Rebecca Donovan: If I’d Known (Cursed, #1)

"We’re all cursed—every single one of us."

Mindenkinek van egy átka. Lanáé az őszinteség, és ez keveri őt nagyon nagy bajba

Egy lány, két testvér, egy átbulizott este, és az a fránya rossz időzítés. Ennyi elég , és Lana máris nyakig ül a pácban. amiből láthatólag nincs kiút. Vagy mégis?

Teljesen véletlenül fedeztem fel még decemberben, hogy Rebecca Donovan szinte titokban kiadott egy új regényt. Természetesen, rajongó lévén, azonnal bele is kezdtem. Más jellegű volt, mit az eddigi könyvei, de jó történet volt, amit az is jól mutat, hogy most már másodszorra olvastam. Igaz, ebbe az is belejátszik, hogy nem rég jött ki a folytatása, és nem ártott egy kicsit felfrissíteni a memóriámat.

Lana nem egy hétköznapi tini olyan szempontból, hogy nagy ívben tesz az őt körülvevő emberekre, ahogyan a világ nagy részére is, és ez nem is igazán változik a regény folyamán, kicsit olyan antihős fajta. Nem fecsérli az idejét tiszteletkörökre, de, ha mégis megszólal, akkor, ami a szívén, az a száján, nem hiába sújtja őt az őszinteség átka. Talán ezért is van az, hogy viszonylag kevés a barátja.

Érdekes egy figura, számomra kissé ellentmondásos karakter. Tizenhat éves létére rettenetesen nagy felelősségtudattal rendelkezik anyjával szemben, egy felnőtt rátermettségével segíti, helyettesíti a munkahelyén, ráadásul az udvarlóit, és úgy egészében a szerelmi életét is nagyon éretten kezeli. Emellett viszont eszméletlen felelőtlenül bulizik, iszik, és néha még a drogokat sem veti meg. Ez a korát tekintve még érthető is lenne, ha nem lenne pontosan ellentétes a másik, törődő énjével. Arra bizonyos bulira egyetlen és legjobb barátnője rángatja el, mert kellett neki egy kísérő, így akadt össze Lana Joey-val.

Lana azt az elvet vallja, hogy a pasiknak ki kell érdemelniük a figyelmét és a bizalmát, amivel abszolút nincs semmi gond. Ám, ekkor megérkezik Joey, akire úgy mászik rá, mint egy kiéhezett szuka, ami megint csak ellentétes hatást  kelt, még akkor is, ha végig bizonygatja, hogy ő maga sem érti, miért reagál így a srácra.

Joey egyébként nagyon normálisnak tűnik, látszólag nagyon szeretne segíteni Lanának, szeretné őt megmenteni a kialakult helyzetből, de ebben jóval előtte jár bátyja, Parker, aki szintén kinézte magának a lányt, csak már jóval régebben...

Mindenesetre az biztos, hogy a fiúk felbukkanásával egy időben kezdenek a dolgok igazán rossz irányt venni. Egyik rossz történik a másik után, szerencsétlen események láncolata, amiből Lana került ki a legrosszabbul, kezdve a benzinkutas esettől egészen az illegális bulin történtekig. Ha az összképet nézzük, szerencséje meg egyben szerencsétlensége is, hogy a Harrison fiúk ott voltak a közelben.

Egyénként Parkerrel fura a kapcsolata. Érzésem szerint több történt velük a múltban, mint amennyit Lana elmesélt, csupán egy csók miatt nem lenne ilyen "érdekes" a viszony köztük. Kíváncsi leszek, kiderül - e még róluk valami a következő kötetben.

Maga a sztori, meg a Lanával történtek izgalmasak, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz azzal a titokkal, amit önhibáján kívül hordoz. Ironikus, hogy pont ő, akit az őszinteség átka sújt, nem tudja elmondani az igazságot a történetek láncolatáról. Az viszont becsülendő, hogy azért hallgatott mindenről, amit tud, hogy megvédje a többieket.

A kötet egyébként nagyon rövid, nem is mondanám teljes regénynek, inkább kisregény, ami milliónyi kérdést és talányt hagyott maga után, és tökéletes bevezetést nyújtott a sorozatba. Hogy a felsorolt negatívumok ellenére miért tökéletes? Mert ezek után egyszerűen nem tudok ellenállni annak, hogy elolvassam a folytatást, és valamiféle választ kapjak a kérdéseimre.

Ide nekem a folytatást!