Furcsa lesz írni a negyedik részről, úgy, hogy a második és a harmadik kötetről nem született bejegyzés, de vannak olyan könyvek, amelyek valamiért megérdemlik, hogy készüljön róluk egy összefoglaló, még, ha rövidke is. Tekintve, hogy ez a poszt a sorozatzáró kötettel foglalkozik, a bejegyzés ennek megfelelően spoileres.
Marnye és a fiúk elérkeztek az utolsó gimnáziumi évükhöz. Egyikük sem gondolta volna, hogy ez ilyen formában köszönt majd rájuk. De a megpróbáltatásoknak még koránt sincs végük, sőt, a játszma egyre durvul.
Amint fentebb is írtam, bizonyos könyvek megérdemlik, hogy írjak róluk, mert azt érzem, hogy közel állnak hozzám vagy csak azért, mert nagyon kötődöm valamelyik szereplőhöz, és emiatt befészkelik magukat a szívembe.
Kérdezhetnétek, hogy miért pont a negyedik résznél éreztem csak így. Egyszerűen azért, mert a főhősnő ebben a részben került egy olyan élethelyzetbe, amit a közelmúltban én is átéltem, így teljesen át tudtam érezni a helyzetének eme részét, és ezáltal kezdtem nagyon kapcsolódni a könyvhöz.
Marnye és a fiúk új felállásban átvették (vagy inkább visszavették) a hatalmat az iskola felett, amit a régi, kivált Idolok nem vettek túlzottan jó néven, és ezt igyekeztek is a tudtukra adni. Ha már itt tartunk, itt már nem volt annyira központi kérdés, és nem kapott akkora hangsúlyt a kegyetlenkedés. Illetve, ami volt is, az nem volt akkora horderejű, mint a korábbi részekben (kivéve a végét, de az már egy egészen más téma).
Egyébként szép és jó volt Marnye ama elképzelése, hogy nem akart iskolai bántalmazást, amíg ő a suli koronázatlan királynője, de ilyen ellenfelekkel szemben, mint Harper, nem lehet más eszközzel harcolni, így ez nem igazán működött.
Arról már nem is beszélve, hogy a végén az Infinity Club milyen módszerekhez folyamodott. Azok ellenében a szép szó nem igazán használt volna.
Szép elképzelés a ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel, csak kissé túl idealista adott helyzetben. Jelen esetben a szemet szemért, fogat fogért jobban működött. De, mint már írtam, nem ezen volt a hangsúly, a végét kivéve, hanem Marnye családi életének, és ennek következtében a lány jövőjének alakulásán.
Elsőnek ott volt az apja helyzete, illetve anyja és fél (vagy mégsem fél) testvére, ami azért igencsak megnehezítette a főhős hölgyemény mindennapjait.. Persze a legnagyobb kérdés a fiúk kérdése. Tekintve, hogy a sorozat reverse harem, nem nagy meglepetés az olvasó számára Marnye döntése, maximum a fiúknak volt az, igaz, a reakciójukból kiindulva valamelyest számítottak erre.
Ha már szóba kerültek a fiúk, muszáj vagyok róluk néhány szót ejteni. A kedvencem egyértelműen Windsor, a brit herceg. Kegyetlen tudott lenni, de mégis volt benne valami nagyon vonzó, és igyekezett mindig a lány mellett kiállni, tiszteletben tartotta a döntéseit, ami a többiekre nem mindig volt igaz. Zacken is éreztem a változást, ő volt az, akinél igazán szembetűnő volt, hogy megbánta minden korábbi tettét, legfőképpen azokat, amiket Marnye ellen elkövetett. Még esetleg Zaydnál bukkant fel néha a bűntudat szikrája, de nem olyan mértékben, mint Zack esetében.
Érdekes módon Creed és Tristan hidegen hagyott, túlságosan hanyagnak, nemtörődömnek tűntek, és nem voltak elég meggyőzőek, már ami a Marny iránti érzéseiket illeti.
Főleg Tristanra igaz ez, ő volt a sötét ló, nem csak a lány szemében, hanem nálam is. Mondjuk az is igaz, hogy ő volt az a karakter, aki majdnem teljesen ugyanolyan maradt a történet végéig. Az elején is ideg volt és távolságtartó, a közepén is, és nem volt ez másképpen a végén sem. Még a szerelmi vallomása alatt is hű volt önmagához, már, ha az nevezhető egyáltalán annak.
Egyetlen egy dolog hatott karakteridegennek, mégpedig az, amikor arra várt, hogy Marnye harcoljon érte. Ő pont nem az a típusú srác, aki egy csajra vár, hanem ha akar valamit, akkor megteszi a szükséges lépéseket.
A végéről annyit, hogy izgalmaska volt, bár a realitással köszönőviszonyban sem állt, ráadásul egy kicsit lezáratlannak is éreztem. Oké, hogy volt az az egy dolog, ami Marnye-t és a fiúkat védte, de kötve hiszem, hogy egy olyan társaság, esetében, akik a gyilkosságtól sem riadnak vissza, ez bármiféle visszatartó erőt képviselne. De hát a fogadás az fogadás, és az Infinity Club esetében ez lehet, hogy pontosan elég is.
Az írónő egyébként azt írta, hogy a rajongók annyira megszerették a karaktereket, és addig könyörögtek, míg úgy döntött, hogy egy új sorozat keretében megírja a kis társaság egyetemi kalandjait is. Kíváncsi leszek, hogy abban lesz - e szerepe az Infinity Clubnak vagy esetleg valami teljesen más lesz a fő konfliktus.
A sorozat egyébként közepeske, mert a második és harmadik rész elég vontatottra sikerült, de szórakoztató reverse harem.
Vannak jobbak, de egynek elment.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)