Mivel az előző rész erőteljes függővéggel fejeződött be, valahol evidens volt, hogy folytatom a sorozat olvasását. Tudtam, hogy az agyam folyamatosan azon kattog majd, hogy mi lesz, és másra nem igazán lennék képes összpontosítani, így röviddel a második rész után belekezdtem a harmadikba is.
Tessa szembesül múltja egy nem túl kellemes részével, de nem tudni, mi lesz ebből, főleg Hardinnal maga mellett. Ráadásul a Seattle-i költözés is rémesen közeleg…
Rájöttem, miért csúsznak annyira ezek a könyvek! Mert olyanok, mint a brazil szappanoperák. Egyrészt egyszer elkezded őket, és egyszerűen nem bírod abbahagyni, mert tudnod kell, hogy mi fog történni a következő részben. Másrészt a szereplők temperamentuma is ezt tükrözi, állandóan kiabálnak, veszekednek és sírnak…. Iszonyúan sokat sírnak. Harmadrészt pedig ott a dráma, és a néhol rettenetesen kiszámítható fordulatok.
Egyébként ebben a részben már tényleg érezhető volt egy hangyányi változás Hardin viselkedésében, amit az írónő egészen szépen ábrázol, szinte észrevehetetlen volt a lassú átmenet. Persze, a pasi még így is baromi messze áll a tökéletestől, de valami minimális elmozdulás már érzékelhető a korábbi viselkedéséhez képest pozitív irányba. A kisebb dolgoktól már nincs azonnal a plafonon, képes magát kis mértékben kontrollálni, főleg Tessa társaságában, bár a regény első felében ez még nem látszott igazán. Ettől függetlenül a nagyobb történések azért még így is kibillentik, mint például Zed lénye, illetve, ha Steph sutyorog valamit a fülébe, amit nem kéne vagy éppen a családjában történik valami dráma, mint a végén az a dolog anyjával és Vance-szel.
Az azonban cseppet sem változott, hogy még mindig ő akar irányítani, kontrollálni akarja Tessa szinte minden mozdulatát, és ezt nem fél nyíltan kimondani. Nagyon sok konfliktusuknak még mindig ez a kiindulópontja. A másik a féltékenység, ráadásul mindkét részről.
Olyan hihetetlen helyzetekbe keveredtek mindketten, amik simán megelőzhetőek lettek volna, ha egy kicsit gondolkodnak, de az volt az érzésem, hogy ez egyiküknek sem volt erőssége.
Érdekes, hogy némi változás csak Hardin esetében érzékelhető, úgy, mint az elején is említett temperamentumának visszafogása, illetve az, hogy elkezdett edzőterembe járni, hogy homokzsákokon töltse ki a mérgét, ami nagy előrelépés nála. Tessa viszont még mindig makacs, emellett naiv is. Talán egy kicsit ellenállóbb lett, de még mindig mindenki őt pátyolgatja és védi, Főleg Hardin, de Landon, sőt, Zed is.
Azt azért el kell ismernem, hogy a néhány kiszámítható fordulat mellett, akadt néhány váratlan csavar is, mint például Steph húzása, amire abszolút nem számítottam, és nagyon szemét dolog volt tőle.
Aztán Tess aggodalmára sem igazán számítottam sőt, bevallom épp az ellenkező következményre gondoltam azok után, hogy esetenként mennyire felelőtlenek voltak ahhoz képest, hogy tisztában voltak azzal, mit nem akarnak.
Tudom, ennek így nem sok értelme van, de igyekszem kerülni a konkrétumokat, hogy megmaradjon az a minimális sokk-hatás annak, aki még csak most fogja olvasni.
Amiről még beszélni akarok, az a vége. Landon elejtett egy fél mondatot az anyjával kapcsolatosan, aminek nem volt befejezése, mert épp megzavarták őket. Viszont az az érzésem, hogy nagy volumenű dolgot akart megosztani a féltestvérével. Hivatalosan is utálom az ilyen elejtett félmondatokat. Kíváncsi leszek, lesz- e valami következménye vagy csak úgy be lett dobva, mint egy jó kis csali (ami nálam totálisan működött).
Aztán ott van megint a függővég, amiben fény derült egy új családi kötelékre, ami igencsak meg fogja kavarni az állóvizet és a szereplőket garantáltan kibillenti majd a javuló egyensúlyukból. És mivel ez a dráma függőséget okoz, ezért naná, hogy elolvasom a folytatást.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)