Ugrás a fő tartalomra

Torey Hayden: Egy gyerek

Egy hatéves lány fához kötözte és felgyújtotta hároméves társát. A kisfiú válságos állapotban került kórházba. Van-e élet ezek után a kislány számára? Ez a könyv csak egyetlen gyermek története. Nem azért íródott, hogy sajnálatot ébresszen. Nem is azzal a szándékkal, hogy egy tanárt megdicsérjenek a munkájáért. Még kevésbé azért, hogy riogassa a békés és boldog tudatlanságban élőket. Nem. Ez a könyv csupán válasz szeretne lenni arra a kérdésre, vajon frusztráló dolog-e mentálisan beteg gyerekekkel dolgozni. Egy dal szeretne lenni, amely az emberi lélek tiszteletére íródott, egy kislány tiszteletére, aki olyan, mint valamennyi gyermekem. Mint mi mindannyian. Valaki, aki élni akar.

Miután tavaly ősszel elolvastam az írónő Szellemlány című könyvét, nem volt kétséges, hogy be kell szereznem a másik Magyarországon megjelent művét is. Bizonyos értelemben ez még borzalmasabb volt mint az első, és ezzel nem a minőségére céloztam... 


Sheila nem hétköznapi kislány. Fiatal kora ellenére ő maga borzalmakon ment keresztül, és másoknak okozott megbocsáthatatlan problémákat. Felgyújtott egy 3 éves kisfiút, ezért kórházi kezelésre ítélték. Azonban helyhiány miatt átmenetileg a speciális gyerekekkel foglalkozó pedagógus, Torey kis létszámú iskolai osztályába kerül. Ám az oktatás során Toreynak is szembe kell nézni olyan érzésekkel,amikre nem is számított, és minden tudására, tapasztalatára szüksége van ahhoz, hogy a kislányon segíteni tudjon.

Sheila egy hatéves kislány borzalmas múlttal. Bármennyire is nehéz egy – egy ilyen kisgyermek sorsa, bármilyen szörnyűséget követtek is el, az ember akaratlanul is ellágyul és erőt nem sajnálva próbál segíteni nekik. Hisz a többsége ilyen korban még nem tudatosan teszi azt, amit tesz. Ami meglepő volt, hogy igazándiból nem is derült ki az ok, amiért Sheila felgyújtotta azt a kisfiút. Ez is csak egy utóhatása volt a zaklatott gyermekkorának. 
A kislányt az anyja kidobta az autóból, a nő továbbhajtott kisfiával, lányát apjára hagyva. Az apa nem épp minta apa, alkoholista, bolondnak titulálja a saját lányát, nem is igazán törődik vele, egy menekülttáborban laknak. Sheila hárít mindenfajta közeledést, éppen ezért Torey fizikai küzdelembe is került vele sokszor, hisz nem tudta másképp megnyugtatni. 
Félelmetes, hogy mekkora türelme volt ennek a nőnek. Komolyan csodálom, hogy szinte végig olyan kedvességgel és nyugalommal, pici trükkökkel próbálta rávenni a kislányt az együttműködésre és sikerrel is járt egy idő után. Olyannyira, hogy kicsit talán át is esett a ló túloldalára és túlságosan ragaszkodóvá vált. Ennek ellenére azonban sikerült a kislánnyal dűlőre jutnia. Mondjuk, azt hozzá kell tenni, hogy a Sheila nem csak a viselkedése miatt volt kivételes gyermek hanem intelligenciája miatt is. Hat évesen már olvasott, írt, számolt, 3-4 évvel előzte meg korosztályát, ami egy 6 éves kislánytól hatalmas teljesítmény. 
Torey viszont nem csak a lányt puhította meg, hanem talán az apát is, hiszen a végére belátta, hogy lánya nem bolond, és vannak bizonyos dolgok, amire szüksége van, bármilyen körülmények között. Valószínűleg az apa testvérének mocskos tette, az, hogy megpróbálta megerőszakolni a kislányt, majd mivel ez nem sikerült neki, késsel bántalmazta, szintén ráébresztette a férfit néhány hiányosságra apai fronton. 
Nehéz olvasni Torey könyveit, de amellett, hogy rendszeresen elborzasztanak a történetei, nagyon sok okos tippet és trükköt is elleshet az érdeklődő olvasó. Ezeket a trükköket pedig tökéletesen lehet hasznosítani, ha nem épp egy átlagos kisgyermekkel állunk szemben. Bár egy épp rossz napját élő átlagos kisgyermek esetében is tökéletesen működhetnek ezek a módszerek. Mindig is csodáltam a gyermekpszichológusokat és gyógypedagógusokat, és azt hiszem ez a könyv tökéletesen megmutatja miért is. 
Nem nagyon tudok mást írni a könyvről. Ez nem az az olvasmány, amit agyon lehet elemezni, sőt, nem is szabad. Ezt el kell olvasni és mindenkinek magában emésztgetnie. 
Azt viszont nagyon remélem, hogy jelenik meg még az írónőtől könyv magyarul, bár sajnos nem sok erre utaló jelet láttam. 
Mint nemrég megtudtam, a könyvből film is készült "Untamed Love" címmel 1994-ben. Az alábbi videó nem abból mutat részleteket, de jól összefoglalja a könyv tartalmát az abból származó idézetekkel és tökéletesen hozzáillő zenével.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2023-as zárás

  Az idei év számokban:                                          Olvasott könyvek száma: 94 (ebből angolul: 69) Újraolvasások száma: 5 Be nem fejezett könyvek száma: 1 Legolvasottabb műfaj: romantikus (és egyéb alműfajai)

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobb...

Rebecca Donovan: Out of Breath (Breathing #3)

Emma otthagyja Weslyn-t és vele együtt minden lakóját, hogy a Stanford Egyetemre járjon, ahogy mindig is tervezte. Már nem ugyanaz a lány, aki volt, csak árnyéka önmagának. Össze van törve, és az egyetlen lehetősége arra, hogy újra teljes életet élhessen, ha megbocsájt. Meg kell találnia a módját, hogy megbocsájtson önmagának, és rájöjjön mennyire értékes, mielőtt elfogadja a szerelmet, amit igazából megérdemel. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) A második részt jóval megjelenése után olvastam, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy tudtam, nagyon szemét kis függővége lesz, és így kevesebbet kell várnom a befejező részre. És tényleg megúsztam viszonylag kevés várakozással,  mindössze talán két hét telt el, és már újra belemerülhettem Emma történetébe.