figyelmeztetés

A leírások olyan dolgokat is tartalmazhatnak, amik előrevetítik a könyvek történetének alakulását. Próbáltam minél kevesebb konkrétumot elárulni, de nem mindig sikerült, úgyhogy óvatosan olvassa, aki nem akarja előre tudni mi történik a könyvben.


2019. december 15., vasárnap

Pierce Brown: Vörös lázadás (Vörös lázadás 1.)

Ismét egy olyan regény került a kezembe, amit sikerült a kezdeti hype lecsengése után olvasnom. Az az igazság, hogy egy ausztrál vlogger annyit áradozott róla, hogy megjött hozzá a kedvem, holott nem is igazán akartam eredetileg elolvasni.

Darrow a társadalom legalsó rétegének tagja, Vörösként ők teszik élhetővé a Marsot a többi színkaszt rézére. Ám , amikor egy szerette életét veszti, rájön, hogy ez így nem mehet tovább, a változás érdekében pedig képes bármit megtenni.


Annak ellenére, hogy igencsak népszerű regényről, sorozatról van szó, viszonylag vakon kezdtem bele, hála a jó égnek sikerült még a legapróbb spoilereket is elkerülnöm.

Talán pont ezért tartott jó ideig, mire ráéreztem a regény hangulatára, de az is lehet, hogy a stílus volt az oka. Kicsit töredezett volt a szöveg a sok tőmondattól, amihez nagyon nehezen szoktam hozzá. De  ez itt inkább stilisztikai célokat szolgált, és nem arról volt szó, hogy a szerző képtelen lenne normális mondatokat összehozni. Szóval tudtam, hogy mi a célja, mégis zavart, és nagyon megakasztott az elején az olvasásban.
Aztán a cselekmény izgalom - faktorának fokozódásával egyre kevésbé figyeltem erre a dologra, a végére szerencsére pedig már fel sem tűnt.

Ha már a cselekményt említettem, térjünk is rá. A közepéig, na jó, inkább az Intézeti részek kezdetéig gyakran elkalandozott a figyelmem, ott viszont fordult a kocka és szinte letehetetlenné vált a könyv.
Sokan vádolták meg a regényt azzal, hogy Éhezők Viadala koppintás. Persze, vannak hasonlóságok, de sok olyan regény született azóta is, aminek az az alapgondolata, hogy a főhős lázad, kitör valamilyen úton - módon az igazságtalan társadalmi rendszerből, illetve megpróbálja azt porig rombolni. 
Tény, hogy ezen regény esetében is előfordultak hasonlóságok, de mégis teljesen más volt az egész. Nem részleteiben, hanem egészében kell nézni. 
A Marsi helyszínnek is köszönhető a regény különleges hangulata, ahogy annak, is hogy Brown jól ért ahhoz, hogy megbízhatatlan karaktereket alkosson, ráadásul nem is egyet, hanem sokat.
Minden pillanatban azt vártam, hogy az éppen akkor egy oldalon játszók közül ki lesz az, aki a többiek ellen fordul, és mikor. És volt is ilyenekből jó pár, de ez a bizonytalanság az, ami a feszültséget megteremti a regényben. A másik bizonytalansági tényező a proktorok viselkedése, de ebbe nem feltétlenül szeretnék részletesebben belemenni.

Darrow karaktere érdekes. Nem feltétlenül nyert meg magának, főleg, mert azt éreztem, hogy egy idő után megfeledkezett a fő céljáról, leginkább a vége felé. Néha - néha bevillant neki, de a viselkedése mégis mást tükrözött. Tudom, hogy be kellett illeszkednie, de mégis az volt  az érzésem, hogy tényleg teljesen átvette az aranyak viselkedésmódját, és nem csak tettette azt.
Viszont a románc, ha már szinte elengedhetetlen része volt a regénynek, egészen élvezhető volt. Olyan tipikus slow burn, és szerintem még nem teljesen kiforrott. Igaz, a bizonytalanságot ebbe a kapcsolatba is bőven beleszőtte a szerző. Ráadásul, amit a végén Mustang tett.....Hááát, ha előttem lett volna, nem vagyok biztos benne, hogy megütöttem vagy esetleg megöleltem volna. Azonban ez is csak hozzátett a kiszámíthatatlansághoz és ezáltal az izgalomhoz is.

Abszolút kedvenc karakterem viszont Sevro volt. Imádtam, hogy őrült és kiszámíthatatlan, de mégis hűséges Darrow-hoz. Most, hogy így visszagondolok, kicsit mindannyiukban ott lapult az őrültség. Volt aki előnyére tudta ez fordítani, és volt, aki nem.
A karakterek ahányan voltak, annyi félék, ám mégis képesek voltak összedolgozni. Többen voltak közülük, akik már sejtették vagy netán már tudták is Darrow titkát, és van egy olyan gyanúm, hogy több olyan is szaladgál a környezetében, mint ő.

Egyébként nagyon kíváncsi vagyok, hogy a vége után mi is lesz majd a szereplőkkel. Ki tűnik el, ki marad... Az azonban egészen biztos, hogy teljesen más atmoszférája lesz a folytatásnak, ezt így látatlanban is meg tudom mondani.
Azt viszont csak remélni tudom, hogy megmarad ilyen fordulatosnak, meglepőnek és izgalmasnak.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)