Autumn Reed & Julia Clarke: The Stardust Series

Egy ideje már rácsúsztam a reverse harem műfajára, jó gulity pleasure-höz híven falom őket, és kutatom az új szerzőket, akikre érdemes figyelni műfajon belül.

Erre azért is van "szükség" , mert C.L.Stone könyvei nagyon lassan készülnek, és kellett valami, amivel a várakozási időt kitöltöm. Az egyik ilyen felfedezettem Angel Lawson,  a másik pedig Autumn Reed és Julia Clarke kettőse, akikhez a The Stardust sorozat is tartozik.

Haley az erdő közepén él egy faházban édesapjával, aki semmit nem hajlandó mondani édesanyjáról és saját múltjáról, amíg a lány be nem tölti a 18. életévét. Amit azonban akkor megtud, korántsem jó hír, a következmények pedig beláthatatlanok.

Haley a házukat ért támadás után találkozik hat fiúval, akik megmentik, és ezzel végleg megváltoztatják az életét.

Az első részről nem volt kedvem teljes posztot írni, csak goodreads-en értékeltem, meg nem is voltam vele teljesen elégedett. A folytatásokról meg nem sok értelmét láttam úgy írni, hogy a bevezetőről nem született bejegyzés, ráadásul egy idő után annyira benne voltam már a sztoriban, hogy nem tudtam különválasztani a részeket, annyira összefolytak.

A végére viszont igencsak megszerettem a szereplőket, ezért úgy döntöttem, megér az egész sorozat egy bejegyzést. Úgyhogy rendhagyó formában most az egész sorozatról egyben írok.

Az elején kissé gyanakvó voltam, túlságosan hasonlított az egész a Ghost Birdhöz (aminek az első része már itthon is megjelent Találkozások címmel), néhol már fájdalmasan. Ott van a Zenith, aminek a csapatos rendszere majdnem teljesen egyezik az Akadémia rendszerével, ahogy a két szervezet célja is erős hasonlóságokat mutat.

És akkor a fiúkat még nem is említettem...

Ott van pl. Liam, aki a másik sorozatból Victor és talán Dr. Green keveréke, Jackson egy az egyben Mr. Blackbourne tengerparti verziója, olyannyira, hogy gyakran ő is Ms.-nek hívta Haley-t.

Knox az autó és motormániájával, meg úgy általánosságban a stílusával egy az egyben North-ra hasonlított, míg Theot, mintha Gabrielből és Kotából gyúrták volna össze.

A Zenith-es fiúk mindössze annyiban voltak mások, hogy korban rájuk vertek 6-8 évet.

Az elején, az első 2,5 fél részben rettenetesen zavartak ezek a hasonlóságok, de valahol a harmadik rész környékén túllépett ezen a sorozat, és onnantól kezdve igazán szárnyalt, sőt, kimondottan élvezhetővé vált. Persze, bizonyos hasonlóságok végig megmaradtak, de korántsem voltak annyira zavaróak, mint az elején (vagy csak én szoktam hozzá a jelenlétükhöz addigra).

Na, de hogy a cselekményről is beszéljünk, az átvezető szál nem volt valami nagy durranás, de az utolsó két részre még az is izgalmassá vált, főleg az utolsó részben, ahol minden magyarázatot nyert. Némelyik kötetben a fő szál nem is haladt vagy csak nagyon minimális mértékben, ami szerintem nem igazán segítette a helyzetet. Az első résztől érezhető, hogy Haley, jobban mondva Haley apjának múltja még utol fogja érni őket, és abból semmi jó nem fog kisülni. Még ha kissé kiszámítható is ez a cselekményszál, valahogy mégis hajtott végig, fenntartotta a kíváncsiságomat, hogy vajon jók - e a teóriáim, amiket felállítottam.

Sablonosságuk ellenére szerettem a karaktereket is, kit jobban, kit kevésbé. Igazán színes társaságot sikerült teremtenie az író párosnak.

Tetszett Haley fejlődése, hisz ahhoz képest, hogy mennyire elszigetelten élte le élete első tizennyolc évét, viszonylag hamar felvette a ritmust és beilleszkedett (az már más kérdés, hogy ez mennyire reális). Nem maradt végig az a védtelen kis leányzó, akinek minden lépésére vigyázni kell (az megint csak mellékes, hogy a hat fiú ennek ellenére mégis ezt tette), hanem megmutatta, hogy igenis képes megállni a saját lábán, amit nagyban köszönhet apja házi kiképzésének is.

A romantika része rendben volt reverse haremhez képest, bár én személy szerint nehezen tudom elképzelni, miként szerethet valaki egyszerre hat pasit ( na jó, csak ötöt, mert útközben egy fiú bizonyos okokból lemorzsolódott). Ennek ellenére szerettem olvasni az alakuló románcukat.

Két pasit bírtam az ötös fogatból különösen: Jaxet és Liamet, a többiek aranyosak, de semlegesek voltak.

Viszont pozitívum, hogy Haley fejében is megvolt a dilemma, hogy melyiket válassza, illetve mennyire elfogadott dolog ötöt szeretni egyszerre, és nem ugrott bele azonnal a "legyünk együtt mindannyian" ötletbe, ami azért is üdítő, mert az eddig általam olvasott hasonló regényekben ez nem így volt.

Nyilván a végén happy end lett, de akkor is értékelendő volt ez a kis hezitálás.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindegyik rész egyformán jó volt a sorozatban, akadtak erősebb és gyengébb kötetek, de az utolsó rész mindenért kárpótolt. Az volt a legjobb, imádtam, hogy akció is volt benne, még ha a szerzőpáros nem is tolta túl ezt a részét. Sőt, előre kitalálható volt a végkifejlet, de egy cseppet sem bántam, nem vett le az élvezeti értékből.

Egyáltalán nem bánom, hogy elolvastam a sorozatot, sőt, azt sem bánom, hogy egyben olvastam az egészet. Úgy gondolom, így sokkal maradandóbb élményt nyújtott, mintha kihagyásokkal olvastam volna.

Az ötből azt hiszem 3 részt hangoskönyvben hallgattam meg, ami szintén nagyon élvezhető volt. A felolvasó nőnek nagyon kellemes volt a hangszíne, és egész jól hozta a különböző karakterek hangját. 

Aki szereti a reverse harem tematikájú könyveket,  vagy csak most ismerkedik a műfajjal, annak nyugodt szívvel ajánlom a sorozatot.