Ugrás a fő tartalomra

Rob Thurman: Holdvilág (Cal Leandros #2)

Miután megmentette a világot családja pokoli ágától, Cal Leandros és rettenthetetlen bátyja Niko New Yorkban telepedtek le és még új munkát is találtak. Nyomoznak, és testőrködnek, ha kell. És a Nagy Almában, ahol hemzsegnek a természetfölötti figurák, jól megy az üzlet.
Legújabb megbízásuk miatt be kell épülniük a Falkába, a vérfarkas maffiába. Egy kispályás Falka főnök attól tart, hogy egyik riválisa el akarja tenni láb alól, és bizonyítékot akar szerezni erről. Az ügy a Holdvilág bár hátsó, nem emberek számára fenntartott pókerbarlangjában veszi kezdetét. Cal szerint ez is csak egy lesz a temérdek sok munkájuk közül, de fogalma sincs, mekkorát téved.

MERT CALT ÉS NIKÓT IS KEMÉNYEN HINTÁBA ÜLTETIK . ÉS AZOK, AKIK A HÁTTÉRBŐL A SZÁLAKAT MOZGATJÁK, ÚGY UGATNAK, HOGY KÖZBEN HARAPNAK IS.

Hála a nagyszabású kampánynak, amit FFG és Timus indítottak el, és amihez sok – sok blogger is csatlakozott, hosszú várakozás után végre kezünkbe foghattuk az Éjvilág folytatását, a várva várt Holdvilágot. 


A szörnyvilág New York utcáin mit sem változott, így a két harcos testvérnek, Nikonak és Calnak akad dolga bőven. Itt egy emberevő, főleg kisgyerekekre specializálódott bodach, ott egy zabos farkas falka, egy szó, mint száz zajlik az élet. Ám ez a farkasos meló bonyolultabb, mint amilyennek első látásra kinéz. Nem csak hatalmi harcról van itt szó két túlzottan nagy egoval megáldott, főnökösködni vágyó farkas között, hanem jóval többről. Valami sötétebbről, valami veszélyesebbről, valamiről, ami még a szeretteiket sem kíméli… 

Először is annyit, hogy sokkal jobban tetszett, mint az első rész. Talán ebbe az is belejátszik, hogy kedvelem a farkaskákat, ebben a történetben pedig volt belőle bőségesen. Nem éppen rendhagyóak, de ki hallott már rendes, aranyos, jól nevelt vérfarkasokról? Azokat már- már kutyáknak hívjuk. Na jó, igazatok van, ott van Sam meg a többiek a Shiverből, de a kivétel erősíti a szabályt… 

 "A fogai. Nem olyanok, mint Hógolyóé. egy csomó éles fegyver belezsúfolva egy emberi szájüregbe. Nem, a mi kis számzsonglőrünk pont annyival rendelkezett, amennyivel kellett; csakhogy mindegyik tűhegyes volt. Az összes. Úgy nézett ki, mint egy jó kedélyű piranha. Furcsa volt, de azok után, amiket életemben láttam, a középszerűnél jobb jelzőt nem tudtam ráaggatni. Egyébként is jobb dolgom volt, mint azt latolgatni, mennyi idő alatt rágná le az ujjaimat."
(Rob Thurman: Holdvilág  53. o.)
Szóval adott Cal és Niko, adott egy csapat farkas, hatalmi harc, és egy emberrablás.
Megint elgondolkodtam, hogy mi is az, ami miatt annyira tetszett nekem ez a farkasos vonulaton kívül. Egyértelműen a két főszereplő: Imádom őket, ahogy ugratják egymást meg Goodfellow-t. Ő is egy nagy figura, nem is gondoltam volna, hogy ennyire megkedvelem. Osztják egymást Callal rendesen. Az is tetszett benne, hogy megismerhettük Cal kicsit érzelmesebb oldalával is, hogy mit tenne meg azért, akit szeret, de most kivételesen nem Nikoért kell kockáztatnia az életét. Többnyire Cal kerül most a pörgős események középpontjába, találkozik már az első részből megismert figurákkal, akikhez többnyire nem éppen kellemes emlékek fűzik, de jönnek újak is, jók és rosszak egyaránt. Itt van nekünk egy Cerberus a kétfejű vérfarkas vagy épp Nyúzó, az albínó vérfarkas. A kedvencem viszont Nyúzó fia, Zúzó volt.

 „A furgon halkan közelebb gurult, a lihegő vérfarkas pedig bemászott és egy veszettül vigyorgó hároméves kölyköt tett le az egyik ülésbe. - Megint! – követelte Zúzó, fel – le ugrándozva a párnázott ülésen. – Megint! – Legalább egyvalaki élvezte az eszeveszett száguldást"
(Rob Thurman: Holdvilág 301. o.) 

Ne mondja senki, hogy nem zabálnivaló :D De túllendülve a gyerekes lelkesedésen, pörgős volt, fordulatokban gazdag, Thurman tud írni ez nem kétség. Amikor azt hinné az ember, hogy elértünk a célhoz, történik valami, ami mindent felráz és megint ott vannak a szereplők, ahonnan elindultak. 
Viszont a kiadónak jár egy nagy ejnye –bejnye, mert tele volt elírással, helyesírási hibákkal, értelmetlen mondatokkal ( „ha” helyett „hogy” és hasonló finomságok…), ez nagyon kizökkentett a történetből minden egyes alkalommal. 
Ettől függetlenül imádtam és jó lenne most azonnal kézbe fogni a harmadik részt, mert szeretném tudni mi történik ezzel a három, baromi választékosan káromkodó úriemberrel a következő kalandjuk során. 

"Lehet, hogy Nyúzó nem volt okosabb, mint egy átlagos lábgomba, de az tuti, hogy Caleb igen."
(Rob Thurman: Holdvilág 111.o.)

Reméljük nem kell már sokáig várni a Madhouse (Őrültek Háza) magyar megjelenésére.

Megjegyzések

  1. Kedves Nancy!

    Én is türelmetlenűl várom a Madhouse magyar megjelenését. Angolul nagyon szerettem, jobb mint a Holdvilág, de úgy azért nem az igazi. Nem tudod mikor akarják magyarul kiadni?

    Klr

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Klr!

      Hallottam olyan híreket, hogy a júniusi könyvhétre akarták kihozni, de nyilvánvalóan ebből semmi nem lett. Azóta én sem tudok sajnos semmit róla. Pedig jó lenne, mert már nagyon várom, és ez azon sorozatok egyike, aminél ragaszkodom a magyar kiadáshoz.

      Üdv:Nancy

      Törlés

Megjegyzés küldése

Ki vele, mi nyomja a szívedet? ;)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tome Topple 16. kör - 1. hét

Ez alkalommal talán harmadszorra vagy negyedszerre veszek részt ezen a readathonon, és még mindig, minden egyes alkalommal nagy élmény. Ráadásul a féltégla méretű könyveim is fogynak. Mondjuk, aggódnom nem kell, mert mindig találok újakat, mire elérkezik a következő kör. Erre a két hétre három könyvet terveztem be: Murakamitól A kurblimadár krónikáját, K.A Knighttól a Den of Viperst és Borsa Browntól A végzet című regényt. Murakamival kezdek, a többit meglátjuk.

Jamie McGuire: Walking Disaster (Veszedelmes sorscsapás) (Beautiful #2)

A Gyönyörű Sorscsapás Travis szemszögéből elmesélve. Mennyi az a túl sok szerelem? Travis két dolgot tanult meg az anyjától, mielőtt meghalt: Szeress keményen, küzdj még keményebben. A Walking Disasterben Travis élete tele van gyors kapcsolatokkal, titkos fogadásokkal és erőszakkal. Épp amikor úgy érzi, hogy legyőzhetetlen, Abby Abernahy térdre kényszeríti. Minden történetnek két oldala van. A Gyönyörű sorscsapásban meghallgathattuk Abby verzióját  Most viszont eljött az idő, hogy Travis szemén keresztül lássuk a történteket. (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Aki olvasta a Beautiful Disasterről írt bejegyzésemet itt a blogon, az tudhatja, hogy a hibái ellenére szerettem a könyvet, így nem volt kérdés, hogy a második rész is kap egy esélyt, ami tulajdonképpen nem egy klasszikus értelemben vett folytatás.

C.J.Daugherty: Legacy (Night School #2)

A tavalyi évben Allie túlélt három letartóztatást, két szakítást és egy családi összeomlást. Egyetlen fénysugár a Cimmeria Akadémián való új élete volt. Ez az egyetlen, ahol úgy érzi, hogy ide tartozik. És az sem fáj, hogy a sötét szemű Carter West is belépett az életébe. De a nyugalomtól még messze van, a Cimmeria magányos falai veszélyesebbek, mint amilyennek Allie képzelte őket. A diákok és  tantestület egyaránt veszélyben vannak, és Allie családja - titokzatos nagyanyjától kezdve egészen a szökött bátyjáig - a vihar közepébe kerültek. Allie - nek választania kell, hogy megvédi a családját vagy megbízik barátaiban. Azonban a titkok még a legerősebb kapcsolatokat is szétszakítják.  (A fülszöveg saját fordítás, nem a hivatalos verzió!) Annak ellenére, hogy az első résznél fantasy helyett kaptam egy sima kis - a moly szerint - thrillert (bár nem tudom, hogy ez könyvekre, meg kimondottan erre a regényre mennyire helytálló, de tény, hogy jobbat én sem találtam rá), nagyo