Jackie Morse Kessler: Hunger (Riders of the Apocalypse 1.)

Lisabeth Lewisnak van egy fekete paripája , egy mérlege és egy új munkája: őt nevezték ki Éhínségnek. Hogy boldogul majd egy 17 éves, anorexiás, külvárosi lány az Apokalipszis Négy Lovasának egyikeként? 

A lován utazgatva a világban Lisa megszabadul az otthoni problémáitól, nevezetesen az éhséggel való folyamatos csatározástól és a küzdelmektől, hogy mindezt elrejtse azok elől, akik törődnek vele.
De Éhínségként olyan helyekre jut el, ahol az éhség a mindennapok fájdalmas velejárója, és ezáltal szembesül erejének borzalmas hatásaival. 

Vajon hasznosítani tudja Lisa az erejét és a bátorságát, hogy megküzdjön a saját belső démonaival?

(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)

Több helyen is szembetalálkoztam a könyvvel, de végül azért adtam be a derekam, mert Gigi annyit rágta a fülemet és idézgetett belőle, hogy nem bírtam tovább ellenállni a kísértésnek.

Lisabeth Lewis étkezési zavarokkal küzd, bár ezzel ő maga nincs tisztában, sőt ennek  még a gondolatát is teljes mértékben elutasítja. Egy este azonban egy fura alak a kezébe nyom egy mérleget, és egy fekete ló álldogál az ablaka alatt. Nem véletlenül vannak ott.A  félelmetes alak Halál, és épp most nevezte ki Lisát Éhínségnek. Vajon Lisa meg tud birkózni a feladattal? Vagy feladja, és hagyja, hogy Halál megölje őt...

Viszonylag kuriózumnak számít a könyv, hiszen bár nem egy, nem két fantasy könyv van, ami az apokalipszis négy lovasával foglalkozik, illetve van jó pár könyv, amely cselekményének a középpontjában  az étkezési rendellenesség áll, de az, hogy ezt a kettőt ötvözze valaki és tegye mindezt YA műfajban és még meg is spékeli egy jó adag humorral, na, ezt nem igazán tudtam ezelőtt elképzelni. De aztán jött a Hunger...

Több vonzereje is van a könyvnek, elsőként talán a komoly témát emelném ki. Mikor elkezdtem olvasni, azonnal a Wintergirls ( Jégviráglányok ) című könyv jutott eszembe, ami már jó kezdésnek bizonyult. Az a könyv is az anorexiával, bulimiával foglalkozik, ahogyan ez is.

Lisa nem látja be, hogy problémái vannak, még akkor sem, ha ezt rajta kívül mindenki jól látja. Amint valaki megpróbálta szembesíteni ezzel, azt azonnal elmarta maga mellől, legyen szó a szerelméről vagy a legjobb barátnőjéről. Anyjával sem nem túl jó a kapcsolata, mindig csak negatív megjegyzéseket tesz lányára. ( ebben is hasonlít a Wintergirlsre, hisz az anyával ott sem volt jó Lia kapcsolata, talán ez is közrejátszott a betegség kialakulásában.)

Lisa új barátnője szintúgy hasonló problémával küzd, és ezt csak ront Lisa helyzetén.

Ekkor jön a képbe Halál és osztja rá ezt az új szerepet a lányra. Éhínség feladatán keresztül akaratlanul is szembesül azzal, hogy mennyi erő lakozik benne, és hogy le tudja küzdeni a problémáit, legyen szó Háború vagy éppen betegsége elleni harcról. Ahogy sorra járja a városokat, hogy pusztítson, ráébred arra, hogy képes segíteni másokon, de itt jön az a nagy csavar, hogy ahhoz, hogy segíteni tudjon először magán kell segítenie.

Másik erős pontja a humora meg úgy egyébként az érzelemgazdagsága. A komoly téma ellenére bele tudott csempészni az írónő olyan vicces jeleneteket, amelyektől akaratlanul is mosolyra görbült a szám, annak ellenére, hogy lehet, hogy két sorral előtte még sírásra állt.

A következő előnye a könyvnek a karakterei. Mondjuk pont nem a főhős Lisa volt a kedvencem, hanem Halál és Midnight.

Halál imádni való. De komolyan. Jól néz ki, iszonyatosan vicces, laza és gitározik. Egyéb kérdés? Nem, szerintem sincs. 

"- Véreddel megpecsételve rám kell hagyományoznod az első szülött fiadat.
- Nekem... mit?
 -Csak viccelek - kuncogott Halál - Mintha pelenkát akarnék cserélgetni. Még az olyanoknak is mint én, megvannak a maga határai."

Na igen, ez Halál.Ő nevezte ki Lisa-t az új "posztjára", bízott benne, hogy megtalálta az új tökéletes Éhínséget, de úgy látszik ő sem tévedhetetlen.

A másik kedvencem Midnight volt, éhínség koromfekete lova. Az első pillanattól kezdve imádtam. Jó fej volt nagyon, Halállal jó kis párost alkottak, jól tudták piszkálni egymást.

"- Azt hiszem... Midnightnak szeretnélek hívni - fordult oda a lány a lóhoz, megértve, hogy bizonyos fokig engedélyt kell kérnie tőle,  hogy így hívhassa. - Jó lesz?

A ló ismét nyerített, Lisa pedig látni vélte, hogy a szája mosolyra húzódott.
- Nos - szólalt meg Halál - legalább nem Muffinnak nevezted el.

A ló - Midnight - egy hosszú pillantást vetett a Sápadt Lovasra, majd horkantott egyet."

Végig ilyen kisebb csipkelődések mentek közöttük. Meg egyébként is, ki ne szeretne egy lovat, aki imádja a csokit. :)

Abból a szempontból is eltér egy kicsit  a hagyományos "recepttől"  könyv, hogy itt több szemszöget kapunk, nem egyet, nem kettőt. Többségében persze Lisa szemén keresztül látjuk a megpróbáltatásokat, de van Halál szemszögünk, Háború szemszögünk, sőt még a ló fejében lejátszódó dolgokból is ízelítőt kapunk. Igaz, a mellékszereplők etapjai nem olyan hosszúak, de vannak, és ez különösen tetszett benne.

És végül, de nem utolsósorban, azért jó néhány gondolkodásra késztető, és igazságokat rejtő mondat is megbújik a lovasok (és lovak) szóváltásai között.

" - Be kell vallanom - szólalt meg a lány  - ez nem úgy végződött, ahogy vártam.

  - Ritkán történik úgy - válaszolta Halál - Ez a vicces az életben. Tele van meglepetésekkel. "

Összességében egy nagyon rövid kis olvasmány, de azért van benne történés és mondanivaló bőven, úgyhogy ne az oldalszám alapján ítéljük meg! Ajánlott lehet a komolyabb témák kedvelőinek, de ugyanúgy a fantasy kedvelőknek is.

És ha az írónő befejezte ezt a sorozatát ( aminek a Hungeren kívül még van három része - a Rage, a Loss és a Breath, ami jövőre jelenik meg), akkor akarok egy spin - offot, amiben Midnight a főszereplő. Imádnám a kommentárjait :)