"A XVIII-XIX. század fordulóján a pénz s az önérdek uralkodik Angliában. A kér Dashwood nővérnek, akinek se vagyona, se rangja, keményen meg kell küzdenie az előítéletekkel, hogy elnyerjék a férfit, akire szívük igaz szerelmével vágynak. A mások iránt megértő, végtelenül tisztességes Elinor fegyvertelen az olyan szerencsevadászokkal szemben, mint vetélytársnője, Lucy Steel, míg Marianne, aki megingathatatlanul hisz a szív szavában, egy gátlástalan férfi hálójába keveredik. Jane Austen hősnőinek története szerelemről, csalódásról, becsületről, álnokságról, s természetesen reményről és boldogságról mesél, s közben lenyűgöző és gyakran kaján képet fest a világról, amelyben a hölgyek legfőbb foglalatossága a férjvadászat."Nagyon sokáig tartott amíg kiolvastam, mert az utóbbi 2 hétben nem nagyon volt rá időm, hogy kezembe vegyem és úgy igazán belemélyedjek.
Sajnálom, mert jobb lett volna kevésbé szaggatottan olvasni.
Két lánytestvér férjszerzését követhetjük nyomon. Tele intrikával, iróniával, szenvedéssel és a végén azért egy kis boldogsággal is, bár én azért máshogy fejeztem volna be.....
Érdekes volt olvasni, hogy abban az időben mit meg nem tettek egyes emberek azért, hogy pénzes pasit találjanak maguknak. Bár ha jól belegondolok, ma sincs ez másképpen, csak az eszközök meg a módszerek változtak.
Tetszett még a két lány ellentétes személyisége és az, ahogyan a történet során végig kiegészítették egymást.
Mindezek ellenére az az igazság, hogy egy kis keserű szájíz maradt utána, mert én sokkal többet vártam tőle az ajánlások alapján. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem tetszett, de nem is okozott olyan katartikus érzést.
Azért voltak szereplők, akikkel azonosulni tudtam, és egy két tulajdonságukban magamat is felfedeztem.
Aki szereti a 18-19. századba visszakalauzoló történeteket, annak biztosan nagyon fog tetszeni.
Értékelés:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)