Hónapokig tartó menekülés után Allie visszatér a Cimmeria Akadémiára, ahol nem talál mást csak felfordulást. A légkörben szinte tapintható a veszély, és Nathaniel mindent beárnyékol. Közel van, nagyon közel ahhoz, hogy megkaparintson mindent, amit csak akar. Egy titkos polgárháború szakítja ketté a brit politikai elitet, és ennek közepén áll Allie családja. Mindkét oldal a lányt akarja. Allie tisztában van vele, hogy Nathaniel bármire képes annak érdekében, hogy megkaparintsa őt. De Allie kész a végsőkig küzdeni ellene.
A barátai is készek mellé állni, sőt akár meghalni is érte. De ha bármi történik velük, Allie nem lesz képes elviselni.
A visszavágó elkezdődött. A tét nagy! A győztes pedig mindent visz.
(A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!)
Már a 2014 legjobban várt könyvei között is szerepelt a regény, ami nem meglepő hisz az egyik kedvenc sorozatom 4. része.
Alig vártam, hogy a postás megérkezzen vele, szerintem amilyen elszántan lestem őt nap nap után, már félt erre felénk jönni.
Allie-nek Nathaniel utolsó csapása után el kellett hagynia az iskola biztonságot jelentő falait. Hogy hová vezet az útja, sokszor ő sem tudja, de sajnos Nathaniel ott is utoléri. Így menekülés helyett nincs más választása, mint visszamenni az iskolába és felvenni a harcot a többiek oldalán. De csak, ha már nem késő...
TUDTAM! Annyira tudtam, hogy valaki meg fog halni ebben a részben. Szinte már időszerű volt. A függővég meg minősíthetetlen, csak hörögni tudtam kínomban, mikor letettem a könyvet.
Tudom, hogy gyakorlatilag a végéről kezdtem az értékelést, de nem érdekel. Ez a könyv tönkretette a nyugodt kis lelkivilágomat, még akkor is ha az eleje elég eseménytelen és lassú volt és túlnyomó többségében szöszmötöléssel és készülődéssel telt.
Azonban Daugherty nagyon ért hozzá, hogy mikor dobjon be egy - két kisebb - nagyobb bombát, amivel az olvasó esetlegesen lankadó figyelmét újra felkelti és a következő nagy eseményig fogva is tartja.
A második felében már nem volt idő szinte pislogni sem, folyamatosan mozgásban volt a cselekmény, meg az én szám is, ahogyan a körmömet rágtam tövig olvasás közben.
Allie, amint visszaér az Akadémiára, rákapcsol a tréningre, mert tisztában van azzal, hogy, ha nem képes megvédeni magát, akkor könnyedén vége lehet mindennek.
Emellett próbálják kideríteni Nathaniel következő lépését, de úgy, hogy a beépített ember ne tudjon róla. Ez persze elég nehéz, úgy, hogy nem igazán tudják ki is az. Ha már itt tartunk, végre, VÉGRE kiderült, hogy ki is a tégla. Gyanakodtam rá az előző kötetben (mondjuk ott már a fűszálakra is gyanakodtam a végén), de azt nem gondoltam volna, hogy ő lesz az. A kis mocsok! A kiderítésének, leleplezésének módja viszont hagyott némi kívánnivalót maga után. Ezt az egyszerű lépést simán megtehették volna már a második részben is, és akkor hamarabb kiderült volna a kiléte (időtartamban ez pár hónapot jelent).
Nem is értem, miért nem csinálták meg ezt előbb. Egyébként ez nem csak nekem jutott eszembe, hanem konkrétan valamelyik szereplő is feltette a kérdést, de ha jól emlékszem, ő sem kapott konkrét és kielégítő választ.
A másik fő kérdése a kötetnek a pasik. Sylvain és Carter. Annak ellenére, hogy az előző részben Allie kijelentette, hogy jegeli a témát, amíg nem nyugszik le a helyzet, igencsak központi téma volt a ki kit is választ játék.
De legalább a sok hülye és felesleges lépés után választott. Persze azt ne higgyétek, hogy azonnal beütött a happily ever after. Szó sincs róla! Sőt, még kapott egy akkor a fricskát is Allie az élettől, hogy csak na. Rájöttek, hogy szeretik egymást, de a boldogságtól ennél messzebb nem is lehetnének, többek között ezért is hörögtem annyira a végén.
Új szereplő nem volt a történetben, de voltak olyanok, akik eddig nem sokat szerepeltek, de most kicsit jobban megismerhettük őket. Ide sorolnám Lucindát, Cristophert és a főgonosz Nathanielt is.
A szokásos szereplők meg hozták a formájukat- Zoe-t imádtam, még mindig egy kis energiagombóc a csaj, és mindig a legjobb pillanatokban tud megszólalni. Szinte magam előtt láttam, hogy pattog örömében bizonyos helyzetekben. nagyon szimpatikus karakter még akkor is, ha csak mellékszereplő.
Nicole-t valahogy nem tudtam hová tenni, voltak nagyon fura megmozdulásai, amiknek nem igazán láttam az okát...
A másik, aki sok - sok kérdőjelet hagyott maga után, az Rachel volt. Nem tudom, mi az a nagy dolog, amiről nem beszélhet Allie-nek, aki úgy egyébként a legjobb barátnője... Nem tudunk meg semmit erről a dologról, és ez nagyon böki a csőrömet, mert piszok kíváncsi vagyok rá, hogy mit rejteget. Ahogyan előadta, biztos valami nagy dolog lehet. remélem nem feledkezik meg róla az írónő, és a befejező részben megtudjuk a nagy titkot.
Hogy a befejező rész miről fog szólni, nem lehet tudni. Ez a haláleset igencsak felborítja az erőviszonyokat és nincs igazán ötletem arra nézve, hogy innen merre lehet majd elindulni. Tény, hogy a vége iszonyatosan függővég és majd megbolondultam tőle, nyilván ennek lesz következménye, de hogy a fő cselekményszálat ez minként befolyásolja majd, fogalmam sincs.
Jó lenne, ha már a kezemben lehetne az 5. rész, ami eredetileg idén év vége felé jött volna, de nem régen olvastam egy olyan információt, hogy eltolták a megjelenést 2015. májusára..
A következő posztomban kiegészítésként egy interjút fogok hozni, amiben az írónő mesél a sorozatról, hátha valaki ennek hatására kedvet kap, és elkezdi a sorozatot.
A könyv itthoni kiadóját pedig csókoltatom!
Cimmeriát a népnek!
U.I: És nem, még mindig nincsenek benne fantasy elemek. Alaposan megcsapkodnám azt, aki félrecímkézte a sorozatot a különböző könyves közösségi oldalakon, mert tuti hogy emiatt is vesztett pár olvasót.
Ezért kiemelném még egyszer: EZ NEM FANTASY!!!!!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)