Rainbow Rowell: Eleanor and Park

Park Sheridan tökéletesen kigondolta. Ha senki sem látja, senki sem fogja zavarni. Ha láthatatlanná tud válni, mindenki békén hagyja majd. 

Eleanor Douglas akkor sem lenne képes eltűnni, ha megpróbálná. Minden túl sok rajta – őrült vörös haja, fantasztikus ruhái, a szokatlan bolondságok, amik elhagyják a száját. 

Mikor Eleanor feltűnik Park iskolabuszán, a fiú nem tudja eldönteni, hogy bátor-e, vagy öngyilkos típus. De nem tudja kiverni a fejéből. 

Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég okosak ahhoz, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart soká, de elég bátrak és elszántak ahhoz, hogy mégis megpróbálják.

Sokszor szembetalálkoztam a könyvvel, miközben a külföldi könyves blogokat látogattam, de különösebben nem fogott meg a története.

Aztán egyre több olyan vélemény született olyan emberektől, akiknek megbízom az ízlésében, hogy az utóbbi idők egyik legreálisabb romantikus YA története, ez pedig felpiszkálta a kíváncsiságomat.

Eleanor és Park két teljesen különböző személyiség, ráadásul önmagukban is elég egyediek. Talán pont ez az, ami egymáshoz vonzza őket, és együtt élik át az első szerelem minden mozzanatát.

Rainbow Rowell csodásat alkotott! De tényleg! Az utóbbi idők legrealisztikusabb YA szerelmi történetét hozta össze, amiért csak hálásak lehetünk neki, még akkor is, ha maga a történet önmagában nem olyan nagy szám.

Stílusilag sem olyan nagyon kiemelkedő, de a célkorosztálynak mindenképpen megfelel. De nem is ettől lesz annyira szerethető, hanem attól, hogy köze van a valósághoz, és nem csak úgy állítja be, hogy van, hanem tényleg.

Sehol egy szupermodell kinézetével rendelkező pompom lány vagy egy makulátlan arcbőrrel rendelkező kék szemű titokzatos ifjú, hanem hús - vér emberek a szereplők, minden hibájukkal együtt (pont, amiktől igazából, hihető emberek lesznek!)

Nincs első látásra szerelem, hanem az olyannyira jól ismert utálatból virágzik ki lassan a gyengéd érzelem.

Fura egy páros alkotnak ők ketten, egyikük sem hétköznapi fiatal sem külsőleg, sem belsőleg, de együtt aztán meg főleg nem. Eleanor fiús ruhákban jár, magának való lány, ennek ellenére öltözködési stílusával, kiegészítőivel, hajszínével szinte vonzza a tekinteteket, ezáltal tökéletes célpontja a csúfolódásnak és a bántalmazásoknak is. Alkata miatt az iskolában is rendszeresen csúfot űznek belőle a lányok, és gonoszabbnál gonoszabb dolgokat csinálnak vele, mint például a ruháit torna óra alatt a vécékagylóba teszik.

De Eleanor nem az a fajta, aki könnyen megtörik, tisztában van vele, hogy akkor rosszakarói nyernének, és azt nagyon nem akarja. Azonban mikor megismerkedik Parkerrel és kialakul köztük valami, ezek a események, támadások alábbhagynak, legalábbis az iskolában.

Apropó Parker. Mint már korábban is említettem, ő sem egy hétköznapi srác. Félig koreai - édesanyja révén, ami elég szembetűnő külsőt kölcsönöz neki. Egyébként imádja a zenét és a képregényeket, kisebb, alacsonyabb, mint öccse, ami rettenetesen zavarja őt.
Mikor először látja Eleanort, azt sem akarja, hogy a lány a közelébe menjen, ám a sors fura fintora folytán mégis így történik, majd lassan Eleanor védtelensége és a képregények, a zene közös szeretete közelebb sodorja egymáshoz a két fiatalt.

Nagyon - nagyon édesek voltak együtt, tipikus első szerelem, az első érintéstől, az első kézfogáson át az első csókig. Szinte minden az első szerelem mintapéldája, apró lépések, de biztos haladás előre, minden bukkanóval együtt. Miért pont engem kedvel? Mit szeret bennem?  És még folytathatnám a felmerülő kérdések sorát. Annyira jó volt olvasni róla, visszahozta a régi szép emlékek egy részét.

De, hogy ne csak a cukiságról szóljon , ott volt Eleanor erőszakos családi háttere, ami nagy hatással volt a Parkkal való kapcsolatára is, hiszen részben pont ez volt az, ami miatt bezárkózott a lány. Szégyellte azt a környezetet, amiben élt, szégyellte magát miatta, pedig nem is tehetett róla. Azt viszont nagyon imádtam, hogy Park nem hagyta annyiban a dolgot, hanem kitartott szerelme mellett. Egyébként a fiú határozottan érettebben gondolkodott a koránál. Nem tudom, hogy ebben vajon mennyire játszott közre az, hogy apja a katonaságnál szolgált korábban.
Az is nagyon édes volt, ahogyan védte a lány, kiállt mellette és még ökölre is ment érte, ha épp arra volt szükség. A végén, amit tett, az meg igazán kiütötte a cukipasi faktort. Meg kellett zabálni!
A vége olyan, amilyen a könyv is maga, reális. Az első szerelem az nagyrészt ilyen.

Amit még meg kell említenem, az Richie (Eleanor mostohaapja) és Eleanor anyja. Richie-t egyszerűen muszáj volt utálni, tipikusan egy szemétkedő, hatalommániás mocsok. Rettentően gonosz is emellett. Nem is tudom, Eleanor anyja miért ragaszkodott annyira hozzá. Csak azért, mert azt mondta neki, hogy milyen csodaszép nő? Ez édeskevés egy jó kapcsolathoz, főleg, hogy a nőnek még ott voltak a gyerekei is. Ha még egyedül lenne, oké....
Általánosságban nem egy erős könyv, ha csak a cselekmény és a stílust nézzük, viszont a mondanivalója és a karakterek nagyon felhúzzák.
Tényleg nagyon édes olvasmány a maga ártatlanságával és naivitásával együtt.