttek két összeegyeztethetetlen világot. Szembenéztek szívszorító árulásokkal, hűséggel és bizalommal és mindezt a szerelemért, ami képes átlépni a föld és a menny közti határokat is.

Semmi mással csak egymásba vetet hitükkel felszerelkezve, egy olyan harcba kezdenek, ahol kétségbeesve küzdenek azért, hogy megállítsák azt a gazembert, aki rendelkezik az erővel, ami örökre összezúzhat mindent , amiért a két fiatal dolgozott, a szerelmüket is beleértve.

A 2. rész azzal zárult, hogy Nora és Patch (nem, még mindig nem vagyok hajlandó őt Foltnak hívni) édes kettes pillanatainak közepébe betoppan Hank Millar, Nora apucija.

A Silence 3 hónap kihagyás után folytatódik egy egészen érdekes fordulattal...

Nora amnéziás és 3 hónap után látják őt először. Hogy mi okozta emlékezetkiesését, hol volt hónapokig és mi történt vele ez idő alatt, nem tudja senki, még ő maga sem. Ráadásul arra tér vissza, hogy esküdt ellenségének Marcie-nak az apja (és tulajdonképpen a saját apja, akit utál), Hank Millar , Nora anyjával randizgat.

A lány próbál visszatérni a normál hétköznapok ritmusába, annak ellenére, hogy 5 hónapnyi emléke hiányzik, ám a normális szót el is felejtheti szinte azonnal, hiszen hirtelen különösebbnél különösebb lények kerülnek az útjába, egy Jev nevű fickó véletlenül mindig arra jár, amerre ő, ezen kívül felbukkan Scott is, egy állítólagos jó barát,a ki segíteni akar azzal, hogy felvilágosítsa arról, amit tudni a kellene.

Ám ez még csak a kezdet. Egy szimpla amnéziánál jóval nagyobb dolog van a háttérben és Norának magának kell kibogozni a szálakat.

Tudni kell rólam, hogy nagyon ritkán hagyok félbe könyvet. Csak akkor teszem, ha biztos vagyok abban, hogy mire folytatni tudnám az olvasást normális ütemben, addigra már nem fogok emlékezni az addig elolvasott részekre. Ezzel a könyvel is így történt első nekifutásra, plusz bejött még egy kis ideiglenes YA undor is, így megtörtént az, hogy biza' félretettem.

De nem bántam meg, mert így második nekifutásra, zökkenőmentesen és örömmel olvastam végig. A Crescendo kicsit gyengébbre sikerült, mint a sorozat nyitó része, így egy picit aggódtam, hogy ennek a résznek mi lesz a sorsa, de a végére bebizonyosodott, hogy a Crescendo nem egy lefelé ívelő tendencia nyitánya volt, hanem csak szimplán egy gyengébbre sikerült rész.

Bár az eleje egy kicsit eseménytelenebb volt, valószínűleg drága főhősnőnk amnéziája miatt, de ennek ellenére mindig történtek apróságok, amik vitték tovább a sztorit. 

Történetileg is egyértelműen izgalmasabb, mint az elődjei, messze az első helyen áll ilyen szempontból az eddigi 3 rész közül.

Külön tetszett, hogy bejött a kívánságom, hogy Scott szerepeljen ebben a részben is. Nincs mit tenni, már a második részben is szimpatikus volt valamiért, de itt aztán igazán megkedveltem, bár az még a jövő zenéje, hogy a jó avagy a rossz oldalt választja - e a végén. A Silence befejezése alapján nem lehet megmondani biztosan, teljesen két esélyes a dolog. 

Patchről nem igazán akarok írni, mert nem akarok átmenni tinilányos vinnyogásba, márpedig esélyes, hogy az lenne a vége. Ő az én guilty pleasure-öm. :))

Szóval térjünk át Nora-ra Na, róla azért többet lehet írni. Eddig kicsit esetlenke volt meg butácska. Most azért már kezd a javulás útjára lépni, de még mindig megtalálhatóak nála azok a tipikus YA főhősnőkre jellemző tettek, mint például, ha azt mondják neki, illetve nem is mondják, hanem parancsolják neki, hogy maradjon ott, ahol van, de ő mégis úgy dönt, az a a jobb megoldás, ha elmegy onnan, annak ellenére, hogy tudja így bármikor megölheti/elkaphatják/bánthatják stb. Jó, tudom, tudom, ez egy könyv, és másképp nem haladna a cselekmény, na de akkor is...

Szóval még nem vetkőzte le magáról teljesen a YA hősnőkre oly jellemző tulajdonságokat (többek között a szimpla hülyeséget), de  van benne potenciál, ezt bebizonyította a zárómomentumok egyikében.Sikerült meglepnie és ez már valami.

Eredetileg ez a kötet zárta volna a trilógiát. Nyílván kapott volna valami szupe happy endet, sejtem is, hogy mit, de a siker érdekében fel kellett ezt áldozni és írni még bele egy szálat, amin tovább lehet vinni a cselekményt.

Nem vagyok híve az előre beharangozott lezárások felbontásának és folytatásának, mint tudjuk nem sok jó sül ki az ilyenekből (khm... L.J.Smith....khm) Éppen ezért vegyes érzelmekkel várom a híres 4. részt, aminek még se címe, se borítója csak annyit lehet tudni, hogy 2012 őszén érkezik.
Végezetül az írónő Playlistje a könyvhöz kapcsolódóan (megint csak vannak jó számok ), illetve a könyv trailere:

B.Ú.É.K!

Idén sem szeretnék senkit feleslegesen számadatokkal terhelni, ahogy tavaly sem tettem. Magamnak ugyan összesítettem hogy hány könyvet olvastam, ez milyen arányban volt angol nyelvű meg magyar nyelvű és még jó pár szempontot figyelembe vettem. Inkább csak általános észrevételként jegyezném meg, hogy sajnos idén sokkal kevesebbet sikerült olvasnom, mint tavaly, de ennek is megvan az oka, remélem, ezen jövőre tudok majd javítani. A terv már megvan , csak a kivitelezésen kell majd csiszolni. Az is tény, hogy idén sokkal több könyvet olvastam angolul az előző évhez képest, amire külön büszke vagyok :)

Ami még könyves és idei, az a várólistacsökkentés, amit sikeresen elbuktam, de jövőre újra nekifutok, remélem immár sikerül is a végére érnem.

Azt hiszem ennyi elég is volt a számok nélküli statisztikából, úgyhogy nincs más hátra, minthogy

Boldog Új Évet Kívánok minden kedves rendszeres és rendszertelen olvasómnak, és kívánom, hogy a jövő év is bővelkedjen jobbnál jobb  olvasmányokban! 

happy new year graphics
 

Lisa Schroeder: Chasing Brooklyn

Nyugtalan lelkek és üres szívek.

Brooklyn képtelen aludni. A bartája , Lucca, éppen egy éve halt meg és most a közös ismerősük, Gabe is elhunyt túladagolásban.

Minden egyes alkalommal, mikor becsukja a szemét, Gabe szelleme vár rá. A lánynak fogalma sincs mit akarhat, és miért nem Lucca látogatja inkább az álmait.

Nico képtelen megállni. Folyamatosan fut, próbál menekülni a fájdalom elől, amit öccse elvesztése okozott neki. De mikor Lucca szelleme üzeneteket hagy neki, melyben arra kéri, hogy segítsen Brooklynnak, a fiú elnyomott érzelmei  a felszínre törnek.

Amikor a rémálmok erősödnek, és az üzenetek egyre egyértelműbbé válnak, Nico nyit Brooklyn felé. De egyikük sem képes bevallani, hogy kísértik őket. Egészen addig, amíg be nem engedik a másikat az életükbe, egyetlen lélek sem lesz képes megnyugodni.

Azt hiszem az I heart you, you haunt me-ről szóló bejegyzésemben már írtam, hogy igazándiból az írónő könyvei közül ez volt az amit elsőként, már jóval a megjelenése előtt kiszúrtam magamnak, de aztán mégis a fent említett darab került előbb a kezembe. AZonban ez is megerősített abban, hogy az írónő összes könyvét szépen sorban el kell olvasnom.

Elöljáróban annyit, hogy ez is nagyon jó volt, de az I heart you mégis egy hangyányit jobban tetszett.

Brooklyn elvesztette barátját, Luccát, Nico pedig az öccsét egy évvel ezelőtt egy autóbalesetben. Ez valamilyen szinten összeköti őket. Aztán egy évvel a baleset után meghal Gabe is túladagolásban, aki szintén az autóban ült azon a bizonyos estén. Sokan azt hiszik öngyilkosságba menekült, mert képtelen volt elviselni a tudatot, hogy Ő túlélte, Lucca pedig nem.

Brooklynban és Nicoban van még valami közös a veszteségen kívül, mégpedig az, hogy mindkettejüket látogatja egy szellem. Brookly-t Gabe szelleme, Nico-t pedig Lucca.

De, hogy miért, azt egyikük sem tudja. Talán akkor sikerül kideríteni, ha mesélnek egymásnak ezekről a titokzatos látogatókról, ám az nem is olyan könnyű...

Azt hiszem, azt már említenem sem kell, hogy imádom ezt a  rendhagyó, verses regényformát. Több könyvnél is említettem már, így itt nem áradoznék róla részletesen, nem akarok senkit untatni vele feleslegesen.

Csak annyit említenék meg, hogy tényleg annyival többet képes átadni, mint egy hagyományos könyv....

Na, de térjünk át a lényegesebb részekre.

A történetet 2 szemszögből követhetjük, felváltva mesél Brooklyn és Nico, ami azért is tetszett, mert sokszor ugyanazt a helyzetet láthattuk más szemmel.Ez a váltott szemszög egyik előnye.

A mesélő fejezetenként változik, fejezetcímként pedig az épp aktuális dátumot láthatjuk. A teljes könyv egyébként cirka 2 hónapot ölel fel.

Az is jócskán hozzáad a könyv sikeréhez esetemben, hogy iszonyatosan jók a szereplők. Annyira jó, hogy van még YA írónő, aki tud jó, valós karaktereket írni, akikről elhisszük, hogy bármikor szembejöhetnek velünk az utcán. Normálisan , életszerűen reagálnak egyes helyzetekre és a párbeszédeik (már amennyire ez a versformából látszik) sem erőltetettek, hanem abszolút hihetőek.

Nicot-t nagyon bírtam. A futásban próbálja feldolgozni testvére halálát, aki nem csak testvére, hanem legjobb barátja is volt. Amikor rájön, hogy talán több is köti a lányhoz, testvére (volt)barátnőjéhez, mint a gyász, leblokkol, mert a legnagyobb félelme, hogy Brooklyn Luccát keresi majd benne, ezt pedig nem szeretné.

Brooklyn is szimpatikus, ő is küzd a saját démonjaival, próbálja túlélni a múltbéli és a jelenbeli tragédiákat a saját elgondolásai szerint. Kerülgetik egymást, de egyik sem meri megtenni megtenni az első lépést a másik felé, egyik sem képes elmondani a másiknak a nagy titkát. Ami érthető is, mert ki az aki úgy indítana egy lehetséges kapcsolatot, hogy elkezd azokról a szellemekről beszélni, amiket lát? Elég bizarr lenne.

Éééééés megint ki kell emelnem a zenei utalásokat. Az előző könyv után csak remélni tudtam, hogy ebben a könyvben sem lesz másképp és jobbnál jobb számokkal fogja feldobni a történetet  az írónő a megfelelő helyen, a megfelelő időben. Volt itt minden, mi fülnek ingere: Kings of Leon, Jason Mraz, The Killers, Fall Out Boy, Linkin Park, Coldplay (tőlük a Fix you c. szám, amiért külön rajongok), Lifehouse, All American Rejects. The Fray, Evanescence.  A bandák nevére kattintva pedig bele is hallgattattok pár számba, amik szerepeltek a könyvben.   Már ezekért megérte elolvasni.

Aztán ha az eddig felsorolt okok nem lennének elegendők, hogy elolvassuk a könyvet, megsúgom, hogy vannak itt még Schroeder - féle szellemek is. Tudjátok, nem a csilli-villi, tapizható, látható, cuki szellemek, hanem a "normál" szekrényajtót nyitogató, hátborzongató, fura üzenetekkel kommunikáló fajtából valók. Ijesztőek, bár szándékaik nem rosszak, jelenlétüket hideg fuvallat jelzi, láthatatlanok, szóval olyan hagyományosak, ami ebben a csillogó vámpírokkal és szexi zombikkal teletűzdelt világban, amivel mi olvasók mostanában körbe vagyunk véve, kimondottan gyöngyszemnek számít.

A végére maradt még egy pici érdekesség is. A könyv végén megjelenik és/vagy említve van az I heart you-ból megismert Ava és Jackson. Tehát ez a történet is akkoriban és azon a helyen játszódik, ahol a másik könyv.

Eddig sem titkoltam, hogy engem jobban el lehet kápráztatni egy szomorkás, tragikus véggel, mint egy csupa rózsaszín ömlengéssel. Pontosan ezért maradt összességében alul ez a könyv az írónő általam már olvasott másik könyvével szemben. Ott nincs egyértelmű boldog vég, itt van. Nincs ezzel semmi gond, csak én a "nem hagyományos" befejezéseket jobban értékelem.

Ezt leszámítva pillanatok alatt beszippantott, letehetetlen volt, és azonnal el is kezdtem a következő Schroeder könyvet.

 A könyv trailere kedvcsinálónak:

"Karácsonynak éjszakáján..."

Minden kedves olvasómnak Békés, Olvasnivalóban Gazdag Karácsonyi Ünnepeket Kívánok!

Ruta Sepetys: Between Shades of Gray

Lina pontosan olyan, mint akármelyik másik 15 éves litván lány 1941-ben. Fest, rajzol, fiúkról álmodozik. Egészen addig, amíg egy éjjel szovjet katonák nem dörömbölnek házuk ajtaján, hogy kiszakítsák családját az otthonukból, és az általuk már jól ismert, megszokott életből. Apjától elválasztják, majd anyjával és öccsével együtt egy tömött és koszos vonatvagonba rakják őket, és lassan kelet felé utaznak, hogy  a Sarkkört átlépve Szibéria leghidegebb részén egy táborban dolgozzanak. Ott Sztálin parancsainak engedelmeskedve cukorrépát takarítanak be és a legkegyetlenebb körülmények között küzdenek életükért. 

Lina a művészetben talál megnyugvást, aprólékosan,  nagy kockázatot vállalva rajzban dokumentál mindent, és reméli, hogy ezek eljutnak majd apjához, és elárulja neki, hogy még élnek.

Hosszú és szívet tépő utazás ez, éveket ölel fel és több mint 6500 mérföldet, de jellemzi hihetetlen erő, szeretet és a remény, hogy Lina végül túléli. 

A Between Shades of Gray egy olyan regény, amelytől elakad a lélegzeted és rabul ejti a szívedet.

Több külföldi blogon is áradoztak róla, sokat szerepelt a sikerlistákon is, és bár nem a preferált műfajaim közé tartozik, mégis ahogy ránéztem, éreztem, hogy ennek adnom kell egy esélyt.

Linát 1914. június 14-én elhurcolják a szovjet katonák otthonukból, Litvániából. Apjától is elszakítják őket, így a lány, anyjával és öccsével Jonas-szal marad több száz idegennel egy vonatvagonban. Fogalmuk sincs hová viszik őket, vagy hogy valójában miért jutottak erre a sorsra. A vonaton Lina barátságot köt Andriussal, a vele egyidős, szintén Litván fiúval. Minden reményük az, hogy hamar kiszabadulnak, ám az idő csak telik, és ők még mindig csak dolgoznak, ráadásul egy idő után elválnak útjaik. A lányt az élteti, hogy  ígéretéhez híven újra láthassa Andriust, aki megígérte a lánynak búcsúzáskor, hogy még találkoznak majd.

Annak ellenére, hogy nem nagyon szoktam történelmi regényeket olvasni, tudtam, hogy ez jó választás lesz, és be is igazolódott a gyanúm. Gyönyörűen megírt, igaz alapokra helyezett történet a II. világháború kegyetlen történéseinek közepéből. Arról, hogy egy fiatal lány hogyan küzd meg azzal, hogy az oroszok magukhoz csatolják Litvániát, és emberek tömegét hurcolják el otthonukból, hogyan tartja fent magában a reményt az utolsó pillanatig, hogyan küzd a családjával együtt az életéért, a túlélésért, bármilyen eszközzel.

Sepetys nagyon jól ír. Egyszerű mondatokkal tökéletesen festi le a tájat a körülményeket, és a szereplőket is. Nem véletlenül lett a cím Between Shades of Gray,. Ténylegesen olyan szürke a hangulata a regénynek az elejétől egészen a végéig.

A karakterek kidolgozottak, folyamatosan érzékelhető rajtuk a változás, de mégis vannak tulajdonságaik, amik egészen a végig megmaradnak. Lina, aki a regény egészében érezhetően lázadó típus, sokszor öccsének, anyjának, Andriusnak kell lecsendesítenie,  átveszi a végén anyja vezető szerepét, Jonas is jóval érettebbé válik a történet végére, a kisfiúból a kényszerhelyzet hatására korán felnőtt lesz. 

Néhol annyira szívszorítóan írja le az írónő az eseményeket, hogy ember legyen a talpán, aki egy picit nem érzékenyül el, például mikor a vonatállomáson a bezárt emberek a himnuszt kezdik énekelni. Természetesen nem könnyű olvasmány, hiszen nehéz mások megaláztatásáról, megszégyenítéséről, kegyetlen körülmények közötti sínylődéséről olvasni, de mégis azt vettem észre, hogy nem lehetett elszakadni tőle, mert tudni akartam, hogy mi lesz Lináék sorsa, még akkor is ha tudni lehet, hogy nem valószínű, hogy happy end a vége.

Sepetys még azt is elérte, hogy a végére a szovjet őröket is kicsit más szemmel néztem, hiszen ők is parancsot teljesítettek, és némelyikük nem volt teljesen érzéketlen.

Összességében egy szívszorító történelmi regény, ami megérdemelten kapott nagyon jó értékeléseket. Tökéletes képet kapunk a Sztálin uralma alatt fennálló állapotokról egy fiatal lány szemén keresztül. Korosztályt tekintve hivatalosan 16 éves kortól bárkinek ajánlott, még a felnőtteknek is kitűnő olvasmány lehet, de elsősorban inkább az érettebb gondolkodású fiataloknak ajánlanám.. Ha pontokban kellene értékelnem, megkapná a maximumot, kegyetlen és gyönyörű egyszerre.

Az alábbi videóban az írónővel látható egy interjú, amiben nagyon sok kulisszatitkot elárul a regény születésével kapcsolatban.

Csökkentsd a várólistádat! 2012.

Igen. Tudom. Idén csúfosan elbuktam,(mert lusta dög vagyok, meg más dolgom volt) hisz a 12 betervezett könyvből mindössze 4 szerencsés kiválasztottat sikerült elolvasnom. Bár az is igaz, hogy olyan szempontból szerencsésnek mondható, hogy mindegyik amelyik a kezembe került, jó volt. Szóval talán nevezhető fél sikernek.

De mivel nem szokásom feladni, meg különben is jó buli, így jövőre is benevezek, mert Lobó  megint meghirdette a játékot!. Ám most okosabban válogattam össze a listát, sőt csináltam biztonsági listát is, tanulván az eddigi tapasztalatokból.

Ebben a posztban fogom majd jelölni, hogy hol tartok és majd linkelem a könyvekről a bejegyzéseket is.

Szóval az idei lista:(ide kattintva borítókkal is megtekinthető)

1. Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek
2. Pittacus Lore: I Am Number Four
3. Gabriel Garcia Marquez : Szerelem kolera idején
4. Nalini Singh: Angyalvér
5. Margaux Fragoso: Csak ha te is akarod
6. Paolo Coelho: A portobelloi boszorkány
7. L.J.Smith : The Secret Circle Volume I-II.- The Initiation & The Captive
8. L.J.Smith: The Secret Circle Volume - The Captive part II. - The Power
9. Cassandra Clare: City of Fallen Angels
10. Kami Garcia - Margaret Stohl: Beautiful Creatures
11. Vavyan Fable: Varázscsók
12. Rachel Caine: Bite Club

És a pótlista: (ide kattintva borítókkal együtt)

1. Alkyoni Papadaki: A hold színe
2. Paolo Coelho: A győztes egyedül van
3. Eden Maguire:Beautiful Dead 3. - Summer
4. Eden Maguire: Beautiful Dead 4. - Phoenix
5. Holly Black: White Cat
6. Courtney Summers: Some Girls Are
7. Daniel Keyes: Érintés
8. J.K.Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi
9. Kelley Armstrong: Made to Be Broken
10. Sophie Kinsella: Mini Shopaholic
11. Richelle Mead: Succubus on Top
12. Karen Marie Moning: Darkfever

100 Novels - Kiálts a szabadba!

Nem titok, hogy bár nem az én korosztályom, mégis nagyon támogatom a 14-20 éves fiatalok problémáit bemutató könyveket, írásokat, novellákat, verseket. Nem is gondolnánk hány és hány embernek nyújtanak ezek támaszt, esetleg segítséget. Szeretem, hogy egyre több ilyen bukkan fel, bár sajnos eddig szinte egyik sem magyar szerzők tollából származott. Azonban ez most változni látszik.

Egy olyan pályázati kiírást hoztam nektek, amiben a tiniélet problémáiról, nehézségeiről szóló 100 novellát szeretnének kiadni a szerkesztők. Az utóbbi évek egyik legjobb ötlete szerintem, joggal nevezik 2012 legnagyobb novella pályázatának, amely a 100 Novels - Kiálts a szabadba! címet kapta. 

A  pályázati feltételek pedig a következők:

"A pályázaton Magyarországon és határainkon túl élő, magyar nyelven alkotó szerzők, kizárólag magyar nyelvű novellákkal vehetnek részt. A novellák a fiatalkor/tinédzserkor örömeit és bánatait foglalják össze egy-egy történet keretein belül. A pályázat kiírója szándéka szerint a pozitív hangvételű alkotások segítséget nyújthatnak hasonló korosztályú olvasóknak és az őket nevelő szülőknek egyaránt.

Elsősorban 12-18 év közötti alkotók pályázatait várjuk! 

Egy alkotó maximum 3 művel pályázhat. A novellák maximális terjedelme nem haladhatja meg a 6000 karaktert szóközök nélkül. A műveket szerkeszthető formában (Word) formátumban kell a 100novels@kayrabking.com elektronikus levélcímre elküldeni. A pályaművek előtt minden esetben fel kell tüntetni a szerző nevét, korát, email címét, illetve esetlegesen írói álnevét. Kérik, hogy a levél tárgyában szerepeljen a novella pályázatra való utalás és a csatolt fájl elnevezése utaljon a szerzőre.

Díjazás: A kiválasztott novellák megjelenési lehetőséget kapnak, a „Kiálts a szabadba” című novellás kötetben, amit a kiírók a 2013-as év folyamán szándékoznak kiadatni Magyarországon. A kész mű pontosan 100 darab novellát fog tartalmazni, a megjelölt témakört minél több nézőpontból megvilágítva az olvasóknak. 

A pályázat kiírói a birtokukba jutott személyes adatokat, információkat egyértelmű felhatalmazás nélkül, harmadik félnek nem továbbítják, kizárólag a pályázattal kapcsolatos kommunikációra használják fel. A pályázó nyilatkozik, hogy a pályázatra nevezett alkotásnak ő az alkotója, annak jogaival maga rendelkezik, és közlése nem ütközik semmilyen akadályba. 

Beérkezési határidő: 2012. Június 10. (vasárnap éjfél)
Eredményhirdetés: 2012. Szeptember 10.

Minden pályázó visszaigazoló levelet kap, amikor pályaművét regisztráltuk rendszerünkben. Ennek hiányában az alkotások elküldését 72 óra elteltével ismételje meg, amíg a visszaigazoló levélnek nincs birtokában. Az eredményhirdetés végeredményéről kizárólag a nyertes pályaműveket értesítjük. 

További információk: 100novels.kayrabking.com "

Aki érez magában kedvet, tehetséget, vagy csak egyszerűen szeretné gondjait kiírni magából, azok számára itt a lehetőség!
A pályázathoz kapcsolódó események a facebookon is követhetőek.

J.R.Ward : Felszabadított szerető

Payne, Vishous iker lánytestvére ugyanaz a sötét, elszánt egyéniség, mint a fivére. Mivel természetét tekintve harcos és nem illik rá a kiválasztott nők hagyományos szerepe, kívülálló, nem találja helyét a másik oldalon… ám női mivolta miatt a háborúban sincs számára feladat.

Amikor egy sérülést követően lebénul, egy emberi sebészt, dr. Manuel Manellót hívják segítségül, mert ő az egyetlen, aki meg tudja menteni az életét. A férfit hamarosan magával ragadja a lány titkos, veszélyes világa. Habár soha nem hitt a természetfeletti dolgokban – mint például a vámpírokban –, mégis azon kapja magát, hogy önként vállalja, hogy elcsábítsa az az erős nő, aki örökre megjelölte testét és lelkét.

Kapcsolatuk sokkal mélyebb puszta testi vonzódásnál. Azonban az emberek és a vámpírok világa összecsap… és egy évszázadokkal korábbi adósság utoléri Payne-t, hogy mind a szerelmét, mind az életét halálos veszélybe sodorja.

Végre valahára a várva várt következő FTT kötethez is elértem. Bár megjelenéskor megvettem, ahogy az lenni szokott, annyi minden jött közbe, hogy eddig csak a polcomon csodálhattam.

Vishous ikertestvére , Payne lebénult, de szerencsére Jane, V fele ismer valakit, aki esetleg segíthet neki, Dr. Manello-t, a kiváló sebészt.

A kérdés csak az, hogy hogyan fogják  megmagyarázni neki, kik is ők valójában, és V mennyire fog egyet érteni ezzel a megoldással..Egyetlen rossz lépés mindenre és mindenkire kihat.

Emellett az alantasok elleni harc is egészen új formában folytatódik, durvábban, mint eddig bármikor.

3 indok, amiért tetszett:

1) Sok Vishous jelenet ;)

2) Alantas szemszög mentes történet

3) Olyan mostazonnalakaromakövetkezőrészt hangulata volt. Egyébként meg említettem már, hogy V sokat szerepelt benne? :P

Kifejtem egy kicsit részletesebben is, mert valljuk be, a fenti 3 pontból nem sok mindent lehet leszűrni.

Maximum annyit, hogy Vishous igencsak sokat szerepel benne , én pedig igencsak odavagyok érte. Ez van. Senki nem tökéletes :)

Szóval Payne gerincsérülése okán kerül a képbe Manny doki, aki, bevallom nagyon a szívemhez nőtt ezalatt a hétszázvalahány oldal alatt. Tökös, belevaló pasi, jó humorérzékkel, és még jól is néz ki, izmos stb. Simán el tudnám képzelni a későbbiekben vámpírként a Testvérek soraiban... Ki tudja... Talán a közeljövőben Ward kedvez a fantáziámnak, meg az elképzeléseimnek. Abban azonban biztos vagyok, hogy V emberére akadt Dr. Manello személyében és sokat fogják még szívatni egymást, amit az alábbi részletek is jól tükröznek. ( Az idézetek esetlegesen tartalmazhatnak spoilereket. Én szóltam...)

"Miután a Slipknot Halott emlékek című szám kezdett el dübörögni a hangszórókból, mély lélegzetet vett.[...]
Payne ikertestvére bedugta a fejét az ajtón.
- Mi az isten ez a zaj? - Mintha valaki kínaiul kezdett volna el beszélni vagy berakott volna egy nyálas Justin Bieber számot.
Manny csak a fejét rázta.
- Zene.
-Hát...ha te mondod."
(Felszabadított szerető 676.o, )


" (Manny)A következő pillanatban oldalra tekintett.
-Kérdezhetek valamit?
-Ki vele!
- Mi a francot műveltél a kocsimmal?
- Ja, a zenére gondolsz?
- Hová tűnt az összes....
- Szemeted? - A jégszínű tekintet az övébe fúródott - Ha itt laksz , el kell kezdenem az én zenémet hallgatnod, világos?
Manny megrázta a fejét.
- Most csak viccelsz, ugye? [.....]
[.....]Ráadásul, ha nem téved Payne ikertestvére azt az amott parkoló, fekete Escalade-et vezetette, ami azt jelentette, hogy a kölcsönkenyér hamarosan szervírozva lesz Black Veil Bride, Bullet for My Valentine és Avenged Sevenfold előadásában, amelyet a kocsi lejátszójába csempészett.
Már a gondolattól is jókedvre derült."

(Felszabadított szerető 711 - 712. o. )

Szóval jó lesz ez.:)

Néhány részletben azonban kicsit más volt, mint az eddigi részek. Miben? Már mondom is. Az első, hogy, ha minden igaz ez volt az első könyv, amiben nem volt nézőpont váltás, értem ezalatt azt, hogy nem voltak olyan fejezetek, amikben az alantasok szemén keresztül kényszerültünk volna követni az eseményeket.

Őszintén szólva ezeket a részeket az eddigi kötetekben sem szerettem annyira, úgyhogy kimondottan örültem neki, hogy egy az egyben kimaradt.

A másik ami feltűnt, hogy a főszereplőkön kívül szinte alig szerepeltek a többiek. Mert általában azért a fő páros mellett mindenki fel - fel bukkan egy hosszabb - rövidebb jelenet erejéig, itt viszont valahogy hiányérzetem volt.

Abban viszont igencsak hasonlított a többi részhez, hogy megint volt nagy meglepi a vége felé, amire nem számítottam, bár az is igaz, hogy engem kifejezetten könnyű meglepni. :)

Xcor melléktörténete érdekes volt, bár annyira nem mozgatott meg. Az viszont tény, hogy ebből a szálból kiindulva még biztosan lesznek bonyodalmak.

Azért így a 9. rész körül elgondolkodtam azon, hogy vajon hány rész lesz még? Mert végül is , kinek nincs még könyve? Egyedül Tohrnak. Talán Qhuinn és Blay jöhet még, de másra nem tudok gondolni. Na mindegy, majd meglátjuk.

Ezt a részt is szerettem, imádtam és várom a következőt. Nagyon.

Update: Közben jó néhány, a bejegyzésben feltett kérdésem válaszra talált Angelika blogján (innen is köszönöm neki!). Akit érdekel lesse meg, de vigyázat spoileres lehet, ha még nem olvastad az összes kötetet.