Ugrás a fő tartalomra

Lisa Jewell: Vince és Joy

"Emlékeznek az első csók ízére? Emlékeznek, hogy azt kérdezték maguktól, vajon ő az Igazi? És emlékeznek az első fájdalmas szakításra?

Vince és Joy szinte gyerekként megtalálta a boldogságot... de ahogy az lenni szokott, az élet közbeszólt. Egy szenvedélyes éjszaka, egy furcsa szakítás, majd hosszú csend, egy váratlan találkozás, egy összenézés, egy fellobbanó régi láng – két élet, néha együtt, néha csak egymás mellett, de sok találkozással, humorral, fájdalommal és örömmel – egy csodaszép szerelmi történet, ami a sors könyvében lett megírva."

Adott két 19 éves fiatal, akiket a sors egymás útjába sodor az egyik nyáron. Aztán hirtelen, tisztázatlan okokból elválnak útjaik. Évekkel később találkoznak csak újra egy véletlen folytán, de a körülmények nem éppen megfelelőek az újrakezdéshez. Aztán megint egy hosszabb szünetet követő találkozásnál eldől, hogy mi lesz kettejük sorsa. Tényleg összetartoznak -e, ahogyan évekkel ezelőtt, azon az éjszakán érezték, és amit a jelek is (amiket figyelmen kívül hagytak) sugalltak nekik, vagy ez az utolsó találkozás?


A jelek, amikre figyelnünk kéne a hétköznapokban, amik utat mutatnak, hogy hogyan igazodjunk el az élet dzsungelében, itt is nagy szerepet kapnak. És mit sok más esetben itt sem figyeltek ezekre a jelzésekre, azok, akiknek kellett volna.
A szereplők közül Joyt nem igazán értettem a könyv utolsó harmadában. Az még rendben van, hogy az ember, ha szeret valakit, akkor megbocsájtja neki, nem is, inkább elnézni neki a hülyeségeit. De mi késztet valakit arra, hogy egy olyan ember baromságait tolerálja, akit egyáltalán nem is szeret? Számomra ez olyan fura volt. Annyira alárendelte magát George-nak, hogy már szinte csak egy báb volt. Gerorge meg ... inkább nem is írok rá jelzőt. :) Vince felesége ugyanez a "nemszeretem" kategória. Felelőtlen, a drog meg a buli fontosabb, mint a fél éves kislánya.
Nagyon bírtam viszont Vince egyik lakótársát Cass-t és a macskáját, aki Cass szerint előző életében médium volt. :)
Kellemes kikapcsolódás és egyben egy olyan történet, ami bárkivel megtörténhet.

Az utolsó oldalakat olvasván jöttem rá, hogy honnan volt annyira ismerős a sztori már az elején. Hát onnan, hogy a Szerelem sokadik látásra című film (Ashton Kutcherrel és  Amanda  Peettel a főszerepben) nagyjából ugyanerről szól, azzal a különbséggel, hogy ha jól emlékszem a film 7 évet ölel fel, a könyv meg majdnem 20-at.(jó, csak tizenvalahány évről van szó, de most lusta vagyok utánaszámolni, hogy pontosan mennyi)

Értékelés:

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2023-as zárás

  Az idei év számokban:                                          Olvasott könyvek száma: 94 (ebből angolul: 69) Újraolvasások száma: 5 Be nem fejezett könyvek száma: 1 Legolvasottabb műfaj: romantikus (és egyéb alműfajai)

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobb...

Rebecca Donovan: Out of Breath (Breathing #3)

Emma otthagyja Weslyn-t és vele együtt minden lakóját, hogy a Stanford Egyetemre járjon, ahogy mindig is tervezte. Már nem ugyanaz a lány, aki volt, csak árnyéka önmagának. Össze van törve, és az egyetlen lehetősége arra, hogy újra teljes életet élhessen, ha megbocsájt. Meg kell találnia a módját, hogy megbocsájtson önmagának, és rájöjjön mennyire értékes, mielőtt elfogadja a szerelmet, amit igazából megérdemel. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) A második részt jóval megjelenése után olvastam, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy tudtam, nagyon szemét kis függővége lesz, és így kevesebbet kell várnom a befejező részre. És tényleg megúsztam viszonylag kevés várakozással,  mindössze talán két hét telt el, és már újra belemerülhettem Emma történetébe.