Amint tegnap megígértem, meg is hoztam az interjút a Night School szerzőjével. Az egész anyag saját fordítás, az eredeti interjút azonban nem én készítettem.
A Night School sorozatod egészen sikeres. A Night School: Resistance már a negyedik kötet a sorozatban. Anélkül, hogy túl sokat árulnál el, mire számíthatunk?
Mi inspirált a Night School sorozat megírására?
Van olyan karakter a könyvben, akiben látod saját magad?
Mindig is tudtad, hogy az írásból akarsz majd megélni?
Hogyan zajlik esetedben az írás?
Milyen tanácsot adnál annak, aki író szeretne lenni?
(forrás: http://goo.gl/Ja6SL4)
A Night School sorozatod egészen sikeres. A Night School: Resistance már a negyedik kötet a sorozatban. Anélkül, hogy túl sokat árulnál el, mire számíthatunk?
 |
| forrás: |
A Fracture azzal ér véget, hogy Allie menekül, mind mentálisan , mind fizikálisan megtört. A Resistance-ben már teljesen jól van, újra erős, és kész arra, hogy küzdjön. Ebben a kötetben végre a szívére hallgat, eldönti kit is szeret valójában - Sylvaint vagy Cartert. De Nathaniel sem adja fel könnyen, és semmi sem állíthatja meg a győzelemig. Senki nincs biztonságban.
Mi inspirált a Night School sorozat megírására?
Egy fénykép, amit a Bullingdon Clubról láttam az újságban. Ez egy igazi titkos társaság az Oxford Egyetemen. Tagjai az környék leggazdagabb és legjelentősebb családjainak gyerekei közül kerülnek ki - a politikai elitből. A képen David Cameron szerepelt tiniként, amikor a klub tagja volt. Boris Johnson, London polgármestere is rajta volt, ahogyan George Osborne pénzügyminiszter is. Valójában sok idős politikus, média szereplő, nagy cég vezérigazgatója benne volt ebben a titkos társaságban amikor fiatalok voltak. Napokkal később sem tudtam kiverni a fejemből a képet. Írni akartam arról, hogy milyen lenne azoknak az embereknek a helyében lenni. Gazdag tinik egy titkos társaságban, akik arra készülnek, hogy átvegyék a világ felett az irányítást.
Van olyan karakter a könyvben, akiben látod saját magad?
A főszereplő, Allie megkapta a szarkazmusomat és a dühömet. Hozzá hasonlóan én is sokszor bajba keveredtem fiatalon, az én családom is szétesett és gyorsan fel kellett nőnöm. Tehát ő hasonlít rám leginkább. De Rachel kapta a humorérzékemet. Zoe pedig az az ádáz kishúg, aki nekem sosem adatott meg...
Mindig is tudtad, hogy az írásból akarsz majd megélni?
Az írás az egyetlen dolog, amihez értek. Nincs máshoz tehetségem. Bár nagyon jó muffinokat tudok csinálni, szóval talán lehettem volna cukrász, de a korai kelés megölt volna.
Kiskoromban megszállottam olvastam - 12 évesen egy iskolaév alatt 145 könyvet olvastam el. Még díjat is nyertem érte. Már akkor tudtam, hogy az írásból akarok megélni, de a szüleim úgy gondolták, hogy az írók szegények és padlásokon élnek (ami tulajdonképpen nagyjából igaz is). Nagyon határozottan megpróbáltak lebeszélni az írásról. Amikor beiratkoztam az egyetemre, édesanyám választotta ki a szakot - üzleti tanulmányok. Hagytam, hogy megtegye. Azonban, amint az autója kiért az egyetem parkolójából, bemasíroztam a dékán irodájába és újságírásra változtattam a fő szakomat. Soha nem néztem vissza.
Hogyan zajlik esetedben az írás?
Reggelente nem megy jól az írás, szóval már nem is próbálkozom vele. Helyette a reggeleimet a honlapom és a Facebook oldalam frissítésével töltöm, sétálni viszem a kutyát és olvasok. Délben lekapcsolom az internetet és a nap hátralévő részében írok. Bárhol képes vagyok írni - mindössze egy csésze kávéra és némi helyre van szükségem. A legtöbb napon általában hétig vagy 8-ig írok. Minden nap dolgozom egy kicsit, nem számít, hogy hétvége vagy ünnepnap van,másképpen elveszíteném azokat az érzelmeket, amik a sztorit vezérlik. Minden nap írok, egészen addig, amíg el nem készül a könyv.
Milyen tanácsot adnál annak, aki író szeretne lenni?
Olvassanak el mindent. Olvassanak újságot, blogokat, hirdetéseket a buszok oldalán, a reklámokat a müzlis dobozok hátulján, hirdetményeket a hirdetőtáblákon. Döntsék el mit szeretnek és mit nem. Azzal is legyenek tisztában, hogy miért szeretik vagy nem szeretik azt a bizonyos dolgot. Írjanak történeteket, akár papíron, akár csak fejben, mindegy melyik. Csak az számít, hogy gyakorolják a szavak összefűzését úgy, hogy a szöveg örömet okozzon és éljen. Szánják rá az időt, az írás nem verseny. Aztán egy nap, mikor a legkevésbé várják, meg fogják találni a karaktereket, akiket szeretnek, és belebotlanak egy történetbe, ami szinte könyörög majd, hogy írják meg. Azon a napon fognak íróvá válni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)