Ugrás a fő tartalomra

Richelle Mead: Succubus Shadows (Georgina Kincaid, #5)

Júniusban olvastam újra az írónőtől a Vampire Academy sorozat első részét, és úgy elkapott a hangulat, hogy rászántam magam Georgina kalandjainak folytatására.

Georgina egyedülálló, és volt szerelmének esküvői előkészületeiben segédkezik barátnője kérésére. Ha ez nem lenne elég bonyodalom az életében, még egy titokzatos erő is hívogatja éppen akkor, amikor a legsebezhetőbbnek tűnik.


Meglepően könnyen visszarázódtam a sorozat világába, pedig jóval több, mint egy évvel ezelőtt olvastam az előző részt. Ez köszönhető részben Mead stílusának, ami nagyon könnyen olvashatóvá teszi a regényt, de ezt az írónő rajongóinak nem hiszem, hogy szükséges bemutatnom.
Azonban sajnos itt ki is fogyott nagyjából a pozitívum. Csalódás volt ez regény, tipikus töltelék kötet, ami előkészítette az utolsó részt, legalábbis merem remélni. Máskülönben semmi értelme nem lenne ennek a résznek.

Ez az állandó vinnyogás meg nyavalygás, ami ment végig Seth miatt, félelmetesen idegesítő volt. Az az igazság, hogy ők maguk alakították így a helyzetet, és tök jogosak voltak azok a dolgok, amiket a végén Maddie Georgina fejéhez vágott. Ha nem titkolták volna a kapcsolatukat a többiek előtt, a problémák nagy része megelőzhető lett volna. Nem is értem egyébként, hogy  miért nem vállalták a nyilvánosság előtt a viszonyukat. Georgina ismerőseinek nagy része így is tudott róla, akkor már nem lett volna mindegy?
A másik meg ezzel kapcsolatban, hogy négy köteten keresztül tartott az ellenállás, hogy nehogy Georgina ártson Sethnek, aztán ez az ellenkezés mostanra pedig varázsütésre megszűnt. Volt benne pár logikai bukfenc, az már biztos.

Aztán volt ez a szirén- ének szerű cselekményszál, amiről sajnos szintén ordított, hogy töltelékről van szó. Olyan szinten harmatgyenge volt a történetnek ez a része, hogy csak na. Ezek az álmok, amikbe az Oneroi-ok vitték Georgie-t, nagyon zagyvák voltak, bevallom, néha át is ugrottam bizonyos részeket, mert annyira untam. Oké, hogy igyekezett az írónő így bemutatni Georgie múltját, amiről eddig nem sokat tudtunk, meg azt is értem, hogy olyan információk is kiderültek, amik szükségesek lesznek a lezáráshoz, de ez nem változtat azon, hogy helyenként rettenetesen vontatottá tették a sztorit. És unalmasak voltak, nincs ezen mit szépíteni.

A cselekményszál megoldása is sántított erőteljesen. Szép és jó, hogy azt hiszik, hogy a szerelmük ereje segített abban, hogy megtalálják Georgie-t, de ez több, mint gyanús. Tuti, hogy más is van a háttérben, és ez a más az én teóriám szerint Roman. Bár ki tudja, lehet, hogy Mead majd rámcáfol az utolsó kötetben.

Ami még a sok negatívum között üde színfoltja volt a történetnek, az Cody, ahogyan megpróbálta felszedni Georgie egyik kolléganőjét. Az ő jeleneteiken nagyon jókat mosolyogtam, haláli volt, ahogy a vámpír különböző praktikákkal és módokon igyekezett felkelteni a goth emberlány figyelmét. A baráti kör is jobbnál - jobb ötletekkel és tanácsokkal látta el szerencsétlen pasast, ami szintén okozott jó pár, nagyon mókás pillanatot.

Visszatérve még az érthetetlen pillanatokra, az sem igazán volt világos, hogy mit szeretett volna elérni az írónő Seth tesójával. Nagyon kíváncsi lennék, hogy a vele történteknek mi volt a funkciója. Ha lesz valami szerepe az utolsó részben, akkor rendben, de egyébként egy teljesen felesleges és szívszorító lépés. Volt így is elég bajuk a szereplőknek...

A  vége alapján sejtem, hogy mi lesz az utolsó kötetben, szinte biztos vagyok benne, hogy a Georgie szerződésével kapcsolatosan napvilágra jutott információ körül forog majd a cselekmény, hisz ha igaz az, amit Erik mondott neki a halálakor, az bizony Georgie egész életére, létére kihatással lehet, sőt, esetlegesen megoldhatja a Seth-el való kapcsolatát is. Már csak ezért is biztos, hogy elolvasom az utolsó részt, mert rettenetesen érdekel, hogy miként fog megoldódni a szerelmi szál.

Kicsit azért tartok is tőle, mert sokan ki voltak akadva a lezáráson, nem tudom, én miként reagálok majd rá, de úgy vagyok vele, hogy ennél a résznél csak jobb lehet majd. Vagy túl naiv lennék?


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobb...

Jamie McGuire: Walking Disaster (Veszedelmes sorscsapás) (Beautiful #2)

A Gyönyörű Sorscsapás Travis szemszögéből elmesélve. Mennyi az a túl sok szerelem? Travis két dolgot tanult meg az anyjától, mielőtt meghalt: Szeress keményen, küzdj még keményebben. A Walking Disasterben Travis élete tele van gyors kapcsolatokkal, titkos fogadásokkal és erőszakkal. Épp amikor úgy érzi, hogy legyőzhetetlen, Abby Abernahy térdre kényszeríti. Minden történetnek két oldala van. A Gyönyörű sorscsapásban meghallgathattuk Abby verzióját  Most viszont eljött az idő, hogy Travis szemén keresztül lássuk a történteket. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Aki olvasta a Beautiful Disasterről írt bejegyzésemet itt a blogon, az tudhatja, hogy a hibái ellenére szerettem a könyvet, így nem volt kérdés, hogy a második rész is kap egy esélyt, ami tulajdonképpen nem egy klasszikus értelemben vett folytatás.

Rebecca Donovan: Out of Breath (Breathing #3)

Emma otthagyja Weslyn-t és vele együtt minden lakóját, hogy a Stanford Egyetemre járjon, ahogy mindig is tervezte. Már nem ugyanaz a lány, aki volt, csak árnyéka önmagának. Össze van törve, és az egyetlen lehetősége arra, hogy újra teljes életet élhessen, ha megbocsájt. Meg kell találnia a módját, hogy megbocsájtson önmagának, és rájöjjön mennyire értékes, mielőtt elfogadja a szerelmet, amit igazából megérdemel. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) A második részt jóval megjelenése után olvastam, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy tudtam, nagyon szemét kis függővége lesz, és így kevesebbet kell várnom a befejező részre. És tényleg megúsztam viszonylag kevés várakozással,  mindössze talán két hét telt el, és már újra belemerülhettem Emma történetébe.