Ugrás a fő tartalomra

L.J.Smith: Vampire diaries 4 - Dark reunion

Azt kell mondjam ezen nagyon hamar "átszaladtam". Tegnap kezdtem el olvasni, ma meg már be is fejeztem. Elég rövidkére sikeredett, meg olvastatta is magát.
Tulajdonképpen ezzel a könyvel zárul a sorozat első fele, ami a 90-es években íródott. Érezni is rajta, mert teljes, kerek, befejezett. Nincs hiány a végén, minden szál el van varrva.
De valami mégsem az igazi, legalábbis nekem. Lehet, hogy azért, mert túl kiszámítható lett a vége, és így elvesztette azt a varázsát, ami az első 3 részben (1.rész, 2.rész, 3.rész) jelen volt.

Itt már minden volt: vámpír, vérfarkas (vagy farkasember, kinek hogy tetszik), szellemek,szellemharcosok. Ez a másik ok, miért kevésbé tetszett a történet. Túl sok természetfeletti lényt vonultatott fel az írónő. Egy - két fajtával még megbirkózom, de ennyivel...
Azért voltak benne jó részek, ahogy Elena Bonnie álmain keresztül próbált segíteni barátainak, ahogy Damon ismét túllépett önző énjén, meg a happy end.
Szóval nem mondom hogy rossz volt, de nem igazán érte el azt a hatást, amit az előző részek. Pedig minden megvolt benne, mert a sztori maga egészen jól sikerült.
Egy titokzatos gyilkosság történik Meredith szülinapi buliján, de az egyetlen szemtanú nincs kimondottan beszédképes állapotban, így nem tudni ki a gyilkos. De Bonnie álmainak, és "boszorkányos" képességeinek segítségével a dolgok összeállnak, Stefan és Damon visszatérnek, hogy megállítsák a gyilkost. Taylor ismét nagy szerephez jut, de a nagy csatában alulmarad, ahogy általában...
Megint bebizonyosodik, hogy az összefogás és az akaraterő csodákra képes .
Azért kíváncsi vagyok a folytatásra, ami már napjainkban íródott.

Értékelés:

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tome Topple 16. kör - 1. hét

Ez alkalommal talán harmadszorra vagy negyedszerre veszek részt ezen a readathonon, és még mindig, minden egyes alkalommal nagy élmény. Ráadásul a féltégla méretű könyveim is fogynak. Mondjuk, aggódnom nem kell, mert mindig találok újakat, mire elérkezik a következő kör. Erre a két hétre három könyvet terveztem be: Murakamitól A kurblimadár krónikáját, K.A Knighttól a Den of Viperst és Borsa Browntól A végzet című regényt. Murakamival kezdek, a többit meglátjuk.

Jamie McGuire: Walking Disaster (Veszedelmes sorscsapás) (Beautiful #2)

A Gyönyörű Sorscsapás Travis szemszögéből elmesélve. Mennyi az a túl sok szerelem? Travis két dolgot tanult meg az anyjától, mielőtt meghalt: Szeress keményen, küzdj még keményebben. A Walking Disasterben Travis élete tele van gyors kapcsolatokkal, titkos fogadásokkal és erőszakkal. Épp amikor úgy érzi, hogy legyőzhetetlen, Abby Abernahy térdre kényszeríti. Minden történetnek két oldala van. A Gyönyörű sorscsapásban meghallgathattuk Abby verzióját  Most viszont eljött az idő, hogy Travis szemén keresztül lássuk a történteket. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Aki olvasta a Beautiful Disasterről írt bejegyzésemet itt a blogon, az tudhatja, hogy a hibái ellenére szerettem a könyvet, így nem volt kérdés, hogy a második rész is kap egy esélyt, ami tulajdonképpen nem egy klasszikus értelemben vett folytatás.

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo