Ugrás a fő tartalomra

Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek - BTK (16)

A háború a végéhez közeledik Kelet-Poroszországban. Több ezer kétségbeesett menekült igyekszik a szabadság felé. Viszik magukkal a szenvedés és megpróbáltatás terhét, remélve, hogy egy jobb élet vár rájuk. De vannak páran, akik rejtegetnek valamit… 
Három élet, három sors keresztezi egymást: Joanáé, a szép és segítőkész litván nővéré, aki súlyos bűntudattal küzd; Floriané, a titokzatos fiatalemberé, aki mindenáron szeretné eltitkolni valódi kilétét, és Emiliáé, a várandós lengyel lányé. Egyetlen közös van bennük: menekülniük kell. Joana, Florian és Emilia úti célja a kikötő, ahol a Wilhelm Gustloff hajóra akarnak feljutni, amely civileket és sebesült katonákat menekít a front elől. A biztonság felé megtett minden lépéssel egyre erősebbek, bátrabbak és egyre jobban bíznak egymásban. A szerelem, az összetartozás és az emberség érzéseibe kapaszkodnak. De ezzel együtt egyre sebezhetőbbé is válnak. 
Már úgy tűnik, hogy közel járnak a szabadsághoz, amikor megtörténik a tragédia. Nem számít sem nemzetiségi hovatartozás, sem kultúra, sem rang; a fedélzeten lévő mind a tízezer embernek – felnőtteknek, gyerekeknek – ugyanazért kell harcolni: a túlélésért.

December 7-től a Blogturné Klub tagjai is vízre szállnak Ruta Sepetys Tengerbe veszett könnyek című alkotásával. Az írónő másik könyve már nagy sikert aratott nálunk a maga turnéján, most pedig az épp a napokban a Goodreads Choice Awardsot nyert kötet történetében merülünk el nagy izgalommal. Ha már a legjobb YA a Goodreads olvasók szerint, a mi listánkról sem hiányozhat.
És ha velünk együtt merültök el Ti is a könyvben, még akár a Maxim által felajánlott 3 könyv egyikét is elnyerhetitek. 


Sepetys regényei - függetlenül attól, hogy mikor és hol játszódnak - biztos tagjai a várólistámnak.  Ez a regény meg főleg az volt, mert az Árnyalatnyi reményből már halványan megismert Joana lett a főszereplő. Azonban, ez ne tántorítson el senkit az olvasástól, mert a másik könyv ismerete nélkül is tökéletesen érthető a történet, de aki olvasta az Árnyalatnyi reményt, annak egy kis pluszt ad.

Négy idegent, akiknek ugyanaz a céljuk - felkerülni a menekülteket szállító hajók egyikére - összeköt a sors. Joana, Alfred, Emilia és Florian együtt, de mégis külön élik meg a II. világháború borzalmait és töretlenül reménykednek egy szebb jövőben.

Nagyon izgatottan vártam a regényt, azt hiszem, nem kell különösebb indokokat felsorakoztatnom, hogy miért, elég egyértelmű így is.
Mikor Sepetystől olvasok, mindig visszaemlékszem a pár évvel ezelőtti magyarországi dedikálásra és arra, hogy milyen gyönyörű, kristálytiszta kiejtéssel, milyen lelkesen és kedvesen beszélt az írónő, és valahogy ezen a hangon szólalnak meg a fejemben a szereplők.

A süllyedő Gustloff
Kép forrása: http://www.wilhelmgustloff.com/
A négy főszereplőnek négy külön szemszöge van, négy különböző élettörténeten át láthatunk bele az 1945-ben uralkodó állapotokba. Mindenkinek megvan a maga dolga és célja, másért - másért menekülnek a reményeik szerint biztonságot nyújtó Németország felé. Persze a háború borzalmas, lépten - nyomon vigyázniuk kell, nem könnyű utazás az, amiben részük van, és velük együtt éljük át a tragédiákat és a borzalmakat a könyv lapjain. Végig érezni lehetett a kétségbeesést és a félelmet, de ami nagyszerű, hogy a reménysugarat is, amibe bele tudtak kapaszkodni.

A könyv utolsó 20%-a volt talán a lelkileg leginkább "megterhelő", a hajó katasztrófája. Az események egymásutánja nem sokban különbözött attól, mint amit a Titanicban láthattunk, csak jóval váratlanabbul, gyorsabban történt és jóval több áldozatot követelt. Több, mint 9000 ember vesztette életét  a Wilhelm Gustloff fedélzetén, ami több mint a Titanic és a Lusitania áldozatainak száma összesen.
Ijesztő volt olvasás közben belegondolni, hogy az 1500 ember számára tervezett fedélzetre tízezer utast, többnyire menekülteket zsúfoltak fel, és ami talán a legelkeserítőbb volt az egészben, hogy az utasok többsége ezeket a nyomorúságos körülményeket is megváltásnak gondolta. Úgy érezték, hogy amint kifutottak a kikötőből, onnantól kezdve már sokkal nagyobb biztonságban vannak, ez is hűen tükrözte a kétségbeesésük és reményük mértékét.

Nagyon szeretem Ruta könyveiben, hogy még a legreménytelenebb helyzetekben is megjelenik a szerelem, a romantika, de csak egy szolid mellékszálként, sosem tolakodóan, zavaróan. Ettől valahogy csak még inkább a szívébe zárja az olvasó a szerelmeseket és még jobban drukkol nekik, hogy jól alakuljanak a dolgaik és legalább ebből származzon egy kis boldogság. Legalábbis én így vagyok vele.
Itt sem volt ez másképp, a romantikus szál a tragédiák közepette olyan volt, mint valami reménysugár, világosság a szereplőket körbevevő kétségbeeséssel, sötétséggel szemben.

A négy fő karakter helyzete szépen fonódik össze, elsőnek Joana és Emilia állnak össze, majd hozzájuk csatlakozik Florian és Albert. Talán ez utóbbi szereplő volt az, aki kicsit kilógott a történetből, és nem volt annyira szignifikáns szerepe, mint a másik három személynek, ráadásul helyzetét és viselkedését tekintve is különbözött egy kicsit a többiektől.

Radarfelvétel a tenger mélyén fekvő hajóroncsról
kép forrása:http://www.maritimequest.com/
Joana, mint nővér, az egyik pozitív hős a történetben, ő volt a kis vándorló csapat "ragasztója", összetartója. Természeténél fogva gondoskodó, de ezt sokszor a lelke bánta. Emilia a másik hőse a regénynek, legalábbis az én szememben, még akkor is, ha az elején nem úgy tűnt, hogy alkalmas erre a titulusra. Egy elesett lány, akit származása miatt eleve halálra ítéltek, a vele utazók nagy része éppen ezért kerülte vagy csak igyekezett átnézni rajta, pedig nem szolgált rá. Sőt, talán némelyiküknél még értékesebb ember is volt, bár ez igen relatív. Mindenesetre az, amit a végén tett, hatalmas áldozat volt egy olyan személyért, akit tiszta szívéből szeretett.
Florian szintén rossznak tűnik, pedig egyáltalán nem az, csak megvannak a saját maga titkai, amit igyekszik megtartani, ezért a távolságtartó attitűd, ráadásul még menekül is 1-2 bizonyos ember elől.
Albert, mint már fentebb is említettem nagyon fura személyiség volt, nem is igazán sikerült őt megkedvelnem, még akkor sem, ha egyértelműen segített valamennyit a többieknek.

Többségükben azonban közös volt az a tulajdonság, hogy egyéni céljaikat, saját biztonságukat is félretéve támogatták és segítették egymást még a legnehezebb időkben is, és legfőképpen ebben rejlik a regény fő szépsége amellett, hogy  igyekszik hiteles képet adni a világtörténelem egy olyan szegletéről, amit sokáig titokban tartottak az érintettek.
Ahogy az írónő előző könyveit, ezt is csak ajánlani tudom, csodás olvasmány.

Amennyiben kedvet kaptatok ahhoz, hogy elolvassátok ezt a csodálatos regényt, megrendelhetitek a kiadó oldalán. - Tengerbe veszett könnyek

                        Extra

Miután kiolvastam a regény, olvasgattam róla itt-ott, interjúkat az írónővel, amikben nagyon érdekes információk derültek ki a regény születésével kapcsolatosan, sőt a regényt ihlető hajóról és a vele kapcsolatos eseményekről is. Ebből hoztam el nektek néhány érdekességet.

Az interjúból kiderült, hogy a hajó kb. 1400 ember számára épült. A legénység úgy szabadított fel helyet még több utasnak, hogy kidobálták a bútorokat a fedélzetről, sőt, még a medencéket is leengedték.
A kabinokban 12-15 ember aludt, de a társalgóban és az ebédlőben is matracok voltak elhelyezve a földön a menekültek számára.
Az áldozatok számát több, mint 9000 főre becsülik (9343), ami messze több, mint ahányan összesen meghaltak a Titanic és a Lusitania katasztrófájában

A menekültek szemszöge nagyon közel áll az írónőhöz, hiszen édesapja is 9 évig élt menekülttáborban, mielőtt az Egyesült Államokba került. Joana karakterével pedig az volt a célja, hogy megmutassa, milyen lehet egy fiatal számára hátrahagyni mindet és mindenkit , akit szeretett.

Személyes kapcsolata is van az írónőnek a történelem eme szegletével, ugyanis, édesapjának unokatestvére a Gustloff fedélzetén utazott volna, ám a sors közbeszólt, és nem tudott felszállni a hajóra, így megmenekült.  Ő és a férje javasolták az írónőnek, hogy írja meg ezt a történetet.

                       Játék

Ezúttal egy nagyon egyszerű, lájkolós játékkal készültünk nektek, mert semmiképp sem szeretnénk elvonni a figyelmeteket a könyv témájától. Nem mindig a játéké a főszerep, van, amikor el kell merülni a komolyabb témákban. Mi most ezt tesszük, reméljük, Ti is velünk tartotok. 

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.


Állomások:
12.12 - Book Heaven
12.14 - Szembetűnő
12.18 - CBooks

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo

2023-as zárás

  Az idei év számokban:                                          Olvasott könyvek száma: 94 (ebből angolul: 69) Újraolvasások száma: 5 Be nem fejezett könyvek száma: 1 Legolvasottabb műfaj: romantikus (és egyéb alműfajai)

Becca Fitzpatrick: Crescendo ( Hush, hush 2.)

Nora tudhatta volna, hogy élete nagyon távol áll a tökéletestől. Annak ellenére, hogy járni kezdett a védőangyalával,  Patch-csel (aki címével ellentétben minden, csak nem angyali),  és túlélt egy ellene irányuló merényletet, a dolgok nem állnak túl jól. Patch kezd eltávolodni tőle, de Nora képtelen rájönni, hogy csupán az ő érdekében teszi vagy azért mert érdeklődik a lány ősellensége, Marcie Millar iránt. Arról nem is beszélve, hogy Norát, apjáról bevillanó képek is kísértik, ezért mindenáron ki akarja deríteni, mi történt vele azon az éjszakán, mikor elment Portland-be és soha nem tért haza. Nora minél mélyebbre ás apja halálának ügyében, annál több kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy vajon az ő Nephilim vérvonalának mennyi köze van az ügyhöz, és  miért van ő nagyobb veszélyben, mint más átlag lányok. Mivel Patch nem ad választ a kérdéseire, sőt úgy tűnik még útjában is áll, ezért Norának saját magának kell válaszokat keresnie. Tudván, hogy van egy őrangyala, újra és újr