Pár szóban (1) - A testbeszéd enciklopédiája

Egy új rovatot indítok  most útjára, mint a cím is  mutatja (amit baromi nehezen sikerült összehozni és végül drága Abstract adta a végső verziót, amiért ezúton is örök hálám Neki!), pár szóban (na jó, pár szónál kicsit hosszabb, de korántsem a megszokott hosszúságú bejegyzésben) fogok írni bizonyos könyvekről.

Mitől függ, hogy melyik könyvek szerepelnek majd a rovatban? Többnyire a hangulatomtól, ugyanis mostanában egyre többször fordul elő olyan, hogy nincs kedvem vagy időm írni az olvasott könyvekről, még akkor sem, ha nagyon jók vagy éppen ellenkezőleg, teljesen rosszak. De lesznek olyan könyvek is, amelyek műfajuknál fogva nem túl jó bejegyzés alapanyagok, de mindenképpen említést érdemelnek. Épp ilyen az első áldozatom is, a Testbeszéd enciklopédiája Allan és Barbara Pease tolmácsolásában.

Sokan nem tudják rólam, de rettenetesen leköt az úgynevezett "hétköznapi pszichológia", mit miért teszünk, mi rejtőzik mindennapi cselekvéseink hátterében. Kicsit ilyen kotnyeles módon, de annál nagyobb lelkesedéssel közelítem meg az egyes, engem aktuálisan érdeklő témákat, Jó, nem teljesen kotnyeles módon, mert a főiskolán három gyönyörű és hosszú évig volt alkalmam ismerkedni eme tárgy "hardcore" verziójával, az alapoktól elkezdve a fejlődéslélektanon át egészen a pszichológiai rendellenességekig, és azért ez adott egy stabil alapot. Talán pont innen ered az érdeklődés.

Még anno az egyik előadónk ajánlotta kiegészítő irodalomként a könyvet, de természetesen akkor eszem ágában sem volt kézbe venni, örültem, hogy a tételeimen átrágtam magam. Azonban most, évekkel később kedvet kaptam hozzá.

Nem véletlenül ajánlotta  a méltán híres szerzőpáros könyvét a tanárnő, mert rettenetesen jó stílusban mutatja be a témát egészen apró részletekbe menően úgy, hogy még tippeket is kapunk közben.

A testbeszéd tipikusan olyan dolog, amivel nap, mint nap találkozunk, de nem nagyon vagyunk tudatában. "Szakavatott" szemmel nézve azonban mozdulataink többet árulnak el rólunk, mint azt gondolnánk.
A könyv vicces. szórakoztató és nem utolsósorban életszerű példákkal támasztja alá az olyan legtipikusabb jelzéseinket, mint például a mosoly, hogy a legáltalánosabbat emeljem ki.
Meg kell mondjam, nagyon sok mindent tanultam a könyvből magamról és a környezetemről egyaránt. Sok mozdulatról nem is gondoltam volna, hogy ekkora hasznát veszem majd.
A kézfogás mikéntjére és fontosságára is felhívja a figyelmet (a helyes kézfogáson nagyon - nagyon sok múlhat, nem is gondolná az ember, hogy mennyire!), de azt is megtudhatjuk többek között, hogy mik azok a tudatos mozdulatok, amivel felhívhatjuk magunkra a figyelmet, ha arra van éppen szükség.
Az is kiderül a könyvből, hogy a nők sokkal érzékenyebbek a testbeszédre, ösztönösen  figyelik és értelmezik a jeleket, míg a pasik kicsit (nem kicsit, nagyon) vakok ilyen szempontból (tisztelet a kivételnek), bizonyos mozdulatokat 5-6-szor is meg kell ismételnünk nekünk csajoknak, hogy felfogják, mit is akarunk közölni.
Az is bátrankézbe veheti ezt az olvasmányt, aki állásinterjúra készül, mert nagyon sok hasznos tanácsot kaphat a nagy megmérettetés előtt.
Tulajdonképpen bárki elolvashatja, aki szeretne egy picit jobban elmerülni az emberi kapcsolatokban, interakciókban és az interperszonális kommunikáció rejtelmeiben. Ne ijedjetek meg nagyon kellemes, könnyen fogyasztható és emészthető stílusban és nyelvezettel íródott, még kikapcsolódásként is jó.