Morgan Matson: Second Chance Summer

Taylor Edwards családja nem épp a legösszetartóbb - mindenki egy kicsit elfoglalt és tele van a naptárja programokkal - de ennek ellenére nagyjából jól kijönnek egymással.

Mikor Taylor apja elkeserítő híreket kap, a család úgy dönt, hogy az utolsó közös nyarukat a Pocono Hegyekben lévő régi nyaralójukban töltik.

Összezsúfolva egy kisebb és rusztikusabb helyen, mint amihez hozzászoktak, újra elkezdik alaposabban megismerni egymást.
Taylor pedig felfedezi, hogy az emberek, akikről azt hitte, hogy hátrahagyta őket, nem mentek sehová.

Korábbi legjobb barátnője is ott van, ahogyan első barátja is..., aki még helyesebb 17 évesen, mint 12 évesen volt. 

Ahogy halad a nyár és Edwardsék egyre inkább családdá kovácsolódnak,  egyre inkább tudatosodik bennük, hogy  a rohanó idővel csatáznak.
De néha még így is van idő egy második esélyre - a családdal, a barátokkal és a szerelemben is.

(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Akik rendszeresen olvassák a blogomat, azoknak valószínűleg ismerősen cseng az írónő neve. Nem véletlenül, hiszen ő írta azt a jó kis road tripes Amy and Roger's Epic Detour című könyvet. Mikor megtudtam, hogy megjelent az új könyve, szinte azonnal lecsaptam rá.

Taylor és családja minden évben a Pocono Hegyeknél lévő tóparti házban töltötték a nyarat egészen 12 éves koráig. Aztán ezek a nyarak megszűntek.

Mikor 5 évvel később egy tragikus hírt kap a család Taylor édasapjáról, újból felkerekednek, hogy egy utolsó közös nyarat töltsenek a jól megszokott nyaralóban.

Ám Taylort nem csak a móka és kacagás várja a tónál, hanem barátai, és legfőképpen első szerelem, akitől nem épp szépen vált el azon az 5 évvel ezelőtti , utolsó nyáron.

Vajon kap a család egy utolsó, második esélyt, hogy rendezzék kapcsolataikat? És Taylor kap második esélyt barátaitól és szerelmétől?

A borító egy kellemes könnyed nyári love storyt sugall, egy kis tóparti romantikát, pontosan egy nyári, strandra megfelelő olvasmányt. Ám maga a könyv nem ilyen. Persze, van benne romantika, szerelem, de a családi tragédia eléggé rányomta a bélyegét a történetre ez egy picit levett számomra az értékéből. Jó volt, jó volt, de nem erre számítottam.

Hogy miért? A hangulata elég nyomasztó volt.

Persze, tündéri volt a románc része, pontosan ilyet kerestem, ilyen romantikára vágytam, de Taylor apjának állapota valahogy elnyomta az egészet.

Általában annak is szoktam örülni, ha egy egy olvasmányomnak nem épp boldog a vége, de itt még ez sem boldogított, sőt, itt kimondottan vágytam valami happy befejezésre, de sajnos csak keserédes vég  jutott.

Igazából itt - ott sántított is kicsit a történet, de annyira nem zavart. Azért Második esélyek nyara lett a könyv címe, mert Taylor kap egy második esélyt családjával és barátaival. Családjával azért, mert apja beteg és hátralévő közös idejükben szeretnének mindent behozni, amit az elmúlt évek alatt egyéb tevékenységek miatt elmulasztottak. Barátaival pedig azért, hogy újra barátok legyenek és tisztázzák 5 évvel ezelőtti sérelmeiket. Na ezzel a szállal volt a bajom igazából.

5 évvel ezelőtt szereplőink még csak 12 évesek. Oké, hogy első szerelem meg minden, de akkora nyomot nem hiszem, hogy hagyott bennük, hogy 5 évvel később majdnem 18 évesen olyan utálattal nézzenek egymásra, mintha legalább megcsalták volna egymást. Pedig ilyesmi nem történt, csak egy aprócska félreértés, mind Taylor legjobb barátnőjével, mind szerelmével. Egyszerűen nem volt hihető. Az volt az egy szerencse, hogy nem húzták ezt a békülősdit az egész könyvön keresztül, hanem legalább a barátnővel hamar tisztázódtak a dolog, meg Henryvel is szerencsére.

Mi mentette meg a könyvet? A stílus, a romantika része és a helyszín.

A stílusa nagyon jó Matsonnak, könnyed, aranyos, de mégis drámai , ha kell, és rettentően szívfacsaróan is tud  írni, ezt mi sem példázza jobban, hogy igencsak potyogtak a könnyeim a végén.

A romantika része jó példája volt a tiniszerelemnek, minden, a 17 évesek számára olyan nagy gonddal és problémával.

És a helyszín? Abba egyenesen bele voltam szerelmesedve. Imádom a tavakat, vizet, tengert, folyót, patakot. Tök mindegy mi az , csak vízpart legyen és közel a házhoz, hogy ha olyanom van, minimális távolság átszelésével közvetlenül a parton tudjak teremni. És pont egy ilyen helyen játszódik a történet.

A móló

A sorban, egymás mellett álló házak a tóparton

Egyszerűen imádnivaló és gyönyörű. Az olvasás során csak odaképzeltem magam a mólóra és huss, minden aggodalmam elszállt. Matson olyan, mintha olvasna a fejemben és tudná, hogy milyen helyekre akarok menni.

A történet egyébként jelen idejű részekből és "visszapillantó" részekből áll össze, de mindent a főszereplő, Taylor tolmácsolásában hallunk.

Összességében aranyos könyv, de egy kicsit lehúzza az ember hangulatát a téma miatt. Viszont Matson fanoknak kötelező darab. Az írónő következő könyve 2014 nyarán esedékes. Igen, még messze van, de bevallotta, hogy lassabban ír, mint a többi YA szerző. Sebaj, kivárom én, csak legyen jó :)