"Emlékeznek az első csók ízére? Emlékeznek, hogy azt kérdezték maguktól, vajon ő az Igazi? És emlékeznek az első fájdalmas szakításra?
Vince és Joy szinte gyerekként megtalálta a boldogságot... de ahogy az lenni szokott, az élet közbeszólt. Egy szenvedélyes éjszaka, egy furcsa szakítás, majd hosszú csend, egy váratlan találkozás, egy összenézés, egy fellobbanó régi láng – két élet, néha együtt, néha csak egymás mellett, de sok találkozással, humorral, fájdalommal és örömmel – egy csodaszép szerelmi történet, ami a sors könyvében lett megírva."
Adott két 19 éves fiatal, akiket a sors egymás útjába sodor az egyik nyáron. Aztán hirtelen, tisztázatlan okokból elválnak útjaik. Évekkel később találkoznak csak újra egy véletlen folytán, de a körülmények nem éppen megfelelőek az újrakezdéshez. Aztán megint egy hosszabb szünetet követő találkozásnál eldől, hogy mi lesz kettejük sorsa. Tényleg összetartoznak -e, ahogyan évekkel ezelőtt, azon az éjszakán érezték, és amit a jelek is (amiket figyelmen kívül hagytak) sugalltak nekik, vagy ez az utolsó találkozás?
A jelek, amikre figyelnünk kéne a hétköznapokban, amik utat mutatnak, hogy hogyan igazodjunk el az élet dzsungelében, itt is nagy szerepet kapnak. És mit sok más esetben itt sem figyeltek ezekre a jelzésekre, azok, akiknek kellett volna.
A szereplők közül Joyt nem igazán értettem a könyv utolsó harmadában. Az még rendben van, hogy az ember, ha szeret valakit, akkor megbocsájtja neki, nem is, inkább elnézni neki a hülyeségeit. De mi késztet valakit arra, hogy egy olyan ember baromságait tolerálja, akit egyáltalán nem is szeret? Számomra ez olyan fura volt. Annyira alárendelte magát George-nak, hogy már szinte csak egy báb volt. Gerorge meg ... inkább nem is írok rá jelzőt. :) Vince felesége ugyanez a "nemszeretem" kategória. Felelőtlen, a drog meg a buli fontosabb, mint a fél éves kislánya.
Nagyon bírtam viszont Vince egyik lakótársát Cass-t és a macskáját, aki Cass szerint előző életében médium volt. :)
Kellemes kikapcsolódás és egyben egy olyan történet, ami bárkivel megtörténhet.
Az utolsó oldalakat olvasván jöttem rá, hogy honnan volt annyira ismerős a sztori már az elején. Hát onnan, hogy a Szerelem sokadik látásra című film (Ashton Kutcherrel és Amanda Peettel a főszerepben) nagyjából ugyanerről szól, azzal a különbséggel, hogy ha jól emlékszem a film 7 évet ölel fel, a könyv meg majdnem 20-at.(jó, csak tizenvalahány évről van szó, de most lusta vagyok utánaszámolni, hogy pontosan mennyi)
Értékelés:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)