“You don’t get to choose who you love."
Rettenetesen vártam az If I'd Known folytatását, nagyon kíváncsi voltam, mi lesz Lanával az új helyszínen, de bevallom, nem erre számítottam.
Lana a büntetése részeként a Blackwood magániskolába kerül. Megismerkedik jó néhány emberrel, akik elsőre nagyon kedvesnek és hozzá hasonlónak tűnnek, de mégsem biztos benne, hogy megbízhat bennük, főleg a rejtélyes üzenetek, illetve inkább fenyegetések után.
Nagyon fura regény volt, ahogy már fentebb is említettem, nem igazán erre számítottam. Nem is tudom, hogy mire, de nem erre.
Volt is benne cselekmény meg nem is, haladtunk is valamennyit meg nem is.
Az első részben történtek nagyjából parkoló pályára kerültek, ami miatt kissé csalódott is vagyok, igaz, kaptunk helyette más izgalmakat, mint például a fenyegető üzeneteket. Ettől függetlenül jó lett volna, ha egy kicsit előre mozdul az a szál is, ami a bulin történtekkel foglalkozott. Bár, ha így jobban belegondolok, végül is csavart rajta egy hatalmasat az írónő az utolsó oldalakon.
Egyébként sokszor gondolkodtam el azon olvasás közben, hogy mi is a regény célja: Lana fejlődésének bemutatása vagy az "akció" rész. Aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen a látszólagos rejtély is Lana fejlődésének mértékét hivatott érzékeltetni. Megjegyzem nem igazán sikerült. Mármint olyan szempontból nem, hogy Lana nem sokat fejlődött a regény folyamán, ami mondjuk pozitív is lehetne, ha azt nézzük, hogy hű maradt önmagához, és hibát hibára halmozott. Az egész csaj egy hatalmas ellentmondásnak tűnt számomra. Nem hisz a szerelemben, nem randizik, ehhez képest két pasi is van, akik ha a közelében vannak, képtelen akár csak alapszinten is funkcionálni, például értelmesen kommunikálni. A nagy szerelem tagadásához képest egészen jól elvan mindkét pasival, főleg Granttel. Mondjuk zárójelben megjegyezném, hogy Grant tényleg cuki. Persze Joey sem rossz, de neki túl sok a titka, ahogyan az egész Harrison famíliának is. És ez volt a másik cselekményszál Lana érzelmeinek alakulása mellett...De kellett is bele ez a szál, mert különben kissé lapos lett volna a sztori.
A Blackwoodba járóknak mind megvannak a maguk piszkos kis titkai, egyikük sem hibátlan. Talán a pénzes háttér miatt, de egészen máshogy is intézik a dolgaikat, mint az átlag emberek. Vegyük csak Brandont, aki mindent tud, bármit (majdnem) ki tud deríteni. Aztán ott van Ashton, a kicsit lökött, de alapvetően szerethető karakter, aki folyton pörög. Lance, aki szintén Harrison, de mégsem olyan, mint a többiek. Mind- mind küldhették a fenyegetéseket Lanának, sőt, még a lány tanácsadója -aki hirtelen ott terem a régi iskolájából - is a gyanúsítottak között van (én, személy szerint rá gyanakszom).
Kicsit sajnálom, hogy ebben a fenyegetéses ügyben nem történt előrelépés. Az az igazság, hogy átsiklottak felette simán, és nem igazán lett következménye, pedig mikor egy ilyen elit bentlakásos suliban baltával szétvernek egy szobát, az nem biztos, hogy észrevétlen marad. Jó, teljesen nem is maradt az, de az iskola személyzete nem sokat foglalkozott a dologgal. Ashton kerített egy lakberendezőt, aki két nap alatt simán újjá varázsolta a helyet.
A másik dolog, ami feltűnt, hogy elvileg a telefonjukon keresztül élesen figyelik a diákokat, nagyon szigorúan veszik a takarodót, és látják, ha nincsenek a szobájukban. De azt mégis simán meg tudták oldani, hogy össze - vissza mászkálnak minden gond nélkül, fiúk a lányokhoz és fordítva is. Sőt még külsősök is simán belógtak, pedig a "Házi néni" állítólag mindenhol ott van, és mindent lát. Ehhez képest kb. egyszer talán ha szerepelt. Sántít a dolog, nagyon sántít.
Oké, ez igen zagyvára sikeredett egy bejegyzés lett, de valahogy a könyv is ilyen érzeteket kelt, gyanítom szándékosan. Remélhetőleg a harmadik részben minden a helyére kerül majd.
Azért a függővég itt is bejátszott, és igen izgalmas, és kissé meghökkentő lehetőséget tárt fel.
Összességében azonban korántsem volt annyira rossz, mint ahogy a bejegyzés alapján tűnik, inkább kusza, de nagyon. Kimondottan szívesen olvastam a banda ténykedését, a bulikat, a beszélgetéseket, az érzelmeiket, meg mindent. Ezt még megdobta egy - egy elejtett utalás és nyom is
Tényleg nem olyan, mint a Lélegezz trilógia, de ettől függetlenül szórakoztató volt, és szívesen olvastam. Viszont nagyon csalódott lennék, ha nem futnának össze a végén a szálak. Az nem lenne Donovan stílusához méltó.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)