"Butch O’Neal természeténél fogva harcos. A nehéz életutat bejárt, egykori gyilkossági nyomozó az egyetlen ember, aki valaha is bebocsátást nyert a Fekete Tőr Testvériség belső köreibe. Ő azonban egyre nagyobb szerepet akar vállalni a vámpírok világában, és az alantasok ellen folytatott harcukban. Ha nem kaphatja meg a vámpír lányt, akit szeret, akkor legalább a testvérek oldalán akar harcolni…A sors azonban megátkozza azzal az egy dologgal, amire vágyik. Amikor feláldozza magát, hogy megmentsen egy vámpírt a gyilkosoktól, a háború legsötétebb hatalmának esik áldozatául. Haldoklik, ezért a testvériség Marissát hívja segítségül, hogy visszahozza az életbe, de talán még az ő szerelme sem elég ahhoz, hogy megmentse…"
Egészen érdekesen alakul a történet, és azt a legpozitívabb értelemben mondom. Sok kritikát olvasgattam róla, egy része rosszabbnak, egy része sokkal jobbnak titulálta, mint az eddigi részeket. Szerintem egyik sem. A jól megszokott izgalom, és harc a megszokott adag erotikával fűszerezve.
Butch, Marissa és tulajdonképpen Vishous története, plusz a mellékszálban feltűnik John is - Tohr örökbefogadott fia. (Így zárójelben megegyezném, hogy az kimondottan frusztrált, hogy Tohr-ról nem lehet semmit tudni, mintha elnyelte volna a föld. Oké, hogy érzik, hogy él meg minden , de akkor is.... Na mindegy. Talán majd a következő részekben.)
Butch éli életét a Testvériséggel, de az igencsak kezd az idegeire menni, hogy nem mehet velük harcolni. Szeretne ő is aktív részese lenni az alantasokkal vívott csatározásoknak, így legalább nem érezné úgy magát, mint egy "díszpinty", akit eltartanak.
Végül ő is belekeveredik a két faj "háborújába", és olyan sötét erőre tesz szert, ami a Testvériség malmára hajtja a vizet, ami által Butch lesz az adu ász. Csak bennük is felmerül a kérdés, hogy vajon mi ennek a újdonsült képességnek a hátulütője. Mert az egyértelmű, hogy itt kell lennie valaminek.
Marissa aggódva figyeli az eseményeket, de a végén azért megnyugszik. Talán ő többet változott a történet ezen része alatt, mint Butch. Határozottan jó hatással voltak egymásra.
Egyébként még Butchra visszatérve, valahogy éreztem, hogy ez fog történni, szinte már törvényszerűnek tűnt. Ez a dolog tehát nem ért meglepetésként, de a végén azért igencsak kiakadtam. Az apa dolgon. (talán ezzel nem árulok el sok mindent, de aki olvasta az tudja, hogy miről beszélek).
Nagyon - nagyon várom a következő részt. Vishous valami hihetetlen rejtély számomra. Nem tudtam a Butchcsal (és Marissával) szemben tanúsított viselkedését sokszor mire vélni.
Remélem nem csinál belőle Ward egy papucsállatkát a végére. :) Meg azt is remélem, hogy ugyanolyan izgalmasra sikerül, mint az eddigi részek.
Sokat gondolkoztam azon, hogy mi fogott meg annyira ebben a sorozatban, de egyszerűen nem tudtam rájönni. Ha megnézzük nincs benne semmi olyan, amiről eddig ne hallottunk volna hasonló könyvekben: vámpírok, vámpírok ősi ellenségei, szerelmi szál, egy kis szex, egy kis harc. És mégis, ha egyszer elkezdem, gyakorlatilag nem tudok elszakadni a könyvtől, amíg a végére nem érek, csak, ha nagyon muszáj. Minél többet agyalok, annál kevésbé tudom konkrétan megfogalmazni, hogy mi az ami ennyire leköt benne. Veletek is volt már ilyen?
Ja, és még egy dolog. Meg akartam venni tegnap az 5. és 6. részt és egyszerűen nem lehet kapni. 4 könyvesboltban is jártam és mindenhol azt kaptam, hogy nincs raktáron. A bookline-on is csak előjegyezni lehet. Van olyan online könyvesbolt, ahol előjegyezni sem.... Ha tudják, hogy ilyen népszerű, miért nem gyártanak belőle többet?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)